art&design
2012. 03. 13.
Gyúrj a kultúrára!
Interjú Vándor Ágnessel, Werk Stílus és Kommunikációs Akadémia oktatási vezetőjével
A kulturális szféra egyre izgalmasabb ideológia és gazdasági problémákkal küzd, s erről a képzési piac is kénytelen lassan tudomást venni. Egyes felsőoktatási intézmények bővítik a képzési palettájukat – a bűvös marketing-média a kultúrával és a művészetekkel jegyezi el magát. Talán felcsillan a "nyugat" fénye? Új múzeumok fognak épülni, új galériák nyílnak, új magazinok és újabb találkozási pontok alakulnak, mindig újabb projektek, amelyek természetesen megfelelő szakembereket is igényelnek. – Ez az állítás még igaz is lehet, mégis az elsődleges kérdés az, hogy mikor, hol és milyen formában? A Werk Stílus és Kommunikációs Akadémia oktatási vezetőjével Vándor Ágnessel beszélgettem legújabb képzésük, a Kurátor szakirány indulásának az apropóján.
PRAE.HU: Először is: hol helyezkednek el a Werk Akadémia képzései a piacon?
Úgy érzem, művészeti felnőttképzőként megvan a magunk helye a piacon. Nem tekintjük konkurenciának az ismert művészeti egyetemeket, az elvünk, hogy virágozzék minden virág. Találja meg mindenki a helyét a rendszerben, lehet, hogy valaki éppen a mi képzésünk után dönt úgy, hogy felvételezik egy állami képzésre. De az sem ritka, hogy az egyetem után folytatják nálunk a tanulmányaikat. Az a tapasztalatom, hogy szülői kérésre megszerzik a "hivatalos" papírt, aztán jönnek hozzánk "szerelemből". Olyan mértékben tudunk igazodni a hallgatókhoz, hogy szinte egyénre szólóan dolgozunk ki nekik programot, és szerencsére olyan kicsik a csoportok, hogy mindenki igényét figyelembe tudjuk venni.
Mostanában kezdtük el megkérdezni volt hallgatóinkat, mire mentek a Werkkel. Több tucat nagyon pozitív visszajelzést kaptunk (a www.werkakademia.hu-n olvashatók), új pályára állítottuk őket. És ami máshol talán kevésbé hangsúlyos, mint nálunk, az az önismeret. Csoportjaink többsége csapatépítő tréninggel indul, amelynek során egymást is jobban megismerik, és ettől lesznek majd igazán együttműködő csapatok. A cél, hogy összhangba hozzuk a személyiséget a választott szakterülettel, hogy a munka igazi örömforrás lehessen.
PRAE.HU: Mennyire fókuszál az oktatás a képzőművészetre? Esetleg más területek is hangsúlyos szerepet kapnak? Miben más ez a szak a már működő Art Coachinghoz képest?
Art Coaching képzésünk egy éves. A kultúra minden ágára képzünk embereket. Ezen belül ugyan van lehetőség szakosodni, de ennyi idő alatt nem lehet igazán mélységet adni a választott szakterületnek. Éppen ezért indítottuk el a kurátorképzést. A célja az, hogy a képzőművészeti menedzsment területén elmélyültebb tudást, komolyabb útravalót adjunk. Persze azt senki ne gondolja, hogy egy szemeszter elvégzése után kurátor lesz, de hiteles és bennfentes háttérinformációt kap erről a munkáról. A hallgatóink más szakok óráira is bemehetnek, enteriőr-stylisttól a szépírás órákig széles a választék, tehát ha idejük és kedvük van, valamint elég elhivatottak, olyan komplex tudást tudnak felmarkolni, amivel aztán bátrabban nézhetnek szembe az élet kihívásaival.
PRAE.HU: Milyen az oktatás formája, miben egyedi?
A kiscsoportos forma miatt nálunk nincsenek hagyományos értelemben vett előadások, itt többnyire tréningek vannak. Nem arról van tehát szó, hogy bemegy száz, százötven ember egy nagy terembe és hallgatja "az igét", hanem tényleg bele tud szólni a saját képzésébe és a saját képére is alakíthatja azt.
PRAE.HU: Mennyire kidolgozott a tanterv?
