Szeged mindennapjait az elveszett első világháború utáni időszakban, 1918 december végétől francia megszálló csapatok uralták.

A francia hadvezetés fellépett a Tanácsköztársaság helyi erőivel szemben, így Kun Béláék szegedi híveinek mindössze öt nap hatalom jutott – idézte fel Medgyesi Konstantin, a közgyűjtemény sajtóreferense.

A francia csapatok 1920 márciusában vonultak ki Szegedről. Jelenlétük megóvta Szegedet a Tanácsköztársaság vörös terrorjától, a román és a szerb megszállástól, habár Újszegedet hosszú ideig szerb csapatok tartották ellenőrzésük alatt.

A szegediek szimpatizáltak a francia katonákkal. "Nagyon tisztességtudóan viselkednek a francia közkatonák, s ez a városban nagyon megnyugtató benyomást tett..." – írta a megszállás idején az egyik helyi napilap.

A múzeum kupolacsarnokában látható tárlaton bemutatott fényképek többsége a francia nemzeti ünnepen, 1919. július 14-én készült. A belvárosban rendezett díszszemlén valamennyi Szegeden állomásozó csapategység felvonult. A korabeli beszámolók szerint komoly feltűnést keltettek a város utcáin végiggördülő tankok, hiszen a városlakók többsége ekkor látott először lánctalpas harci járművet.

A nézők tetszését elnyerték a marokkói lovas egységek is, a gyarmati katonák nemzeti viseletükben, derekukon széles vörös övvel, erősen kantározott, apró termetű, tetszetős arab lovakon jelentek meg a parádén.

A tárlat egyik legérdekesebb darabja a francia katonai vezetés számára készült kétnyelvű Szeged térkép, amelyről kiderül, hogy a város lakossága a világháborút követően 96 ezer fő volt, és közülük 35 ezren a külterületeken éltek.

Ebben az időszakban a városi múzeum és a ma az alapító nevét viselő Somogyi-könyvtár is a Kultúrpalotában működött Móra Ferenc igazgatása alatt. A tárlaton látható vendégkönyv bejegyzései szerint a francia haderő tisztjei rendszeres látogatói voltak a könyvtárnak; egy erről beszámoló cikk címe szerint "A francia katonák megszállták a Kultúrpalotát".

A katonák kellemes meglepetéssel tapasztalták, milyen gazdag a könyvtár francia nyelvű gyűjteménye, a könyvek közül azonban hiányolták a modern irodalmat, ezért két kiadótól rendeltek is köteteket. A röviddel később érkező 88 kötetért Móra Ferenc levélben mondott köszönetet a francia városparancsnoknak.

A gall csapatok érkezésével a francia nyelv iránt is megnőtt az kíváncsiság, erről tanúskodnak a tárlaton látható gyerekeknek szóló tankönyvek. Az érdeklődés nem volt egyoldalú, ezt bizonyítja, hogy a katonák kommunikációját megkönnyítendő egy szegedi kiadó szótárt is nyomtatott, amelyet szintén láthatnak a tárlat vendégei.