bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Mohácsi Balázs --

felhasználói adatlapja

Mohácsi Balázs (1990) költő, kritikus, a Jelenkor és a Versum szerkesztője, Pécsett él. Kötete: Hungária út, hazafelé (Jelenkor, 2018). (Fotó: Kiss Tibor Noé)

Mohácsi Balázs által feltöltött cikkek:

Helyzetjel: Mit röhögsz a férfibánaton?
És akkor beleköszörült a reggel az ötletbe. És ültem a virradó ablakok mögött zölden, tétlenül. Székemen, asztalomnál. Feladattal, dolgozhatatlanul. Hát fölálltam és átültem a trónra, és kipakoltam azt, mi lényegem, mit magamból adhatok. Aztán lezuhanyoztam, és kisétáltam a rozsdásodó szeptembervégbe dolgozni. Munkából munkába. Erre azt mondja K, hogy most kellene elválasztani a májat a szartól, az irodalmat a valóságtól. Elbizonytalanodom. Mondd csak, K, mi a különbség miközöttünk?
Helyzetjel: Azon kívül, hogy az élet szar, az élet szép
Elkezdem a semmit. Bár nem kellene. De K beszélni akar. Csak mondanivalója nincsen. Pontosabban lenne, de úgy érzi, semmiről sem tud hitelesen szólni. Eldönti: leírja az első mondatot. Semleges, tartalmatlan mondat, mégis figyelemkeltő talán. Elkezdem a semmit. És leírja az utolsót. Ott hagyom abba, ahol folytatni kellene. Lehetne ez egy frappírozó kétsoros is, de elkezd közéjük írni. Mert két mondat közé bármi befér. Csak én nem.
Helyzetjel: Mielőtt belefingunk a fülledt hársillatba
Suhogás. És nincs mit mondanom. Bárcsak koncentrálni tudnék a hallgatásra. De rám tekeredtek a határidő és a kötelesség anakondái, és ilyen metaforákat préselnek ki belőlem. Nem épp a must legjava. Éjjel van, fél egy múlt, és a sarkon túl a hatos még mindig él. Kamionrecsegés, autósusogás. Ez egy ilyen helyzetdal. Beleugatnak a kertes házak kutyái.
Helyzetjel: Csak ennyit akartam mondani a holnaputánról
Táncold magad tisztára, míg halálian olvad a sarki jég. Bánj másképp az anyaggal. K fülébe súgtam: próbáljunk meg boldognak lenni, ha már bizonyítást nyert, hogy a modern világ művirágokból áll, s halálhoz hasonlatos üvegburák alatt tenyésztik őket. (Refrén: Innen, ahol vagyok, tisztán látszik, miként öregszünk mi, fiatalok.)
Helyzetjel: Talán havazik egy gyönyörű nevű városban
Siklósi Kristóf újra szonetteket írt, és csak olyankor hagyta el írói rezidenciáját, mikor enni akart. Lehetne ez egy szép és igaz mondat. Ám az elmúlt napokban előbb a felhők kék, szürke és fehér pepitamintás pokróca omlott rá, aztán az áthatolhatatlan, pókhálószerű párában forgolódott, végül a zuhogó napfény ostroma késztette meghátrálásra. Feküdt a tétlen izzadság piros gúzsában. Ez a pillanat, a hétköznapok ihlettelensége, az élet szomorú, alkotásmentes zónája örökké tart majd.
Helyzetjel: A sebbel hajnalig ismerkedett a penge
Azt kérdezi Kristóf, leszünk-e barátok. Nincsen füvem, Kristóf. Szeretem azokat az embereket, akik nyílt lapokkal játszanak. Szeretném, ha tudnád, hogy szemed minden villanása, mikor odanézek terád, hazudik, pillantásod a világ összes hazugsága. Szerinted ez rendben van, hát nem érzed a kés pengéjét? Így énekelt 2006-ban a grizzly medve. Ursus arctos horribilis. Mint a tegnap esti cehhem.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés