bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Gyárfás Orsolya --

felhasználói adatlapja

Gyárfás Orsolya által feltöltött cikkek:

Másodlagos frissesség
Másodlagos frissesség
Gondolatok a Magyar Állami Operaház Parsifal-közvetítéséről
„Nagyon érdekes és új. Csak tegnapelőtt olvastam.” Almási-Tóth András új Parsifal-rendezésének első felvonását nézve óhatatlanul is eszembe jut az Egy magyar nábobból Szentirmay Rudolf maró bon motja, mellyel a párizsi aranyifjakat legújabb pletykájával szórakoztatni kívánó Debry márki történetét teszi tönkre. Az én déjà vu élményem nem tegnapelőtti ugyan, hanem tavalyi: Kirill Szerebrennyikov a Bécsi Állami Operaházban rendezett Parsifalja (melyért nem kell a távoli császárvárosig elmenni, az Arte jóvoltából online is megtekinthető volt).
Elutasítva: a francia értelmiség által
Elutasítva: a francia értelmiség által
Rémisztő másság – a castratók tündöklése és bukása (3.)
A castratók franciaországi fogadtatása XVII–XVIII. századi történetük során talán a legeltökéltebben elutasító attitűdöt mutatta: a castratók az angol színpaddal szemben a francia operaházakban soha nem honosodhattak meg. Nem meglepő, hogy a castratókkal szemben a felvilágosodás során megfogalmazott, a század során egyre intenzívebbé váló kritika, mely végeredményben véget vetett operai karrierjüknek, éppen a francia értelmiség körében fogalmazódott meg.
A castrato mint Más – az angol sztori
A castrato mint Más – az angol sztori
Rémisztő másság – a castratók tündöklése és bukása (2.)
A castratók külhonban való fogadtatása, a társadalmi beilleszkedésre való lehetőségük radikálisan különbözött a relatíve toleránsnak mondható itáliai helyzettől. Bár – mint láthattuk – nem mondható az, hogy a castratót története során bármikor mint semleges, tisztán esztétikai ítélet tárgyát képező objektumot kezelték volna, az angol és francia recepcióban korábban nem látott mértékű és hevességű volt a castratókkal szembeni elutasítás, melynek elsődleges alapját a castrato defektívnek ítélt teste és neme adta.
Ki a castrato?
Ki a castrato?
Rémisztő másság – a castratók tündöklése és bukása (1.)
"Több mint egy évszádon keresztül az itáliai operát kasztrált férfi énekesek uralták. Ez a közismert tény hosszú ideje szégyenkezés tárgya." [1] John Rosselli Singers of Italian Opera: The History of a Profession című kötete castratókról szóló fejezetének fenti nyitómondata hatásosan mutat rá a castrato-jelenség ambivalenciájára: a castratók megkerülhetetlen szerepére az itáliai operajátszásban, s egyben azon ellenérzésekre, melyet a castratók puszta léte már fénykorukban is kiváltott.
Gradus ad Capitolium
Gradus ad Capitolium
Hosszú évek óta biztos siker az, ha Joyce DiDonato újabb projektjét szenteli a barokk operarepertoárnak, legyen bár szó Händel-remekművekről vagy ismeretlen kismesterekről. Az Erato Agrippina-felvétele tökéletes lehetőséget szolgáltat arra, hogy az amerikai énekesnő tehetségét ismét megcsillogtattassa: ez bizonyul egyben a lemez elsődleges művészi értékének is.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés