Csilléry Orsolya művészetének legfontosabb jellemzői a képek míves megmunkálása, a különleges grafikai módszerek használata és a magyar művészeti és eszmei hagyományok ápolása. Munkáira hatással van a magyar pásztorművészet és népmesék hiedelemvilága, motívumkincse.

Csilléry Orsolya felsőfokú tanulmányait a Magyar Képzőművészeti Egyetem képgrafika szakán és a velencei Scuola Internazionale di Grafica művészkönyv szakán végezte.

A kiállításban a fő hangsúlyt a Róma környéki és a Kárpát-medencei táj ihlette tájképekre helyezték. Ezek a képek főleg színes ceruzával készültek akvarell aláfestéssel, nagy méretben, és különleges atmoszférát teremtenek. A művész a tájábrázolások szokásos színállása mellett bátran használja a sárga vagy a lila árnyalatait az ég vagy a talaj színezéséhez. E tájportrék fő rendezőelve a fa motívuma, úgy is, mint az erdő alkotóeleme, illetve úgy is, mint egy tervezett tájelem az ember alkotta kertben. Ezek a képek szellemi térképként is felfoghatók, amelyben egyszerre jeleníthető meg az emberi és a kozmikus lépték.

A tárlaton, amelynek kurátora Kondor-Szilágyi Mária, a tájképek mellett Csilléry Orsolya könyvillusztrátori munkáiból is bemutatnak válogatást.

Csilléry Orsolya az autonóm grafikai munkásság és az alkalmazott könyvillusztrálás mellett egy ma már nagyon ritka műfajjal, művészkönyv-tervezéssel is foglalkozik, minden egyes folyamatot ő készít el a tervezéstől a metszésen, a betűk szedésén át a nyomtatásig. A kiállításon, amely április 26-ig látható, két ilyen könyvet mutatnak be.

A művész Zebegényben él és alkot, ahol férjével, Fenyvesi Gábor festőművésszel egy művészeti magániskolát is működtet, amelybe a kisgyermekkortól a felnőttkorig járnak hozzájuk tanítványok.
 

Fotókredit: Műcsarnok