Magyarország nem olyan, mint a télikabát, amit az ember levesz tavasszal, hanem az egy elhivatottság, különösen akkor, amikor ilyen vészterhes időket élünk - fogalmazott Leslie Mandoki, aki a díjjal járó pénzjutalom dupláját az árvíz sújtotta székelyföldieknek ajánlotta fel.

A zenész a felajánlást teljesen természetes dolognak nevezte, mint megjegyezte, "ez nem adomány, ezzel tartozunk".

"Mi, zenészek az életutunkat az útnak a napos oldalán járjuk, és ezt csak a közönség szeretetének köszönhetjük, ugyanis ők adják meg azt a lehetőséget, hogy zenéljünk" - emelte ki Leslie Mandoki, aki szerint természetes, hogy azok, akiket a közönségük Los Angelestől Székelyföldig a tenyerén hordoz, oda "vetítik a fényt", ahol éppen sötétség van.

Hangsúlyozta, mindannyian magyarok vagyunk, teljesen függetlenül attól, hogy Székelyföldön, Budapesten, Kolozsváron vagy Pozsonyban élünk.

"Az én gyerekeim ugyan a világ nyugati féltekén nőttek fel, de úgy beszélnek magyarul, mintha Magyarországon születtek volna" - mondta Leslie Mandoki, aki szerint a zene, a tehetség és a közönség szeretete felelősséget jelent, különösen "ebben a vészterhes időben, amikor nyilvánvalóan elveszett az iránytű".

"Nekünk, zenészeknek az a dolgunk, hogy ilyenkor ott legyünk, ahol a közönségünk lelke van, és megpróbáljunk ott is hidakat építeni, ahol a viszálytól már a pilléreket sem lehet látni"  - fogalmazott a zenész.

"A mi feladatunk az, hogy összetartsuk Európát, a nemzetet, a családokat és a barátokat" - hangsúlyozta Leslie Mandoki.

Fotó: Duna-Part programmagazin