Kornis Mihály hatvanéves / PRAE.HU

Kertész Mihály néven született Budapesten. A budapesti egyetem bölcsészkarára jó tanulmányi eredményei ellenére sem jutott be, ezért a Színház- és Filmművészeti Főiskolára felvételizett, ahol végül a színészet helyett színházrendezést tanult. 1971-ben és 1972-ben még főiskolásként dolgozott a kaposvári Csiky Gergely Színházban, első munkája a Trójában nem lesz háború című dráma színre vitele volt.

Diplomáját 1973-ban kapta meg, de úgy érezte, nem dolgozhatna szabadon, s az írás felé fordult. A költő Petri György révén került kapcsolatba a demokratikus ellenzékkel, 1973 és 1976 között felolvasásokat tartott saját cenzúrázatlan műveiből.

1974-től a Magyar Rádióban rendezett gyermekműsorokat és mesejátékokat. Első novelláját a Kortárs folyóirat közölte 1976-ban, a szerkesztőség javaslatára vette fel írói névnek édesanyja családnevét.

1978 tavaszán megalapította a Naplót, az első, a cenzúra megkerülésével, zárt körben terjesztett szamizdat újságot; a rádiótól még abban az évben elbocsátották.

Ezt követően a Pannónia Filmstúdióban kapott kisegítő munkatársi állást, 1981 és 1983 között a szolnoki színház dramaturgja volt. Halleluja című drámáját Zsámbéki Gábor rendezésében 1981-ben mutatta be a Nemzeti Színház, a darab hiába nyerte el a kritikusok szavazatai alapján a legjobb magyar dráma díját, azonnal betiltották.

1984 és 1989 között a Mafilmben rendezőasszisztensi állást töltött be, közben Makk Károllyal Kozma című tragédiája forgatókönyvén dolgozott. Négy változatot is írtak belőle Boszorkányszombat címmel. A film soha nem készülhetett el, de dráma formájában Kaposvárott, majd Budapesten is bemutatták.

Kornis Mihály 1989 és 1991 között a Vígszínház dramaturgja volt, 1991 és 1996 között a Katona József Színházban, majd a Vígszínházban művészeti tanácsadó. 1990-től 2003-ig a Színház- és Filmművészeti Főiskolán tanított, közben egy évig ösztöndíjjal Berlinben élt.

Arthur Schnitzler nyomán írott Körmagyar című bohózatában a magyar valóság kegyetlenül pontos és elragadóan mulatságos látképét adta. 2000-ben mutatták be A Kádár házaspár című darabját, a 2006-os Kádár János utolsó beszéde című műve a betegeskedő, lelkifurdalástól gyötört politikus 1989-ben elhangzott szavait próbálja értelmezni.

Publikál novellákat (Végre élsz), regényeket (Napkönyv), esszéket, kritikákat (A félelem dicsérete, A sóhajok hídja), sikert aratott a Vigasztalások könyve és a Lehetőségek könyve. Válogatott írásai, esszéi, blogjai tavaly jelentek meg Feliratok a fehér égen címmel.

Munkásságát egyebek között Déry Tibor- és József Attila-díjjal, Soros és Szép Ernő Életműdíjjal ismerték el, 1995-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét.

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról