Az érmékre karácsony előtt néhány nappal találtak rá lakossági jelzés alapján. Helybéliek szóltak a múzeum munkatársainak, hogy amatőr régiségbúvárok fémkeresővel vizsgálnak egy magaslatot a Tisza egykori árterében - mondta Csányi Viktor régész.

A helyszínre érkező kutatók a felszínen nem találtak érdemleges régészeti leletet, azonban Bacskai István hivatásos műszeres lelet- és lelőhelyfelderítő segítségét kérték, aki rábukkant a helyi viszonylatban eddig páratlan érmeegyüttesre.

A veretek nagy része egy körülbelül száz négyzetméteres területről került elő, mindössze 10-25 centiméteres földréteg alól, de a legmélyebben megtalált érméért sem kellett 40 centiméternél mélyebbre ásni. A szakemberek ebből arra következtettek, hogy egykori tulajdonosa nem ásta el, esetlegesen csak "elkaparta", vagy egy fa odvába rejthette el a kincsét. Az éremveretek egy bőrből készült erszényben lehettek elrejtve. Erre utal az a virág alakú aranyozott bronz veret, mely az érmek közeléből került elő és egyértelműen a török korra datálható.

A hatvanhét veret a XVI. század végén jelentős értéket képviselt, egy-egy ezüsttallér egy mesterember többheti vagy havi bérét tette ki. A kutatók feltételezése szerint az összeg adófizetés céljára szolgált vagy egy katona összegyűjtött zsoldja lehetett.

A 25-30 gramm közötti tömegű, 35-40 milliméter átmérőjű tallérok 1534-1594 között készültek, döntően a Német-Római Császárság területén. A legnyugatabbról származó tallérokat a mai Elzász, illetve Hollandia területén verték. Egy tallér Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem uralkodása idején, 1593-ban Erdélyben készült, két másik - Rudolf császárt ábrázoló pedig - ugyanebben az időszakban Körmöcbányán.

A leleteket a közgyűjtemény restaurátorai megtisztítják, s folytatódik történeti feldolgozásuk is. A nagyközönség az érmeegyüttest a Tornyai János Múzeum felújítását követően - várhatóan 2012-ben - időszaki kiállítás keretében láthatja majd.