Ez a pántextualitás: én most itt például írhatnék ama épület történetéről, statikájáról, amiben ülök és írok, vagy csak egyetlen homokszeméről, vagy a vesém működéséről, és a zöldségesről, aki épp almásládát rámol, a valóság egyszerűen feljegyezhetetlen, kusza és őrületes. Szinte kétségbe esek, akkora feladat is lehet az írás. Ezért rögtön narratív szűrőkkel látjuk el, amit írunk; szelektáljuk, sorrendbe rakjuk a kiszelektált dolgokat, és nézőpontot is választunk.