Felhasználói adatlap
![](prae/avatars/0c9141f5f1bd2038fe7ece636ed53de1.png)
![](_images/front/mod-a3cnl-rounded-frame.png)
-- Mohácsi Balázs --
felhasználói adatlapjaMohácsi Balázs (1990) költő, kritikus, a Jelenkor és a Versum szerkesztője, Pécsett él. Kötete: Hungária út, hazafelé (Jelenkor, 2018). (Fotó: Kiss Tibor Noé)
Mohácsi Balázs által feltöltött cikkek:
![Helyzetjel: Mit röhögsz a férfibánaton?](data/2019-10-24/mohacsi_ktn.jpg)
2019. 10. 30.
És akkor beleköszörült a reggel az ötletbe. És ültem a virradó ablakok mögött zölden, tétlenül. Székemen, asztalomnál. Feladattal, dolgozhatatlanul. Hát fölálltam és átültem a trónra, és kipakoltam azt, mi lényegem, mit magamból adhatok. Aztán lezuhanyoztam, és kisétáltam a rozsdásodó szeptembervégbe dolgozni. Munkából munkába. Erre azt mondja K, hogy most kellene elválasztani a májat a szartól, az irodalmat a valóságtól. Elbizonytalanodom. Mondd csak, K, mi a különbség miközöttünk?
![Helyzetjel: Azon kívül, hogy az élet szar, az élet szép](data/2019-09-22/mohacsi_ktn.jpg)
2019. 09. 27.
Elkezdem a semmit. Bár nem kellene. De K beszélni akar. Csak mondanivalója nincsen. Pontosabban lenne, de úgy érzi, semmiről sem tud hitelesen szólni. Eldönti: leírja az első mondatot. Semleges, tartalmatlan mondat, mégis figyelemkeltő talán. Elkezdem a semmit. És leírja az utolsót. Ott hagyom abba, ahol folytatni kellene. Lehetne ez egy frappírozó kétsoros is, de elkezd közéjük írni. Mert két mondat közé bármi befér. Csak én nem.
![Helyzetjel: Mielőtt belefingunk a fülledt hársillatba](data/2019-08-30/mohacsi_ktn.jpg)
2019. 09. 01.
Suhogás. És nincs mit mondanom. Bárcsak koncentrálni tudnék a hallgatásra. De rám tekeredtek a határidő és a kötelesség anakondái, és ilyen metaforákat préselnek ki belőlem. Nem épp a must legjava. Éjjel van, fél egy múlt, és a sarkon túl a hatos még mindig él. Kamionrecsegés, autósusogás. Ez egy ilyen helyzetdal. Beleugatnak a kertes házak kutyái.
![Helyzetjel: Csak ennyit akartam mondani a holnaputánról](data/2019-07-23/mohacsi_ktn.jpg)
2019. 07. 30.
Táncold magad tisztára, míg halálian olvad a sarki jég. Bánj másképp az anyaggal. K fülébe súgtam: próbáljunk meg boldognak lenni, ha már bizonyítást nyert, hogy a modern világ művirágokból áll, s halálhoz hasonlatos üvegburák alatt tenyésztik őket. (Refrén: Innen, ahol vagyok, tisztán látszik, miként öregszünk mi, fiatalok.)
![Helyzetjel: Talán havazik egy gyönyörű nevű városban](data/2019-06-15/mohacsi_ktn.jpg)
2019. 06. 24.
Siklósi Kristóf újra szonetteket írt, és csak olyankor hagyta el írói rezidenciáját, mikor enni akart. Lehetne ez egy szép és igaz mondat. Ám az elmúlt napokban előbb a felhők kék, szürke és fehér pepitamintás pokróca omlott rá, aztán az áthatolhatatlan, pókhálószerű párában forgolódott, végül a zuhogó napfény ostroma késztette meghátrálásra. Feküdt a tétlen izzadság piros gúzsában. Ez a pillanat, a hétköznapok ihlettelensége, az élet szomorú, alkotásmentes zónája örökké tart majd.
![Helyzetjel: A sebbel hajnalig ismerkedett a penge](data/2019-05-28/mohacsi_ktn.jpg)
2019. 06. 05.
Azt kérdezi Kristóf, leszünk-e barátok. Nincsen füvem, Kristóf. Szeretem azokat az embereket, akik nyílt lapokkal játszanak. Szeretném, ha tudnád, hogy szemed minden villanása, mikor odanézek terád, hazudik, pillantásod a világ összes hazugsága. Szerinted ez rendben van, hát nem érzed a kés pengéjét? Így énekelt 2006-ban a grizzly medve. Ursus arctos horribilis. Mint a tegnap esti cehhem.