Május 22-én, a Nyitott Műhely falai között mutatták be Győrffy László új könyvét, a Poszthumán stratégiákat. A szerzővel Nemes Z. Márió író és esztéta ült össze beszélgetni a könyv oszlopos témáiról: álságos humanizmusról, határsértésről, csokitojásról, végső pusztulásról.

Társadalmunk nóvuma és közös nevezője a fogyasztás. Az eldobható élmények pillanatnyi megélése az élet minden területére belopózik, és ez alól a kreatív szféra sem kivétel. Gyakran olyan mennyiségben vesszük magunkhoz a kultúrát hogy nincs is nagyon más opciónk mint egy műalkotást gyorsan nyugtázni, lőni róla néhány fotót és átmozdulni a következőre; önmagában egy ártalmatlan praxis, de nem mentes az ideológiától. Valóban célszerű forgóajtóként felfogni a művészetet, melyben a trendek (algo)ritmikus hullámokban váltják egymást? Van-e egyáltalán választásunk?

A designt előszeretettel fogyasztjuk, és csupán vonakodva értelmezzük: erre az állításra többszörös antitézisként zuhan a K11 Labor új kiállítása. Aki már beleolvasott a Hype&Hyper Magazin "Tárgyfétis" cím alatt futó cikksorozatába, annak ismerős lehet a téma: a kiállítás koncepciója egy történelmi és kulturális mélymerülést takar, amiben egy design-objektum teljes életpályája tárul elénk. Az ezúttal kiemelt tárgy eredete, technológiája, fogadtatása és végső sorsa mind terítékre kerül, és ezt a feltáró, inspirált kutatási módszert stílusosan egészíti ki az alany: a labor emeleti kiállítótermében nem más vár minket, mint a tervgazdaság fenyőfáján polipropilén csillagként tündöklő zacskós-tej-tartó.