"Kulturális területen egyetemünk egyik legbefolyásosabb és legtekintélyesebb alakját veszítettük el" – olvasható az Eötvös Loránd Tudományegyetem nekrológjában.

György Péter 1954. július 18-án született Budapesten. 1979-ben szerzett magyar-történelem-esztétika szakos diplomát az ELTE-n, ahol 1980-tól esztétikát és médiát oktatott. 1989 után részt vett az ELTE BTK média szak (ma Művészetelméleti és Médiakutatási Intézet Média Kommunikáció tanszék) alapításában, valamint tanított New Yorkban (New School for Social Research), Londonban, Manchesterben és Krakkóban is.

Kutatási területe a 20-21. századi magyar művészettörténet – különös tekintettel az avantgárdra –, a kortárs művészet elmélete és gyakorlata, illetve az új média kulturális összefüggései voltak. 1986-ban egyetemi doktori fokozatot szerzett esztétikából. 1990-től volt a Magyar Képzőművészeti Főiskola (ma Magyar Képzőművészeti Egyetem) címzetes egyetemi tanára. 1995-ben PhD fokozatot szerzett esztétikából, 2006-ban habilitált az ELTE-n filozófiából, 2005 óta az MTA doktora volt.

Az elmúlt évtizedek során folyamatosan részt vett a média és kommunikáció szakok magyar felsőoktatási kurrikulumának kidolgozásában, illetve azok adaptálásában, a BA/MA/PhD rendszerbe való beillesztésében. Ennek a folyamatnak részeként jött létre a Filozófia Doktori iskolán belül a Film-, Média- és Kultúraelméleti Doktori Program, melynek a kezdtetek óta a vezetője volt az ELTE-n.

Első monográfiájának témája az Európai Iskola volt, amelyet Pataki Gábor művészettörténésszel közösen adott ki 1990-ben Európai Iskola és az elvont művészek csoportja címen.

Megjelentek művei a kortárs amerikai, európai és magyar avantgárd mozgalmakról. Tanulmányköteteinek egy része idegen nyelven is megjelent. 2016-ban publikálta Az ismeretlen nyelv – A hatalom színrevitele című esszékötetét, amelyért 2017-ben Artisjus-díjat is kapott. Több szépirodalmi művet is jegyzett: a 2012-es Apám helyett az apja , a 2024-ben megjelent Lépcsőházi katarzis az anyja történetét dolgozta fel.

Több száz kritikája jelent meg napi-, heti- és havilapokban, rendszeresen publikált az Élet és Irodalomban.

1984-ben elnyerte A színikritikusok díját, 1999-2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjas volt. 2004-ben a Szépírók Társaságának díjával ismerték el. 2008-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjével és a Radnóti Miklós antirasszista díjjal tüntették ki. tüntették ki. 2010-ben megkapta az Alföld-díjat.

Fotó: Soós Lajos, Németh Dániel