bezár
 

irodalom

2019. 06. 24.
Helyzetjel: Talán havazik egy gyönyörű nevű városban
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
Helyzetjel: Talán havazik egy gyönyörű nevű városban Siklósi Kristóf újra szonetteket írt, és csak olyankor hagyta el írói rezidenciáját, mikor enni akart. Lehetne ez egy szép és igaz mondat. Ám az elmúlt napokban előbb a felhők kék, szürke és fehér pepitamintás pokróca omlott rá, aztán az áthatolhatatlan, pókhálószerű párában forgolódott, végül a zuhogó napfény ostroma késztette meghátrálásra. Feküdt a tétlen izzadság piros gúzsában. Ez a pillanat, a hétköznapok ihlettelensége, az élet szomorú, alkotásmentes zónája örökké tart majd.

Kristóf figyelme csak erre irányult: lehetetlen helyzetének habosított szóképeire. Lényegében a semmire.

Mert Kristóf jól tudta a Billy Collinst kommentáló Kőrizs Imrétől, hogy a versírásról szóló vers „más költők esetében többnyire az ihlettelenség félreismerhetetlen jele”. Kristóf pedig, ez minden Kassák-versnél egyértelműbb volt számára, nem Billy Collins volt.

*

Tonhalas tésztát készített ebédre. Fokhagymát és őrölt csilit egymás után kétszer is elfelejtett venni a New Nork Kínai Bevásárlóközpont alagsorába besuvasztott Ideában. A gombát megpucolta, feldarabolta, és szárazon felforrósított serpenyőben sütni kezdte. Megmosta a citromot, és vágott néhány csíkot a héjából. A lepirult gombára egy kocka vajat dobott, rászórta a felaprított citromhéjat, meg egy kis metélőhagymát és bazsalikomot. Olívabogyót karikázott, és azokat is a serpenyőbe kotorta a vágódeszkáról. A tonhalkonzervet olajastól belekanalazta, és a kanállal szétnyomkodta a tonhaldarabokat. A koktélparadicsomokat félbevágta, elkeverte az alakuló raguban. Közben felforrt a víz, megsózta, aztán beleszórta a tésztát. A tonhalra ráfacsarta a fél citrom levét. Két-három kanál főzőlevet mert át a serpenyőbe, leszűrte a tésztát, aztán az egészet összekeverte. A lakásban nincsen reszelő. Apró kockákra vágta a sajtot.

*

Miért máskor jönnek a versek? Az ajtó kitört tejüvegének felsöprése közben. Hajnóczy-olvasás közben. Másnaposan, a túl sok bagózástól rekedten. Zsófira gondolva. Másnaposan, hányás után. Esterházy-olvasás közben. Buszozás közben. Permetezés közben. Lillára gondolva. Kjell Askildsen-olvasás közben. A vécén ülve. Kispál-hallgatás közben. Csorba Győző-, Pálinkás György- és Vas István-idézetek kompilálása közben. Kassák-olvasás közben. Disszertációírás közben. A Munka olvasása közben. Urbanisztika-olvasás közben. Burzsoá Nyugdíjasok-hallgatás közben. EB-meccs közben. A harsonázásra gondolva. Politikai híreket olvasva. Eszterre gondolva. Tamkó Sirató Károly-olvasás közben. Az amerikai költészettörténet rejtelmeivel ismerkedve. Kassák-olvasás közben. Bencsik István, Kígyós Sándor és Székely Péter szobrain gondolkodva. Viczián Zsófiát olvasva. Iggy Popot hallgatva. Tolnai Ottót olvasva. Szemere Annát olvasva. Szálinger Balázzsal levelezve. Korándi Dávid Cappuccinót hallgatva. Kassák-olvasás közben. Mikor Zalán Tibor korai költészete Palatinus Dóra és Makra Zoltán képzőművészetével találkozik. Volker Braun-olvasás közben. Mikor már megvan a cím, és megvan a forma. HétköznaPI CSAlódásokat hallgatva. Mikor Takáts József a szerkesztőségben Anna Ahmatováról vagy a dél-afrikai irodalomról beszél. Deréky Pált olvasva. 30Y-t hallgatva. Anyámtól búcsúzva. Vonaton. A magasház bontása közben. Kassák-olvasás közben. Az Augartenben sétálva eső után. Metrón. Fogadásból. Annára gondolva. Térey Jánost olvasva. Zsófira gondolva. Mikor éjszaka a Petőfi kereszteződésétől megyek a Hungárián, és elnézek a házak fölött, és a Székesegyház egyik kivilágított tornya épp olyan hatvan különböző, de majdnem azonos színben játszik, mint a szemed napközben, reggeltől estig, ha mosolyogsz, és ha mérges vagy. Légdobolás közben. Részegen. A buszról leszállva. Hazafelé sétálva. A napfelkeltét nézve. Éjjel, álmomban. Peer Krisztiánt parafrazeálva. Egy tűzfalat nézve. A Hévíz lapszámbemutatója előtt. A nyomdába adás előtt egy nappal. Lantos Ferenc festészetéről olvasva. Miközben Ladik Katalin mennyröhög. Durs Grünbeint olvasva. Anyámra gondolva. Nyelvészetórán. Szarás közben. A Centrum sarkán, mikor az utcán megérzem a parfümöd illatát. Rotálás után. Miközben átpörgetem Frodóék kirándulását a hentelős jelenetek között. Háttal a panorámának. Török Zolival biciklizve.