A képzés tanterve természetesen kötött. Kurátor szakon kötelező negyven órás elméleti képzésből és százhúsz órás gyakorlatból áll, de emellett a hét különböző napjain bármikor bármelyik más órára is kötetlenül bemehetnek a hallgatók. Bő három hónap alatt olyan ismereteket kapnak, amelyekkel ha belépnek egy galériába, kulturális intézménybe, már nem fogják idegennek érezni magukat és előfordul, hogy ott is ragadnak a gyakorlati helyen.
PRAE.HU: Személyes kreativitást, önállóságot és nem kevés kitartást, akaraterőt, energiát igényel, ha valaki a kortárs képzőművészet területére hatol. Ezek többnyire olyan tulajdonságok illetve aktivitások, amelyekkel vagy rendelkezik valaki vagy nem. Hogyan, miként tud ebben segítséget nyújtani az új képzés, mivel győzhet meg?
A Werk már önmagában is igényel egyfajta önállóságot és kreativitást. Fennállásunk öt éve alatt úgy tapasztaltam, hogy aki ide belép, az többnyire érzi, tudja és igényli is ezt. A hallgatóink szeretnek idejárni és tudják, hogy a Werk nem egy olyan papírért folytatott küzdelem, amivel aztán úgysem tudnak sokat kezdeni, hanem azért dolgoznak, hogy valódi tudást szerezzenek. De ez a tudás nem jár automatikusan, tenni is kell érte.
PRAE.HU: Vártok képzőművészeket is, illetve mutatkozik hajlandóság és igény az ő részükről is a képzésre vagy inkább a valóban menedzser attitűddel rendelkező embereket szeretnétek a kulturális szféra nyitottsága felé irányítani? Milyen az "ideális" jelentkező?
Rendkívül vegyes szakmai területekről vannak hallgatóink. Tizennyolctól hatvanig járnak hozzánk. Van, aki galériát nyitna, vagy útkeresésben van egy művészeti iskola felé. Nagyon sok a bölcsészképzésből érkezett fiatal, elsősorban művészettörténész szakosok, akik komoly művészettörténeti háttérrel rendelkeznek, de igazán közelről galériát még nem láttak. Nálunk pedig rengeteg a gyakorlat, érdemben és komolyan bele lehet szagolni egy galéria működésébe. Ez persze nem akkora ügy, csak mutatja, hogy a hivatalos oktatási rendszer még nem áll olyan fokon, hogy igazán figyelembe vegye a hallgatói igényeket. Bár szerintem ez most meg fog változni, meg kell, hogy változzon. Mivel csökkentik az államilag finanszírozott helyek számát, az intézményeknek jobban kell majd figyelniük a piac igényeire. Ahogy követni fog minket a hivatalos oktatási rendszer, az számunkra is új kihívásokat jelent majd. Remélem, hogy ez a változás egyre inkább jellemzi majd őket, és jobban igazodnak a 21. századhoz.
PRAE.HU: A te meglátásod szerint mi az, ami Magyarországon képzőművészet területről a leginkább hiányzik? Mire kellene ráerősítenie a művészeti szakembereknek?
Ezt öt év után elég pontosan látom. Sokan jönnek például közgazdasági területről a Werkbe, brandépítést, arculattervezést, korszerű reklám és online marketing képzés igényével. Az állami képzésben még hiánycikk a napi piaci igényeknek megfelelő oktatás, azzal együtt is, hogy egyre több kísérletet látok ennek megvalósítására. Ami még szemmel láthatóan hiányzik náluk az oktatásból, az a szóbeli prezentációra, előadásra való felkészítés. Ez óriási kihívást jelent még a több egyetemet végzett embereknek is. A Werkben újabban szinte minden képzés szóbeli prezentációval zárul, a hallgatóknak a terveiket, elképzeléseiket komplex módon kell bemutatniuk. A kurátorképzés is egy ilyen prezentációval zárul, amire külön szakemberekkel készítjük fel a vizsgázókat. A vizsgafeladat egy általuk elgondolt galéria arculatának, koncepciójának a felépítése. Milyen célcsoportnak, milyen tartalommal, mennyi pénzért, milyen név alatt jönne létre, pontos kommunikációs és marketing tervvel kiegészítve.
PRAE.HU: Mi számít sikernek, mi a mércéje a tanfolyam elvégzésének?
