bezár
 

irodalom

2018. 10. 20.
A reflexeink nem píszík
Késelés Villával az Óvóhelyen
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A Késelés-projekt dübörög: a tavaly újraélesztett est-sorozat a nyári pihenés után nagy lendülettel vágott neki második évadának. Az évadnyitó vendégeit, Szabó Marcellt és Deres Kornéliát hétfőn Turi Tímea és Purosz Leonidasz követte az áldozatok székében, igaz, ezt most csak képletesen érthetjük: a Nyitott Műhely antik bútorait az Óvóhely székei és asztalai váltották fel. Az ideiglenes helyszín pedig bevált, megfigyeltem, a légó-atmoszféra minden kellemesség ellenére éberebben tart. Nem mintha szükség lett volna erre a plusz segítségre.  

A Késelés Villával sorozat két házigazdája, Vida Kamilla és Csete Soma feltűnően biztos kézzel választja meg a kikérdezendő párost, eddig szinte mindig egyértelmű volt, hogy kerülnek egymás mellé az alkotók: közös kezdetek, hasonló esztétikai tendenciák, pozíciók. A hétfői alkalom esetében azonban mindez mintha kicsit zavarosabb lenne. Turi Tímea háromkötetes költő, és az ország egyik legpatinásabb kiadójának szerkesztője, Purosz Leonidasz elsőkötetes egyetemista, és mégis, a beszélgetést elindító felolvasás során minden köd eloszlik a szerkesztő-házigazdák motivációit illetően. Két markánsan eltérő esztétikai és erkölcsi értékrenddel dolgozó költészet találkozik egymással, amelyek mégis egymásra íródnak, ha a nyelvhez és az ezzel bíró beszélővel való viszony felől közelítünk feléjük. Eltérés alatt pedig értsük az egyik legszélsőségesebb esetet: maszkulin és feminin hangoltságok különbségét. Tematikus egymásnak feszülések, poétikai hasonlóságok, Turi Tímea meg is jegyzi: „értem, hogy kerültünk egymás mellé”, és azt hiszem, érti a közönség.

Szervezők

Ugyanez a dinamika jellemzi a versek közötti beszélgetést is. Mindketten mesélnek a szerepverseikből beszélő fiktív alakokról, a hozzájuk fűződő viszonyokról, a nemiség és az identitás összefüggéseiről, Szegedről, szerelemről. Kérdésként merül fel, hogy az őszinteség és a személyes referenciák használata valóban kölcsönösen tételezi-e egymást. Kiderül, hogy a legkevésbé sem: az őszinteség mindkettejük számára elsősorban hitelességet jelent, azaz bárki beszél, azt úgy tegye, hogy elhiggyem neki azokat az abszurd, szomorú, vagy épp humoros történeteket, amelyeknek általában ő a főszereplője. Mert ez is közös pont, a történetek, a hétköznapok metaforikája, ugyanúgy, mint az ehhez simuló szikár, retorikus nyelv. 

A két költő világa közötti szakadékok és átjárók akkor domborodtak ki a leginkább, mikor Purosz Mi, akik autókulccsal rendelkezünk című, #metoo-tematikájú versére mintegy válaszként Turi az Engem tönkretettek a feministák című szövegét olvasta fel. Ez a „politikai intermezzo” nemcsak a felvetődő szempontok (az áldozat-szerep kétértelműsége, a nemi szerepekből következő régi és egészen új konvenciók kritikáinak lehetősége) miatt volt érdekes, de remekül példázta azt is, hogy teljesen ellentétesnek tűnő intenciók hogyan érhetnek össze, ha mindkettejük számára zsinórmérték a feltétlen hitelesség és a reflexióra való (ön)felszólítás.  

Ugyanakkor nem maradnak el a személyes kérdések sem. Leó beszél a szakításról, már ami a szlemmer-múltját illeti. Azt mondja, hogy sem a közegben, sem magában nem találta egy idő után azt a nívót, ami miatt fent tudta volna tartani az érdeklődését. Ha valamelyik nincs így, akkor valószínűleg még most is szlemmelne, hiszen akkor vagy neki kéne felnőnie a közeghez, vagy lehetne ő a legjobb. Turi Tímeát a szerkesztői és alkotó praxis lehetséges interferenciájáról kérdezik, azt mondja, kreatív önmegvalósítást lát mindkettőben, amiket elsősorban a ’húzás’ motívuma kapcsol össze, a „lehetséges összeférhetetlenségeket pedig az ember igyekszik kulturáltan kezelni.” A Műút kritikavitájához írott hozzászólásáról is szó esik, és minthogyha itt maradnának egyedül kérdőjelek bármiféle motivációval kapcsolatban az est folyamán.

E komoly kérdéseket közben azért áthatja a humor, az összekacsintások, az irónia, és mindez persze az est vége felé éleződik ki. A szokásos kitalálósdi (a házigazdák egy a szerzőhöz közelálló irodalmár róla írott jellemzését olvassák fel, a vendégnek pedig ki kell találnia, ki írhatta a kedves sorokat) Szén Benji rappárbaj szövegével egészül ki. A párbajra még tavaly augusztusban került sor az öcsödi írótábor-kísérlet alatt, jellemző, hogy egyikőjük sem emlékszik a szövegre.

Végül a műhelyezés is kifejezetten tartalmasra sikerül. Azon már a szerzők is nevetnek, hogy mindkét megdolgozandó szöveg a győzelmet tematizálja: az egyik egy focimeccs, a másik a „sikeres öregedés” kontextusában. A közönség aktív, röpködnek a kérdések, ötletek.

Késelés villávalAz est hozta tehát a sorozat koncepciójából fakadó magas nívót, általános derültséget, és azt hiszem, a vendégek is otthonosan érezték magukat a kérdések, reflexiók, zöldre festett csövek között. További jó hír, hogy már nem kell heteket várnunk, ha valami hasonlóan élesre, mégis szórakoztatóra vágyunk, elindult ugyanis a Késelés Késsel vakreflexió-rovat. Heti egy vers, hozzá kritika, de a kritikus nem tudja, ki írta a verset, így esélye sincs szimpátia alapon kegyelemre, vagy régi sérelmek megtorlására. Ahogy Turi Tímea fogalmazott: „a reflexeink nem píszík”, viszont annál őszintébbek, tehát érdekesebbek, folytatom, és ezeket, a reflexet érhetjük tetten akár az esteket, akár a rovatot fogyasztjuk.

Fotó: Bokor Krisztián

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Körösztös Gergő --


További írások a rovatból

irodalom

Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel Lehet igazad úgy is, hogy oda se nézel
Kiss László–Bérczesi Róbert: Én meg az Ének. Behúzott szárnyú felfelé zuhanás, Budapest, Athenaeum, 2019.
irodalom

Az izoláció tematikája az izlandi irodalomban Az izoláció tematikája az izlandi irodalomban
Margó 2019 - Jón Kalman Stefánsson és Sigríður Hagalín Björnsdóttir
irodalom

Történelemleckék és egyéb történetek Történelemleckék és egyéb történetek
Margó 2019 – Szécsi Noémi: Lányok és asszonyok aranykönyve, Nádas Péter: Leni sír, Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak és Kukorelly Endre: CéCéCéPé
irodalom

Hogyan beszéljünk a jelenről Hogyan beszéljünk a jelenről
Prae Műfordító Tábor, beszámoló, 6. nap

Más művészeti ágakról

gyerek

Premier: MIT – Az ember tragédiája rövidítve
November 13-án a TRIP hajón
színház

Az ember, a polgár és a diák Az ember, a polgár és a diák
Petőfi és Az apostol mint tantermi dráma a k2 Színház előadásában
Október 30-án fellépett a Yellow Mood és a Folksteps a Három Hollóban
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

A legtöbbet a régiektől tanultam A legtöbbet a régiektől tanultam
Interjú Horváth Viktor íróval inspirációról és motivációról, a történelmi regényről, kritikáról és tanításról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés