Van egy seb az arcunkon. Ez a seb a száj. Ez a seb a szem. És elfertőződött… És terjed… A szavak hatása alól nem bújhatunk ki. Torzítják lényünket, megmérgezték már életünket. S amit nézünk, amire nézünk, a vágy tárgya: a beteljesült vagy beteljesületlen egyaránt roncsolja, pusztítja a szöveteket, a szervezet és az emberi kapcsolatok szövetét. Ilyen az arcunk: egy nagy, csúnya seb, lassan már tükörbe se tudunk nézni.

Thriller! – kiálthatnánk, és valóban, mint egy groteszk orvosi krimi: talán sosem derül már ki, hol rontottuk el, hol fertőzött meg a halálos kór. Így élnek a házaspárok egy rózsaszín plüssnyúllal bélelt, üres térben, néha egymásba, néha meg másba gabalyodva. A filozófia, a tudomány és a vallás sikátoraiban próbálják felszedni Ariadné fonalát. Pedig az útvesztőnek se kijárata, se bejárata, csak a négy égtáj jelöli a képzelt irányokat. Az irónia iróniája avagy a képmutatás képmutatása: az őszinte hazugság, ahol minden visszájára és azon belül is kifordul.

Mégsincs vér, horror, se belek, nincs rosszullét, nincs hányinger, nincs undor, csak a száraz üresség, a félelem nélküli szabóság: egyenruhát varrtak már a lelkünkre, észre se vettük, hogy a nihil csendes katonái lettünk. Ki fekszik le kivel és miért? Már nem számít a szex sem, gyerek sem kell, mert mi magunk vagyunk az infantilizmus a semmi játszóterein.

Három játékszer adatott: egy bálványkereszt, a Választott Könyvünk és egy rózsaszín plüssnyúl: ki-ki a maga lajtorjáján próbál a mennybe rugaszkodni vagy lelépkedni a pokolba. Mindegy is: ha Isten nincs jelen, nincs múlt, nincs jövő. A seb mindent és mindenkit belep előbb-utóbb, nincs menekvés. A térből egyetlen, négybetűs szó hiányzik: cs-o-d-a. Vagy mégis ott van? Mert mindezen még nevetni is lehet.

Kókai János: Seb

abszurd komédia

Szereplők:
Haik Viktória
Farkas Erik
Kókai Andrea
Lajkó Bence
Miklusicsák Alíz
Kókai János

Zene, dalok: Kókai Andrea, Kókai János, Lajkó Bence és a Társulat
Szcenika: Bod Gergő

Írta és rendezte: Kókai János

SZKÉNÉ SZÍNHÁZ
Kókai János Társulat