bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Korányi Mátyás --

felhasználói adatlapja

Korányi Mátyás portfólióját ide kattintva éred el.

Korányi Mátyás által feltöltött cikkek:

Egyre több a párna...
Pál Dániel Levente: Hogy éltünk, nem hiába. Fiatal Írók Szövetsége, Budapest, 2013.
Szépeszmény és brutalitás, avagy a gonzo-líra keservei Pál Dániel Levente frissen megjelent Hogy éltünk, nem hiába című harmadik kötetében.
Ros és Guil, a két mindenkorszaki szaki
Stoppard-darab a Temesvári Csiky Gergely Színház vendégjátékában
A színpadon tort ül a lét elviselhetetlen könnyűsége, Hamlet őrülete is csupán egy megfejtendő stratégiai talány saját túlélésünk szempontjából: röhögve, nagy hanggal kavarjuk a szart magunk körül, és próbáljuk mozgatni a szálakat, ami elég vicces a marionettbábuk részéről. Mindegy, a lényeg az illúzió: a létezés falára írt napi penzum avagy az ideális szerepálom, amiből nem zökkent ki még a halál sem.
Pszicho-peep-show
A Szputnyik Hajózási Társaság Cseresznyéskertje
Gézbe csavart, elszabadult múmiák rohangálnak a MU Színházban, a szitás szövetű anyagdarabok méteres csíkokban lobognak mögöttük, rendszeresen villan egy-egy nőrész, persze főleg pszichóból, de kérem, itt még rejszolni se lehet nyugodtan, valaki mindig beleröhög a műélvezetbe, vagy olyan erővel dobognak, csapkodnak, borogatnak, üvöltenek, hogy megugrik alattam a szék, és csuklani kezdek, aztán rajtaütésszerűen elfáradok.
Kalinyingrádban repedezik a betonúttest a szélsőséges időjárási körülmények miatt
Kris Verdonck kortárs táncelőadása a Budapesti Őszi Fesztiválon
A Thália Színház pompás épülete után, az Akácfa utcában, egy kis, kétasztalos indiai büfévendéglőben. Egy masala tea fölött rekeszizom-gyakorlatokat végzünk az előadás kísérőfüzetecskéjét olvasgatva, mert mi mást kezdjen a kritikus az alábbi mondatokkal egy ötvenperces seduxen-sziporka után: „Kris Verdonck produkciói (…) a tánc és az építészet közötti szürke zónákban fogantak.”
Hip-hop belázasodunk
A Membros brazil táncegyüttes Láz című előadásáról
A szegénységtől frusztrált brazil utcagyerekek felnőnek, és bűnözőkké, drogosokká, áldozatokká válnak. Vagy megragadják a tehetség mentőövét, aztán például kitáncolják magukból dühüket, elfojtott vágyaikat, igazságérzetüket. Táncművészettel színpadra vinni az utcát, a favellák nyomornegyedeit aktualitásaival, politikai vonatkozásaival, bátor vállalásnak tűnik. De mi vesztenivalója lehet azoknak, akiknek nincs semmijük?
Hat humoros férfi és egy szerelmes nő
Péntek esti bláz: Patriarchal Free-jazz Event, Vladimir Volkov and Hillary Jefferey feat. Grencsó Open Collective, Sirály Kávézó, március 5.
Budapesten nem adatnak meg túl sűrűn azok a pillanatok, mikor a kvalitás, az egyéniség, az eredetiség, a gondolat, azaz a művészet ilyen különleges fúziója egyszerre tűnik fel néhány négyzetméteren. Itt volt a ritka alkalom egy egészen kivételes ünnepre, valami igazán elementáris áttörést, lavinát elindítani. Elszalasztott pillanat, besült orgazmus - frusztrált vagyok, mint egy nő, akit felhergeltek, aztán idő előtt ott hagytak az ágy közepén meztelenül, hasán egy spermafolttal.
Van egy seb az arcunkon
Kókai János Társulat: Seb
Az abszurd határmezsgyéjén üldögélve nem tudjuk, sírjunk-e vagy nevessünk, egyvalamiben vagyunk csak biztosak, hogy fáj. Kínunkban feszengünk, vihogunk, mert a történetek rólunk és barátainkról szólnak, ismerőseinkről, kortársainkról. Kényelmetlen történetek, amelyek hétköznapjainkat alkotják, így vállvonogatva haladunk el mellettük, lépünk tovább rajtuk. Pedig ez maga a rohadás: lassacskán eltűnik az arcunk.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés