Oriana Fallaci 80 éve született / PRAE.HU

A második világháborúban már végzett illegális ellenállási tevékenységet. Két évig orvosnak tanult, majd riporter lett, királyi esküvőktől forradalmakig mindenről írt. Az interjú-készítés mestereként hírességeket és vezetőket, politikusokat, terroristákat, színészeket kérdezett, sokszor provokatív módon. Legjobb negyven beszélgetését Interjú a történelemmel címmel gyűjtötte össze. Alanyai kifogásolták, hogy a kérdések sorrendjét átrendezi, a válaszokat átszerkeszti vagy más kontextusba helyezi, mire azt válaszolta: "Író vagyok. Számomra a legfontosabb, hogy jól írjam meg a dolgokat, helyesen építsem fel a szöveget. Bíró vagyok, aki ítél". Keményen támadta a szovjet típusú rendszereket, de hazája korrupt viszonyait is.

Az ázsiai nők életét bemutató A haszontalan nem című riportkötete megállapítja: "A férfiak alapvető problémái gazdasági, társadalmi kérdésekből erednek, a nők fő gondjai elsősorban abból származnak, hogy nők". Pakisztánban az iszlám semmibe veszi őket, az indiai özvegyek a társadalom kivetettjei, Kínában talált 7 centiméteresre préselt lábfejű nőt, Japánban megismerte a gésákat. Fallaci felfogásában a nőkérdés emberkérdés, s a nők helyzete a társadalom általános állapotát jellemzi. A Levél egy meg nem született gyermekhez a nő önmagához való jogát tárgyalja, s hozzászól az olasz abortusz-vitához is. Nő így még nő soha nem írt a testében növő élet esélyeiről, konfliktusairól környezetével és önmagával.

1962-ben regényt írt Pénelopé a háborúban címmel a kortárs nőről, aki a maga emancipációs harcát vívja. Ha meghal a Nap című műve az amerikai űrkutatásról és az űrhajósokról számolt be, a vietnami háború idején haditudósító volt. "Kíváncsi voltam a háborúra. Mély undorom lett tőle... Semmi sem mutathatta be jobban Vietnamnál, hogy nem kell nácinak lenni ahhoz, hogy gyilkos legyen valaki, az emberek ölhetnek a demokrácia, a szabadság vagy a kereszténység nevében is, ahogy a Harmadik Birodalom nevében tették" - írta könyvében. Fallacit, az olasz újságírás nagyasszonyát hadi riportjai tették a világsajtó legendás alakjává. Harminc éven át járta a frontokat Pakisztántól Libanonig, Dél-Amerikától Vietnamig, Mexikóban puskagolyó sebesítette meg.

Magánéletéről sosem beszélt, a házasságot börtönnek mondta, természet ellen valónak, amely "elnyüvi az érzelmeket, olyan, mint a cipő, amelyet folyton foltozni kell". - mondta ki ars poeticáját.

Barátságnál több fűzte Alekosz Panaguliszhoz, a görög fasiszta junta elleni merénylet szervezőjéhez, akinek Egy férfi című könyvében állított emléket. Utolsó könyveiben az iszlámot támadta és a Nyugat válságáról írt, azt állította: Európa eladta lelkét az iszlámnak, bírálta a katolikus egyházat, amiért gyönge a mohamedánokkal szemben s az Uniót a török csatlakozás kapcsán Eurábiának nevezte. Sokan vallásellenes és faji uszítással vádolták, Olaszországban be is perelték az iszlám gyalázása miatt, de a tárgyaláson betegsége miatt már nem tudott megjelenni. Több mint tíz évig küzdött a rákkal, amely 2006. szeptember 15-én győzedelmeskedett fölötte.

irodalom

Szerzők

További írások a rovatból

Más művészeti ágakról