Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátéka több szálon is a Vígszínházhoz köthető: több mint száz éve itt volt az ősbemutató, és most ide is tér vissza. Sokunkban él emlék Az üvegcipő valamelyik előadásáról. Akkor is, ha csak felvételről láthattuk a hatvanas években készült emblematikus előadást, melyben Domján Edit elragadó Irmát alakított, Agárdy Gábor pedig ellenállhatatlan volt Sipos szerepében. Jelen feldolgozás másképp különleges: a Mohácsi testvérek átiratában született.

Grecsó Krisztián a kortárs magyar irodalom meghatározó alakja. Sokszínű történetmesélő. Énekel, zenél, önálló estje van. Alanyi író és közéleti szereplő. Radikális őszinteségére oda kell figyelni. A pilisvörösvári könyvtár közelében egy kerthelyiségben ülünk le, és kezdünk el beszélgetni. Ami elsőre szembetűnik, az a jelenléte és a figyelme. Ahogy képes egy pillanat alatt belemélyedni egy beszélgetésbe. Mindezt teszi a lehető legtermészetesebben, bizalommal felém, akit két perce ismert meg, és bizalommal a világ felé, hogy érdemes őszintén beszélni, illetve csak úgy érdemes. In medias res benne vagyunk a sűrűjében, és közben elbűvöl az a könnyedség, életigenlés, derű, ahogy még a nehéz helyzetekben is képes rátekinteni a világra.

„Őszintén beszélek magamról. Ez nem könnyű. Mániás depresszióról, mátrix-betegségről és arról, hogy milyen egy színész élete.” Így szól Miklós Marcell Neo című előadásának ajánlója, melyet így a nyár közepén mintegy visszatekintve a színházi évadra – most felidézünk.