Szeretnénk elérni, hogy aki a nulláról indul, az is át tudja látni egy galéria működését. Hogy pontosan tudja, hogyan épül fel egy kiállítás, mennyi pénzt igényel egy galéria üzemeltetése, hogyan lép kapcsolatba egy galéria a művésszel, hogyan vonzza be a nézőket, a vásárlókat, hogy néz ki a backstage-ből egy árverés. Múltkoriban bementem egy galériába, s legnagyobb meglepetésemre egy volt hallgatónk fogadott. "Ott ragadt" a gyakorlata után. Ő, akinek nem volt munkája, amikor hozzánk belépett. Ezt tekintem valódi sikernek.
Úgy érzem, művészeti felnőttképzőként megvan a magunk helye a piacon. Nem tekintjük konkurenciának az ismert művészeti egyetemeket, az elvünk, hogy virágozzék minden virág. Találja meg mindenki a helyét a rendszerben, lehet, hogy valaki éppen a mi képzésünk után dönt úgy, hogy felvételezik egy állami képzésre. De az sem ritka, hogy az egyetem után folytatják nálunk a tanulmányaikat. Az a tapasztalatom, hogy szülői kérésre megszerzik a "hivatalos" papírt, aztán jönnek hozzánk "szerelemből". Olyan mértékben tudunk igazodni a hallgatókhoz, hogy szinte egyénre szólóan dolgozunk ki nekik programot, és szerencsére olyan kicsik a csoportok, hogy mindenki igényét figyelembe tudjuk venni.
Mostanában kezdtük el megkérdezni volt hallgatóinkat, mire mentek a Werkkel. Több tucat nagyon pozitív visszajelzést kaptunk (a www.werkakademia.hu-n olvashatók), új pályára állítottuk őket. És ami máshol talán kevésbé hangsúlyos, mint nálunk, az az önismeret. Csoportjaink többsége csapatépítő tréninggel indul, amelynek során egymást is jobban megismerik, és ettől lesznek majd igazán együttműködő csapatok. A cél, hogy összhangba hozzuk a személyiséget a választott szakterülettel, hogy a munka igazi örömforrás lehessen.
PRAE.HU: Mennyire fókuszál az oktatás a képzőművészetre? Esetleg más területek is hangsúlyos szerepet kapnak? Miben más ez a szak a már működő Art Coachinghoz képest?
Art Coaching képzésünk egy éves. A kultúra minden ágára képzünk embereket. Ezen belül ugyan van lehetőség szakosodni, de ennyi idő alatt nem lehet igazán mélységet adni a választott szakterületnek. Éppen ezért indítottuk el a kurátorképzést. A célja az, hogy a képzőművészeti menedzsment területén elmélyültebb tudást, komolyabb útravalót adjunk. Persze azt senki ne gondolja, hogy egy szemeszter elvégzése után kurátor lesz, de hiteles és bennfentes háttérinformációt kap erről a munkáról. A hallgatóink más szakok óráira is bemehetnek, enteriőr-stylisttól a szépírás órákig széles a választék, tehát ha idejük és kedvük van, valamint elég elhivatottak, olyan komplex tudást tudnak felmarkolni, amivel aztán bátrabban nézhetnek szembe az élet kihívásaival.
PRAE.HU: Milyen az oktatás formája, miben egyedi?
A kiscsoportos forma miatt nálunk nincsenek hagyományos értelemben vett előadások, itt többnyire tréningek vannak. Nem arról van tehát szó, hogy bemegy száz, százötven ember egy nagy terembe és hallgatja "az igét", hanem tényleg bele tud szólni a saját képzésébe és a saját képére is alakíthatja azt.
PRAE.HU: Mennyire kidolgozott a tanterv?
A képzés tanterve természetesen kötött. Kurátor szakon kötelező negyven órás elméleti képzésből és százhúsz órás gyakorlatból áll, de emellett a hét különböző napjain bármikor bármelyik más órára is kötetlenül bemehetnek a hallgatók. Bő három hónap alatt olyan ismereteket kapnak, amelyekkel ha belépnek egy galériába, kulturális intézménybe, már nem fogják idegennek érezni magukat és előfordul, hogy ott is ragadnak a gyakorlati helyen.
PRAE.HU: Személyes kreativitást, önállóságot és nem kevés kitartást, akaraterőt, energiát igényel, ha valaki a kortárs képzőművészet területére hatol. Ezek többnyire olyan tulajdonságok illetve aktivitások, amelyekkel vagy rendelkezik valaki vagy nem. Hogyan, miként tud ebben segítséget nyújtani az új képzés, mivel győzhet meg?
