A szabályosan ismétlődő dolgokat megszokja az ember. Amit megszoktunk, arról egyre nehezebb érdekesen, lelkesen beszélni, még akkor is, ha a megszokott valami továbbra is izgalmas, saját koncepcióján belül rendre megújhodó, forma és tartalom szempontjából egyaránt. Egy félkész rendszer esetlegességei még titkokat rejtenek, egy elkészült már „csak” működtethető a reflexekké merevedett szokásaink irányítása alatt. Hogy ennek ellenére továbbra is érdekesnek és értelmesnek, azaz fontosnak tarthassunk egy kialakult szabályosságot, távol kell magunktól tartanunk a rutint, és ez egy hónapról hónapra megrendezett irodalmi estre ugyanúgy érvényes, mint más jellegű együttléteink ismétlődő helyzeteire, motívumaira.