Hell István író és rendező, a szegedi Egyetemi Tavasz záróeseményeként látható produkciót bemutató hétfői sajtótájékoztatón azt mondta, a darab nem elméleti kérdésekkel foglalkozik, nem műelemzést kínál a nézőknek, hanem igyekszik lebontani azt a kánont, amely szobrokkal, utcanevekkel, kötelező versekkel kialakult Petőfi Sándor körül az elmúlt két évszázadban.

Petőfi Sándor rövid élete ellenére hatalmas életművet hagyott ránk. A darabban egy olyan érzékeny ember jelenik meg, aki végigrohanta az életét, nem tűrte a kritikát, hihetetlen érzelmi hullámokon ment keresztül. A költő életének főbb állomásai megjelennek a darabban, a hangsúly azonban nem ezek bemutatásán van, hanem azokon az érzelmeken, melyek Petőfiben eközben lejátszódtak - közölte a rendező.

A költő édesanyjának egy javasasszony megjövendölte fia dicsőségét és halhatatlanságát. A darab a néptánc és a népzene eszközeit is felhasználva azt az ősi ihletettséget keresi, ami egyaránt megjelenik a folklórban és Petőfi költészetében - hangsúlyozta Hell István.

Hell Nikolett dramaturg elmondta, az előadásban olyan versek részletei hangzanak el, amelyek nem feltétlenül a köztudat részei, de segítenek a nézők elé tárni a költő személyiségét, amely köré az egész táncdráma épül. A versek, szövegek mellett a tánc nem illusztráló funkciót tölt be, hanem új értelmezési utat nyit a nézők számára.

A darab koreográfiáját Simoncsics Pál készítette, zenéjét Szalárdy Levente, a Szegedi Tudományegyetem neurológiai klinikájának adjunktusa írta, az előadásban a Szeged Táncegyüttes, a Délikert Táncegyüttes és a Suhancok táncegyüttes tagjait láthatja a közönség.

A kép forrása: https://www.szinhaz.szeged.hu/bemutatok/jovendoles