A Werk már önmagában is igényel egyfajta önállóságot és kreativitást. Fennállásunk öt éve alatt úgy tapasztaltam, hogy aki ide belép, az többnyire érzi, tudja és igényli is ezt. A hallgatóink szeretnek idejárni és tudják, hogy a Werk nem egy olyan papírért folytatott küzdelem, amivel aztán úgysem tudnak sokat kezdeni, hanem azért dolgoznak, hogy valódi tudást szerezzenek. De ez a tudás nem jár automatikusan, tenni is kell érte.
PRAE.HU: Vártok képzőművészeket is, illetve mutatkozik hajlandóság és igény az ő részükről is a képzésre vagy inkább a valóban menedzser attitűddel rendelkező embereket szeretnétek a kulturális szféra nyitottsága felé irányítani? Milyen az "ideális" jelentkező?
Rendkívül vegyes szakmai területekről vannak hallgatóink. Tizennyolctól hatvanig járnak hozzánk. Van, aki galériát nyitna, vagy útkeresésben van egy művészeti iskola felé. Nagyon sok a bölcsészképzésből érkezett fiatal, elsősorban művészettörténész szakosok, akik komoly művészettörténeti háttérrel rendelkeznek, de igazán közelről galériát még nem láttak. Nálunk pedig rengeteg a gyakorlat, érdemben és komolyan bele lehet szagolni egy galéria működésébe. Ez persze nem akkora ügy, csak mutatja, hogy a hivatalos oktatási rendszer még nem áll olyan fokon, hogy igazán figyelembe vegye a hallgatói igényeket. Bár szerintem ez most meg fog változni, meg kell, hogy változzon. Mivel csökkentik az államilag finanszírozott helyek számát, az intézményeknek jobban kell majd figyelniük a piac igényeire. Ahogy követni fog minket a hivatalos oktatási rendszer, az számunkra is új kihívásokat jelent majd. Remélem, hogy ez a változás egyre inkább jellemzi majd őket, és jobban igazodnak a 21. századhoz.
PRAE.HU: A te meglátásod szerint mi az, ami Magyarországon képzőművészet területről a leginkább hiányzik? Mire kellene ráerősítenie a művészeti szakembereknek?
Ezt öt év után elég pontosan látom. Sokan jönnek például közgazdasági területről a Werkbe, brandépítést, arculattervezést, korszerű reklám és online marketing képzés igényével. Az állami képzésben még hiánycikk a napi piaci igényeknek megfelelő oktatás, azzal együtt is, hogy egyre több kísérletet látok ennek megvalósítására. Ami még szemmel láthatóan hiányzik náluk az oktatásból, az a szóbeli prezentációra, előadásra való felkészítés. Ez óriási kihívást jelent még a több egyetemet végzett embereknek is. A Werkben újabban szinte minden képzés szóbeli prezentációval zárul, a hallgatóknak a terveiket, elképzeléseiket komplex módon kell bemutatniuk. A kurátorképzés is egy ilyen prezentációval zárul, amire külön szakemberekkel készítjük fel a vizsgázókat. A vizsgafeladat egy általuk elgondolt galéria arculatának, koncepciójának a felépítése. Milyen célcsoportnak, milyen tartalommal, mennyi pénzért, milyen név alatt jönne létre, pontos kommunikációs és marketing tervvel kiegészítve.
PRAE.HU: Mi számít sikernek, mi a mércéje a tanfolyam elvégzésének?
Szeretnénk elérni, hogy aki a nulláról indul, az is át tudja látni egy galéria működését. Hogy pontosan tudja, hogyan épül fel egy kiállítás, mennyi pénzt igényel egy galéria üzemeltetése, hogyan lép kapcsolatba egy galéria a művésszel, hogyan vonzza be a nézőket, a vásárlókat, hogy néz ki a backstage-ből egy árverés. Múltkoriban bementem egy galériába, s legnagyobb meglepetésemre egy volt hallgatónk fogadott. "Ott ragadt" a gyakorlata után. Ő, akinek nem volt munkája, amikor hozzánk belépett. Ezt tekintem valódi sikernek.
Szerzők
-- Szarvas Andrea --
További írások a rovatból
art&design
Az antropomorf jelleg mint animációs karaktertipológiai megközelítés
