A terjedelmes kötet nem jellegzetes nyelvészeti munka. Szerzői megközelítésmódja multi- és interdiszciplináris, felfogásuk szerint a nyelv nem elvont entitás, hanem az emberi megismerés és tudás része. Ezért vizsgálódásaikat nem korlátozzák a nyelvre mint egyfajta jelrendszerre, hanem társadalmi funkciójában, a nyelvhasználó ember és társadalom együttesében szemlélik – mondta a kiadványról Török Ádám.

A könyv a Magyar Tudományos Akadémia Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának kezdeményezésére jött létre azzal a céllal, hogy stratégiai összefoglalás készüljön a magyar nyelvről és a magyar nyelvközösség helyzetéről, elsősorban az elmúlt 30-40 év tényeire és történeti folyamataira összpontosítva, megbízható, tudományos kutatásokon alapuló, hiteles és eredeti szintézist adva. A magyar nyelv helyzetét a szerzők a nyelvtudomány mellett az antropológia, a történettudomány, a művelődéstörténet, valamint a kultúra-, népesség- és jogtudomány eszközeivel mutatják be.

A kötet a magyar nyelvközösség helyzetét külső körülményei és belső szerkezete szempontjából is tárgyalja: ebben történész, művelődéstörténész, jogtudós és demográfus szakemberek is közreműködtek. A részkutatások eredményeit egyesítve és harmonizálva ismerteti a fontos, meghatározó adatokat, fő tendenciákat. Az egyes fejezetek – az adott terület igényeinek megfelelően – körülbelül 15 oldal hosszúságúak. A szerzők röviden meghatározzák a tárgyalt témakör alapfogalmait, majd részleteiben is kifejtik, világos, a nem nyelvész olvasó számára is érthető stílusban.

A magyar nyelv jelene és jövője jelentőségét növeli, hogy kijelöli a magyar nyelvre vonatkozó kutatások súlypontjait, s ezzel segíti a nyelvet közvetve-közvetlenül érintő társadalmi-politikai döntések meghozatalát is – mondta a könyvbemutatón Török Ádám.