Fuchs festészetének visszatérő és különösen erős motívuma a lebegés. A hétköznapi tárgyak kiszakadnak megszokott környezetükből és funkciójukból, hogy különös, szinte misztikus tulajdonságokkal felruházva jelenjenek meg (Conjoined urn, 2021 / Boldogság tabletta, 2021). Fuchs nem kínál magyarázatot e jelenségekre: képeinek világa saját törvényszerűségei szerint működik. A szép, melankolikus magányban lebegő tárgyakat szemlélve mintha a néző is átmenetileg megszabadulna saját fizikai és gondolati határaitól. A technikai tudás birtokában a művész olyan vizuális világ megteremtését teszi lehetővé, amely kibillenti a nézőt megszokott értelmezői pozíciójából.

A Ladó Galériában augusztus 25-én nyílt meg, és szeptember 25-ig volt megtekinthető Fuchs legújabb egyéni tárlata. A Klauzál téri vásárcsarnok emeletén megrendezett Öreg cápa című kiállítás középpontjában lebegő tárgyakat ábrázoló festmények álltak: a víz sodrásától elszakadó, lángoló jacht (Égő hajó, 2022), vagy a Gangesz fölött levitáló hajó, fedélzetén ismerős arcokkal (Vacsora Benáreszben, 2026). A lebegés motívumát folytatták különféle mélyre merült élőlények - egy muréna (Muréna, 2025), egy makócápa (My Mako, 2026) és egy szirticápa (Öreg cápa, 2025) - továbbá a világűr magányos égitestjei - a Hold (Növekvő Hold, 2025) és a Szaturnusz holdjai (Szaturnusznál, 2026) - egyaránt ennek a különös, felfüggesztett állapotnak a részeivé váltak.

A kiállítás gondolati síkja szorosan kapcsolódott a média által fenntartott képfogyasztás kultúrájához. A kiállításon megjelenő képi elemek ismerősek lehettek a számunkra akkor is, ha nem személyes élményekként emlékeztünk rájuk. A digitális világ és a könnyen hozzáférhető, fogyasztásra ösztönző képuniverzum folyamatosan tágítja elképzeléseink határait. Számos változatban láthattuk már például Leonardo da Vinci Utolsó vacsoráját, ahogy a Hold szürke, porral borított, hangtalan táját is akár saját telefonunk segítségével a távolból megörökíthettük.

A művész maga is beszámolt arról, hogy szeret fotózni. Külföldi útjai során egy-egy szép tárgy, művészeti klasszikus vagy szakrális épület bekerülhet a személyes képarchívumába, akárcsak egy cápa a Nyíregyházi Állatkert akváriumából. Érdeklődési körébe tartoznak a bolygók és holdak is. Ami nem lehet az övé, de valamilyen módon hatást gyakorolt rá, azt megörökíti, hogy később sajátos eszközeivel újraalkossa és megfesse.

Sok mindenhez hozzáférhetünk, és a világ jelenségei, tárgyai iránti kíváncsiságunkat szinte korlátlanul kielégíthetjük. A média által közvetített képek minden hézagot kitöltenek, miközben felmerül a kérdés: mi az, ami valódi feltöltődést és jelentést ad, és mi az, amivel valóban lehetőségünk nyílik azonosulni? Fuchs érzékenyen közelített a ránk zúduló vizuális információáradathoz: a képfoszlányokat, benyomásokat és emlékeket kiemelte eredeti közegükből, majd képi nyelvén egy új kontextusba helyezte őket. Ebben a közegben a kölcsönvett képek elveszítették eredeti jelentésük kizárólagosságát, és a művész olyan értelmezési keretben ábrázolta őket, amelyben új jelentéstartalmuk önálló közege jött létre.