Az MSZT nemrég létrehozta a független Művészeti Díj Bizottságot: „A Magyar Színházi Társaság Elnöksége fontosnak tartja, hogy a díjakkal kapcsolatos felterjesztések – amelyekre a szakmai szervezetünknek lehetősége van – hitelesek, tisztességesek, megkérdőjelezhetetlenek legyenek. Ezért 12 Kossuth-díjas művészt, alkotót kértünk fel, hogy véleményükkel segítsék ezt a jelölési folyamatot. Ők még konzultáltak további Kossuth-díjas kollégáikkal. Konszenzusos javaslataikat határidőre elküldtük a Kulturális és Innovációs Minisztériumnak, hogy továbbítsák a hivatalos döntnököknek”, mondta Bodor Johanna, a Magyar Színházi Társaság elnöke. Évente változik a független Művészeti Díj Bizottság összetétele. A mostani tagok: Bánsági Ildikó színművész, Cserhalmi György színművész, Csikos Sándor színművész, Hegedűs D. Géza színművész, Kolonits Klára operaénekes, Kovács János karmester, Máté Gábor színművész, rendező, Molnár Piroska színművész, Nagy-Kálózy Eszter színművész, Szakács Györgyi jelmeztervező, Valló Péter rendező, Volf Katalin balettművész. Néhányuk nyilatkozatát közreadja az MSZT. 

Hegedűs D. Géza Kossuth-díjas színművész, rendező: „Mert sok van, ki elhivatott, de kevés a kiválasztott. (Máté 22:14) Ez fokozottan igaz a színházi szakmánkra. Ezért a Jászai-, az Érdemes, a Kiváló, a Kossuth-díj jelöltjeit kiválasztó személyek nagy szakmai, erkölcsi felelősséggel tartoznak szeretett hazánk adófizető, művészetpártoló polgárainak. A Magyar Színházi Társaság megtisztelő felkérésére ebben az évben ezt a felelősséget vállaltuk mi, hogy az értékteremtő, értékközvetítő, értékmentő, nagy életművű kolléganők és kollégák közül jelöltként kiválasszuk az idén arra érdemeseket. Remélem, e megkérdőjelezhetetlen szakmai minőséget, kvalitásérzéket reprezentáló grémium javaslatai – elfogulatlan mérlegelés után – célba érnek.” 

Kolonits Klára Kossuth-díjas operénekes: „Hárman jelöltünk konszenzussal, Molnár András és Bretz Gábor kollégáimmal, akik szintén Kossuth-díjas operaénekesek. Azt próbáltuk végig gondolni, kik azok a művészkollégáink, akiket nagyon nagyra értékelünk a szakmai munkájuk minőségét és mennyiségét is tekintve, csak esetleg nincsenek előtérben itthon. Úgy érzem, ha az ő megbecsülésükhöz csak egy picit is hozzájárulhatok, már tettem valamit a saját kollégáimért." 

Kovács János Kossuth-díjas karmester: „A zeneművészek körében két társammal, Geiger György Kossuth-díjas trombitaművésszel és Várjon Dénes Kossuth-díjas zongoraművésszel jelöltünk. Az hajt engem, hogy nagyon jó lenne, ha végre szakmai alapon születnének a javaslatok a díjakra. Sajnos annyi adóssága van az állami kitüntetések terén az országnak, hogy egészen bizonyos, hogy sok művészt kihagyunk. De legalább rátalálunk olyanokra, akik tényleg a szakmájuk kiválóságai és maximálisan rászolgáltak erre." 

Nagy-Kálózy Eszter Kossuth-díjas színművész: „Egy olyan szakmai szervezet kért fel minket, amely a párbeszédre, a szakmaiságra és a függetlenségre helyezi a hangsúlyt. A szakma emlékezete csak akkor működik, ha időről időre megnevezzük az értékeinket. Ebben a közös gondolkodásban nem számít világnézet vagy személyes közelség – csak az, amit a munkák mögött látunk.” 

Szakács Györgyi Kossuth-díjas jelmeztervező: „Fontosnak tartom, hogy a szakmánk hiteles képviselőinek a véleményét a döntéshozók figyelembe vegyék. Hiszen mi nemcsak alkotóként, de nézőként is jelen vagyunk a legtöbb produkcióban.” 

Valló Péter Kossuth-díjas rendező: „Ebben a rémes megosztottságban, amelyben a díjakat nem szakmai premisszák, hanem politikai szempontok alapján ítélik oda, erkölcsi kötelességem részt venni egy hiteles szakmai grémium munkájában. Akiket mi most felterjesztettünk, már nagyon régóta megérdemlik ezeket a díjakat. Nyilvánosságra hozzuk majd a mi jelöltjeink neveit is.” 

Volf Katalin Kossuth-díjas táncművész: „Hiszek a szakmában, hiszek a művészetben. Megtisztelő részt venni ebben a javaslattevő csapatban.  A személyes és a szakmai-művészi önérzetünk miatt is fontos legalább hangot adni a szakmai véleményünknek. Nagyon nagy a restancia – fájó ennek az igazságtalansága –, hogy kiket nem díjaztak az elmúlt másfél évtizedben. Bárcsak újra számítana, amit a szakma gondol.” 

Fotókredit: szinhaz.online, fidelio