bezár
 

zene

2017. 11. 23.
Balett a 19. szélességi fokon
Klasszik 47°N19°E, Magyar Nemzeti Balett, Fesztivál Színház, 2017. november 16.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Impozáns plakátokkal hirdette a Magyar Nemzeti Balett legújabb, ilyen összeállításban először színpadra kerülő műsorát. A két alkotást felvonultató modern balettest 2017. november 15-én a Müpa Fesztivál Színházában volt először látható a szezonban.

Az előadás címét többször meg kellett néznem: nem mindennapi, és első látásra talán nem is teljesen egyértelmű. Klasszik 47°N19°E. A metró és óriásplakátok feliratának elmosódó szövegéből a számok és nagy betűk szokatlan hatást keltettek. Sorszámozott előadás, egy korpusz része, vagy számozott darabok egyike, akárcsak a Chanel No. 5. Jobban megnézve azonban a számokat, földrajz tanulmányaimban kezdtem kutatni, hiszen szélességi és hosszúsági fokokat szokás így megadni. Ennek felismerését követően már könnyedén rájöttem, a koordináták Magyarország adatait jelölik. A rejtvény ezen ismeretek tudatában sem oldódott meg teljesen, ugyanis a modern balett és a számok kapcsolatára még így sem volt ötlete. A kulcsot a koreográfiák keletkezésének dátumai oldották fel, melyek közel hasonlóak: az első részben látható Téma és variációk 1947-ben, míg az Etűdök 1948-ban készült el.

opera.hu

A műsor alapkoncepciója olyan előadás színpadra állítása volt, mely betekintést nyújt a balett modern, dinamikus újragondolásába. A címben és az egyik mű alcímében is szerepelt a klasszik(us) szó, noha a hivatalos besorolása az előadásnak modern balett-est volt. Hogyan lehet valami egyszerre klasszikus és modern is? A kettősséget tökéletesen magyarázandó, hogy mindkét koreográfia a 20. században készült, míg az ihletet nyújtó zenéket a 19. században szerezték. A két eltérő kor stílusjegyeinek ötvözése a táncban is megmutatkozott: a klasszikus értelemben vett balettől eltérően történet, karakterek, szereplők, díszlet csak jelzésértékűen vagy egyáltalán nem voltak jelen. Ez azonban egyáltalán nem volt zavaró, sőt az újszerű megoldások a fényekkel, egyedi megvilágításokkal, az egyszerű, letisztult jelmezekkel és díszletekkel, a minimalista látvánnyal még erősebb hangsúlyt helyezett a táncra és annak gondos kivitelezésére.

A műsort Csajkovszkij III. szvittjének dallamai nyitották meg, melynek utolsó tételére készítette George Balanchine Téma és variációk című szimfonikus balettjét. A műfaj a jellegzetes romantikus cselekményelemekkel átszőtt balett történeteket egy mozgásközpontú, zártabb egységbe helyezi, ahol már nem a történet alakulása a leglényegesebb, hanem a mozgások kompozíciója a zenével. (Balanchine már korábban is készített koreográfiát Csajkovszkij zenéjére – A szerenád –, melyet a modern balett megteremtésének iskolapéldájaként tartanak számon.) A mesebalettektől megszokott csodás díszletek helyett egy nagyobbacska csillár és néhány aranyozott oszlop adta a keretet a táncosoknak, akik barackos árnyalatú, csillogó kövekkel díszített ruhákban mutatták be a tizenkét variációból álló művet. Bár a díszlet jóval visszafogottabb volt egy Csajkovszkij zenére írt Petipa-féle baletthez képest, a zene könnyed eleganciája, a ruhák fényei megidézték a báltermi hangulatot. A mozdulatokban azonban már nem egy történet kifejezését, alakulását figyelhette meg a nagyérdemű, hanem Balanchine tökéletes, mozdulatokra átírt koreográfiáját, amelyek a maguk tökéletességében adták Csajkovszkij zenéjének pontos lenyomatát. Nemcsak a rendkívül tempós és változatos zenéhez kellett a táncosoknak alkalmazkodni, hanem a lépések bonyolult összetettsége is kiemelt odafigyelést kívánt meg.

Fotó: Nagy Attila, opera.hu

A Téma és variációk Magyarországon ebben a szezonban debütált, a premier megnevezés tulajdonképp erre a darabra vonatkozott, hiszen a második részben előadott Etűdök már látható volt korábban is itthon. A közönség lelkesedése azonban a tizenkettedik variáció végére sem volt kirobbanó, habár a vége felé járó darab mind zenében, mind táncban zseniálisan összetett és változatos szórakozást kínált.

A szünetet követően, maradva a modern balett vonalán, Etűdök címmel másik kollaborációt tekinthettünk meg Lander—Czerny—Riisager hármasának munkája nyomán. A zenei alapokat a zeneszerző, zenepedagógus Carl Czerny műve adta, akinek munkássága nagy részét – a felhasznált műhöz hasonlóan – ujjgyakorlatok és zongorára írt etűdök alkották. Húsz zongora gyakorlatának alapulvételével készítette Knudåge Riisager a balett zenéjét, melyen közösen dolgoztak Harald Lander koreográfussal, ezzel szert téve nemzetközi hírnévre is. A mű látványvilága nagyon letisztult, miden manírtól és fölösleges elemtől mentes volt. Fekete és fehér ruhák, semmi díszlet, csak eszközök, melyek a táncot segítették. Az egész mű, ahogy a zongora gyakorlatok is, a gyakorlást, a fejlődést mutatták be, egyre nehezebben, pontosan, precízen bemutatva, csak a lényegre összpontosítva. Ennek érzékeltetésére a kezdő „jelenetekben”, hiszen történet itt sem volt, balett órákra hasonlító, táncmozdulatok sorát gyakorló balerinák jelentek meg. A megvilágítás fontos technikai eszközét adta az Etűdöknek, hol csak a lábak kerültek fénybe, ezzel még hangsúlyosabbá téve az egységet, az együtt mozgást, hol a táncosok útvonalát jelölve. Az egyik résznél a hátulról érkező fény világította meg a szereplőket, így csak a sziluettek rajzolódtak ki. Ez a fajta játék már egy olyan modern irányba mutató kivitelezése volt a koreográfiának, mely új szintjére emelte a klasszikus balett merev szabályait.

Fotó: Nagy Attila, opera.hu

A nézőnek olyan érzése volt, ha nagyon történetet szeretett volna vetíteni az előadásra, mintha betekinthetne egy balettintézetbe. A kezdeti csoportos nyújtásoktól és mozdulatoktól kiindulva eljutottunk a legnehezebb kombinációkig és a kiteljesedéshez. Érdekesség, hogy bár karakterek nincsenek, de szólótáncosok igen, így két férfi szólótáncos és egy női táncolt kiemelt szerepben. A cselekménybe helyezett baletthoz szokott szemnek szokatlan volt, ahogy a szóló lány (Sarkissova Karina) minden látható érzelmi kontakt nélkül táncolta végig az előadást, partnerei ellenére is, bár profizmusa és eltökéltsége annál jobban kivehető volt a színpadról. Kérdéses maradt számomra, hogy egy ilyen műnél fontos-e a táncosok közti ilyen fajta kapcsolat, hiszen nem párként táncolnak ez esetben a férfi és női táncosok. Mégis kellemesebb élményt nyújtott a nő hideg profizmusa mellett Leblanc Gergely könnyed, mégis tökéletes precízséggel kivitelezett mozgása, melyhez olyan derűs mosoly párosult, ami nemcsak partnere felé lehetett szimpatikus, de a tánc iránti őszinte szeretetét is megvillantotta a nézők felé. Ez az őszinteség adta a leghitelesebb karakterjegyét is egyben.

Ami egyetlen szívfájdalmam volt az esttel kapcsolatban, hogy a Müpa Fesztivál Színházának elrendezése nem tette lehetővé, hogy élőzene lehessen, így felvételről hallhattuk az aláfestő zenét. Lelkesedésem ennek ellenére nem hagyott alább: letisztult, izgalmas előadást láthattunk, nem megszokott mozdulatok egységekre bontásával, trükkös fénytechnikával, végletekig feszegetett gyakorlatsorok variációival.

 

Műsoron:

Téma és variációk

Fő szóló lány: Cheprasova Elizaveta / Földi Lea / Tanykpayeva Aliya

Fő szóló fiú: Balázsi Gergő Ármin / Oláh Zoltán / Leblanc Gergely

Koreográfus: George Balanchine

Zeneszerző: Pjotr Iljics Csajkovszkij

Díszlettervező: Rózsa István

Jelmeztervező: Rományi Nóra

Világítástervező: Solymosi Tamás

Betanító balettmester: John Clifford

Próbavezető balettmester: Venekei Marianna / Solymosi Tamás / Dózsa Imre / Aradi Mária

 

Etűdök

Balerina: Kozmér Alexandra / Sarkissova Karina / Kim Minjung

Szóló fiú 1.: Lagunov Ievgen / Balázsi Gergő Ármin / Rónai András József

Szóló fiú 2.: Oláh Zoltán / Leblanc Gergely / Timofeev Dmitry

Koreográfus: Harald Lander

Zeneszerző: Carl Czerny

Művészeti tanácsadó: Lise Lander

Betanító balettmester: Johnny Eliasen

Balettmesterek: Kövessy Angéla / Pongor Ildikó

 

 

 

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Arnótszky Judit Janka --


További írások a rovatból

Az Eötvös Péter Alapítvány további három évre nyert támogatást nemzetközi mentorprogramja folytatására. A 2021-es kiírás már elérhető az alapítvány honlapjáról
Interjú Virágh András Gáborral díjakról, pályája alakulásáról, az aktív zenélés szerepéről a komponálásban
Fejérvári Zoltán Bach estjének visszajátszása
Interjú Vörös Szilvia énekművésszel az útjáról a győri Konzervatóriumtól a Bécsi Staatsoperig

Más művészeti ágakról

Milan Kundera A lét elviselhetetlen könnyűsége
A Trojka Színházi Társulás Dekameron2020 című színházi kísérletéről
Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Folytatódik az Eötvös Péter Alapítvány nemzetközi mentorprogramja Folytatódik az Eötvös Péter Alapítvány nemzetközi mentorprogramja
Az Eötvös Péter Alapítvány további három évre nyert támogatást nemzetközi mentorprogramja folytatására. A 2021-es kiírás már elérhető az alapítvány honlapjáról
Interjú Bakos Barbara illusztrátorral, animátorral nemzetközi lehetőségekről, ügynökségi munkáról, gyerekirodalomról


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés