A döntősök között szerepelt még Heather Phillipson, Sin Wai Kin és Ingrid Pollard is, akik a Tate Liverpool igazgatója, Helen Legg szerint Ryannal együtt mind „korunk nagy kérdéseivel" foglakoztak munkáikban.

A döntősök alkotásait bemutató kiállítást idén másodszor rendezték meg Liverpoolban.

A 66 éves Veronica Ryant, a Turner-díj 38 éves történetének eddigi legidősebb díjazottját, otthona, a karibi Montserrat-sziget gyümölcsei, termései ihlették meg: a természetes formákat elegyítette csomagolóanyagokkal vagy például a gondoskodást jelképező kötszerekkel. A pandémia idején készült alkotásait költőiségükért is dicsérte a zsűri. 

„Jobb későn, mint soha" - mondta Ryan a díjátadó után. A Montserratról származó művész kisgyermekkorában került Nagy-Britanniába. Pályafutásának egyes szakaszai hihetetlenül küzdelmesek voltak, csaknem húsz évig senki sem törődött munkáival. De ezeken az időszakokon átsegítette neveltetése, ami lehetővé tette, hogy a szűkös időkben bármilyen kezébe kerülő anyagból – akár hulladékból is – alkosson. És a hulladékokból készült művei a legfontosabb alkotásai közé kerültek. 

Ryan apja kalapjában vette át a Turner-díjat, és beszédében családjának, köztük három néhai testvérének is köszönetet mondott. 

Alex Farquharson, a Tate Britain igazgatója, az idei zsűri társelnöke Ryan művészetét értékelve úgy fogalmazott, hogy alkotásai „csendesek, de nagyon meggyőzőek". Hozzátette, hogy munkáiban önéletrajzi elemek is fellelhetők, ugyanakkor sikerül új és árnyalt módon bővítenie a modern kortárs szobrászat nyelvét.

Veronica Ryan tavaly elnyerte a Brit Birodalom Rendjét (OBE) művészi életművéért.

A kép forrása: prospectmagazine.co.uk (Veronica Ryan - Pouch)