Sosem voltam még a Városmajorban, holott nem rossz hely. A zárt lombkoronák alól kellemes hűvös árad, ellenére a fülledt, nyálkás, gomolyfelhős kora délutánnak. Embereket nemigen látni. Aztán önkéntesekre találok, akik eligazítanak, merre tartsak a Kisszínpad felé. Karszalagot is kapok, helyet foglalok.

Nyüzsöghetnek-e hernyók a földben? Eddig úgy képzeltem, hogy ha írva vannak, növényi metaforákat fogyasztanak a felszín fölött. A földalatti nyüzsgés inkább a férgek elfoglaltsága. Mire másodszor is ráfordultam Selyem Zsuzsa legutóbbi kötetére, az először föltűnően kérdéses szöveghely (21. o.) problémája már elhanyagolhatónak tűnt, és nem is volt egyedülálló a maga nemében. Érzékenyebb szemmel a szemétdombok közt vezető szemétösvényeket kezdtem követni, a kötetindító novella (Ugyan hová?) olvasási ajánlatának megfelelően.