bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Márton Evelin --

felhasználói adatlapja

Kolozsváron születtem 1980-ban, márciusban. Az azóta eltelt évtizedekben ide-oda költöztem az országban, pár éve ismét a szülővárosomban élek. Történésznek készültem, de "elejétől fogva"  hangot és szöveget szerkesztek, néha fordítok, román nyelvből. 2002 augusztusában véletlen körülmények összefonódásaként a bukaresti örménynegyed közelében találtam magam, ott volt az első munkahelyem. 2020 tavaszán a kolozsvári kikötőben a Helikon-hajó  felvett legénységének tagjai közé. Nem hiszek a számmisztikában, de azt hiszem szerencsés vagyok.

Márton Evelin által feltöltött cikkek:

Carduelis carduelis carduelis
Carduelis carduelis carduelis
Helyzetjel
Úgy állok itt, a Dohánytermesztők dombján megkövülve, ahogyan csak a piac alkesz filozófusai és az időutazó próféták tudnak. Szoborrá dermedtem, s nem sokra adom, hogy hamarosan galamb száll reám, talán nem is egy, alkonyatkor pedig a csókák serege vesz körül engem, és holnap hajnalig fészket rak hajamba a tengelic. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcasorozatának utolsó darabját olvashatják.
Mumtaz kapuja
Mumtaz kapuja
Helyzetjel
Mumtaz éppen azt mesélte, hogyan ásta el a darabokra kaszabolt Arkagyijt, valahol messze a nagy mocsarakban, melyeket két évvel ezelőtt maga mögött hagyott és visszajött ide, a mi dombokra épült városunkba, ahonnan az apja sok évtizede menekülni kényszerült egy gyilkosság miatt, és lám, most őt is egy hulla üldözi. És hát hova jött volna, ha nem ide, ez a hely az eredője mindennek, bizonygatta Mumtaz, és én újra erősen megkívántam őt. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin írását olvashatják.
Escamillo belépője
Escamillo belépője
Helyzetjel
Fújtató Ájtatos a templomból jövet megjegyezte, hogy már korábban is keresett, mert ő is hozott nekem mindenféle étket. Melyeket nem hagyott a padon, mindenféle gezemüzék között, hanem lecipelte, majd felcipelte a templomból. Azonnal lássak hozzá bizalommal, mert az az étel megszenteltetett, a szatyor vásznán át hullt belé az áldás. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcáját olvashatják.
Gyenge vízjelek egy év végi lapról
Gyenge vízjelek egy év végi lapról
Helyzetjel
Találkoztam-e  az Úrral mostanában? – kérdezte tőlem egy harcias misszionárius hölgy, aki a Köztársaság mozi és az utazási iroda közt volt bátor megállítani egy gyengén pislákoló, rideg napon. Kérdésére nem tudtam válaszolni. Hideg volt. Fázott a kezem. Pár méterrel tőlünk, a sarkon már izzította parazsát a gesztenyesütő. A hölgy, aki egy színes banner előtt állt, mely banneren oroszlán s őzgida, méz, tej, ránctalanság – megbocsátást mímelve, egész testében ringatta magát, abban reménykedve talán, hogy dajkatánca majd a Jó Útra térít, és bevallom végre, nem hiszek az Úrban, mert a tagadás a megigazulás első lépése. – Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin írását olvashatják. 
A földbe leeresztik, s a szava attól fogva már nem ér
A földbe leeresztik, s a szava attól fogva már nem ér
Búcsú az öreg Busútól
Odabent a nyílt tűzhely felett üst rotyog, benne lábára állítva egy jól megtermett kokas, körülötte pedig öklömnyi töltöttkáposzták főnek. Minden bizonnyal a prédikátor is inkább az étel szagára, s nem a halál hírére jött, mert azzal ugyan már ő sincsen amit kezdjen. A pulyák egymást lökdösve haladnak felfelé a patakon, a dombon körös-körül pedig emberek s asszonyok állnak, és halkan zsibongva pletykálnak erről-arról, főleg a Busú klán viselt dolgairól, mert egy haláleset a legkiválóbb alkalom az ilyesmire. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin tárcáját olvashatják.
Mikro_napló_2022
Mikro_napló_2022
Helyzetjel
Hogy élek, vagy meghaltam, mindegy. A lényeg az, hogy látom az erdőt, a fenyők vörös törzsét, a köztük átderengő fénypászmákat, és hallom a madarakat. A zizegő, száraz füvek között heverve szívok egy utolsó cigarettát, mert csak egyet hoztam. A visszatérés gondolatától elszomorodok, jó lenne borostyánná lenni, vagy eltűnni nyomtalanul. - Helyzetjel rovatunkban Márton Evelin első írását olvashatják.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés