Az 1940-ben született, három éve elhunyt alkotó életét és művészetét a hűség jellemezte: hűség a tradícióhoz, a látványhoz, az értékekhez, legyen szó a történelmi, szakrális művészeti hagyományokról vagy épp a magyarság szellemi örökségéről.

Alkotásaiban egyszerre jelenik meg a lírai érzékenység és a konstruktív fegyelem, az álomszerű atmoszféra és a történelmi idősíkok foszlányai. Egyedi stílusára jellemző a különféle technikák ötvözése, a vegyes eljárások tudatos és kifinomult alkalmazása, valamint a gazdag és egyéni színvilág.

A Templom és iskola című, Reményik Sándor versére reflektáló műve szimbolikusan is összegzi Berend Iván művészi alkatát: ideológiai állásfoglalásban nem harsány, hanem a szépség, az érték és az átéltség eszközeivel őrzi azt, ami fontos és örök.

Felidézték, hogy a délvidéki Zomborban született művész évtizedekig Bajorországban élt, de mindig erős kapcsolatot ápolt szülőhazájával. Végső kívánsága is az volt, hogy hamvai Magyarországon nyugodhassanak. Az életmű gondozását felesége halála után Jobbágy Ilona vállalta, akinek elkötelezett munkája nyomán az elmúlt években sorra nyíltak kiállításai Budapesten, Dunabogdányban, Párkányban, Tahitótfaluban és Visegrádon.

A közleményben arra is kitértek, hogy Berend Iván életművében Szentendre nem csupán helyszín, hanem szellemi-lelki iránytű is. A város atmoszférája, építészeti karaktere és képzőművészeti öröksége – különösen Vajda Lajos, Bálint Endre és Barcsay Jenő hatása – mély nyomot hagyott benne, már fiatalon meghatározta művészi látásmódját.

Fotó: Karnevál Kávéház és Gasztrobár Facebook oldala