*

Az eperdzsem végét kanalazta. A befőttesüveg és a fémkanál ütősszekciója. Az utolsó puffasztott rizsre vékonyan még éppen elég. Kristóf, le kellene menned végre a boltba. Mindent megettél a legutóbbi bevásárlás óta. Morzsáinkat feléltük. Két napja tej nélkül iszod a savanyú neszkávédat. (The World is Going Up in Flames.) Magad is tudod, ízekre vágysz. Igaz, de lakásom rozsdás vízvezetékének csapvizére. És az itteni karamellás felhangú laktózmentes tej (mleko bez laktoze) helyett az otthoni porcukros beütésre. (Ezzel vitatkoznék, ez a karamelles íz jóval természetesebb, kifejezetten kellemes.) A fűszeresdobozom ízeire. És anyám napestig kritizálható otthonos főztjére is. (A Blöff Bisztró menüjére erdei gyümölcsös szörppel.) De jó itt. Jól érzem magam. Csak meguntam már a tonhalas tésztát. (Szabadíts meg a gonosztól!) Kristóf, le kellene menned a boltba, és venned mást. Az Ideában annyira szép és jó. Csak ötlet nem kapható.

*

bocsánatot kérek a zavarásért
én csupán azt szeretném
mondani csupán mondani szeretnék
a vegyesfajú társas kifutónkért

de didaktikus ólompehely minde-
nem nem létezik jelentés mi ne
ártana metapoétikus önreflexió
felszámolja a művészetet rímpozíció

a csillagközi fordítót én beteszem
gyere rám költészet eszem
ágait aggasd fel dumával

bealkonyult kollázsok élet-
tanfolyam folyik a dunánál
csorbít ábrándít ki a lét.

*

Kristóf elégedetlenül nyomott rá a mentésre, miközben szépen elmosogattam utána. (Én vagyok a szép. Más nem vagyok, más nem az. Mint a mustban fürdött öregapám. Ahogy az is szép, ha nádszálat középen talál a sörét – szép, ha tejet hozol piros kandliban, ha már nem hánysz többé, szép, mégiscsak szép, ha a rovarirtószer erős sugarában légy evez… Szép, mint egy Tolnai Ottó-idézet.) Közben Trent Reznor azt énekelte, hogy minden nap ugyanolyan, mint a többi. (Szépen énekelte. Halk zene, visszafogott hangulat.) Én arra gondoltam, hogy a mai nap határozottan lekvárosabb volt a tegnapinál. Pirosabb ízű, és cukorsokkos, mint egy napszúrás. A Duna-parkon átsétálva magamban úsztam. És, mint egykor Pilinszkyt a Szenesben, tönkreizzadtam szegény tűzevő Margaret Atwoodot. Egy busz ikaruszkéken dudált szédülést. Menyhárt Jenő proletár hangján (ha ő nem bánja) azt énekelte kórusban az egész vidék: „olvadó aszfalt, olvadó aszfalt”. A ventilátor a hőgutát opponálva ingatja fejét. A péterváradi hídnál (Gergő szíves közbenjárása révén, és persze Sziveri Jánosnak hála) bealkonyult. Immár a tizenharmadik alkalommal.

Mi Kristóffal megbeszéltük, hogy (1) holnap csilis bab lesz (hús nélkül, mert egyikünk sem akar a húspultos eladótól kézzel-lábbal mutogatva vásárolni, előre kiporciózott darált hús meg nincsen a hűtőkben). (2) Mégsem nézzük meg ezredszerre sem a Chef, sem a Burnt, sem a No Reservations című filmeket, sem mást, amiben főznek. (3) Ami azt illeti, a Street Kitchen-videók nézését is fel kellene függeszteni, amíg itt vagyunk, hogy ne nyálazzuk össze az íróasztalt, a klaviatúrát vagy az ágyat. Helyettük stílszerűen esetleg: The Hunger Games, hisz Jennifer Lawrence-t szeretjük (bár szarból ő sem tud várat építeni). (((Anyám hanghordozásával magamnak: „Hülye gyerek, ahelyett, hogy inkább az új Bolañót olvasnád, hát ezért cipelted el?!”))) És végül: (4) Kristóf soha többé nem táncol LCD Soundsystemre az üvegszálas kádban (Dance Yrself Clean).

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Mohácsi Balázs --

Mohácsi Balázs (1990) költő, kritikus, a Jelenkor és a Versum szerkesztője, Pécsett él. Kötete: Hungária út, hazafelé (Jelenkor, 2018).


Más művészeti ágakról

art&design

Ismeretlen ismerősök Ismeretlen ismerősök
Minden múlt a múltam. #huszadikszázad #privátfotó #Fortepan a Magyar Nemzeti Galériában
Slash, VOLT Fesztivál, 2019. 06. 27.
VOLT Fesztivál, 2019. június 26.


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés