bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Ajtai Péter --

felhasználói adatlapja

Ajtai Péter által feltöltött cikkek:

A jazz őshazájából
A nemrég újra megjelent Our New Orleans annak a 2005-ben rögzített anyagnak a 2021-es remasterelt verziója, amit röviddel azután vettek fel, hogy a rosszul tervezett védőgát miatt elárasztotta New Orleanst a Katrina hurrikán. Az itt élő zenészek elhatározták, hogy tartanak egy segélykoncertet, bízván abban, hogy a zene segítségével – ami egyébként nagyban meghatározza a város arculatát – tehetnek valamit New Orleansért. A felvételből származó bevételeket a Habitat For Humanity a hurrikán áldozatainak ajánlotta.
Járjunk a saját el nem ismert utunkon
Miklós Szilveszter a magyar kreatív zene egyik legmeghatározóbb zenésze, aki külföldön is egyre elismertebb dobosnak számít. Frissen megjelent lemezei kapcsán beszélgetünk vele.
Úgy tudj dolgozni, hogy magad állíthasd az arányokat
Pándi Balázs dobos, újságíró, külföldről nézve ő Magyarország legjobban keresett progresszív zenésze. A punk és hardcore szcénák mellett a kísérleti elektronikában és az avantgárd jazzben is otthonosan mozog.
A legnagyobb élő jazz-zongorista utolsó lemeze
Keith Jarrett utoljára a Carnegie Hallban lépett fel nyilvánosan 2017-ben . Ekkor egyébként felszólalt az akkor megválasztott Trump ellen, és kifejtette aggodalmait Amerika jövőjét illetően. Ez a fajta felelősségvállalás jellemezte Charlie Hadent is, Jarrett korábbi amerikai kvartettjének bőgősét, akit Portugáliában le is tartoztattak ’71-ben. A tervek szerint a következő év márciusában tért volna vissza Jarrett a Carnegie-be egy újabb szólóestre, de az előadást hirtelen törölték az összes többi koncertjével együtt. Jarrett lemezkiadója, az ECM meghatározatlan egészségügyi problémákra hivatkozott. Az azóta eltelt két évben semmilyen hír nem érkezett állapota felől, de októberben a 75 éves Jarrett megtörte a csendet. Mint kiderült, két stroke-ja is volt – 2018 februárjában és májusában –, így nem valószínű, hogy valaha is újra nyilvánosan színpadra áll – írja  New York Times.
Philip Alperson: A zenei improvizációról
Alperson professzor a finn Sibelius Akadémia Fulbright-ösztöndíjasa volt, valamint 2010-2011-ben  vendégprofesszorként Grazban, az Universität für Musik und darstellende Kunst zeneesztétikai Intézetében dolgozott. Ezenkívül a Temple Egyetem vietnami filozófiai, kulturális és társadalmi központjának tudományos főmunkatársa és alapító tagja. Fő területei az esztétika, a művészetfilozófia, a kultúraelmélet, különös érdeklődéssel bír a zenefilozófia, valamint a kreativitást és az improvizációt érintő filozófiai kérdések iránt. 1993 és 2003 között többek közt a Journal of Aesthetics, az Art Criticism, az American Society of Aesthetics szerkesztője  volt, egyébként a Blackwell sorozat, és a Foundations of Aesthetics főszerkesztője. Jelenleg a zenefilozófiáról szóló könyv könyvén dolgozik, mellesleg jazz zenész. On musical Improvisation című szövege a Journal of Aesthetics and Art Criticismben jelent meg 1984-ben. Ezt a fontos írását közöljük Ajtai Péter fordításában.
Mehldau zenei naplója
Brad Mehldau Suite April 2020 címmel jelentette meg szólólemezét, amely tulajdonképpen egy zenei napló, amiben a vírussal kapcsolatos élményeit és gondolatait fogalmazza meg.
Redman + Mehldau + Mcbride + Blade : RoundAgain
Megjelent Joshua Redman, Brad Mehldau, Cristian McBride és Brian Blade – "RoundAgain" című lemeze. Ez a felállás 26 éve nem rögzített albumot, így a lemez megjelenése igen különlegesnek számít.
Fesztiválzenekar, karanténkoncertek
Részleges kijárási tilalom van hatályban, ami minden kulturális eseményt érint. Az élet azonban nem áll meg, számos élő és korábban rögzített koncertközvetítés vált elérhetővé. 
Bohéméletek
Az Erkel Színházban kétfajta Bohéméletet játszanak; az 1937-es Nádasdy-rendezést, illetve a 2016-es Damiano feldolgozást. Mindkettőt láttam, s tulajdonképpen elégedett vagyok. Az egyik előadással mondjuk kicsit jobban, mint a másikkal, de ezt majd a szövegtörzsben. Hogy mi értelme megnézni kétszer “ugyanazt” az előadást usque egy héten belül? Hát egyrészt két egymástól majdnem teljesen különböző rendezésről van szó, másrészt lehet, hogy semmi. Egy dologban azonban biztos lettem, bár korábban kétségeim voltak; noha Puccini a kissé szentimentális dallamok mestere, de attól még elég nagy szerző.
Bor és cégér
Ittzés Gergely idén ősszel kezdett tanítani a New York-i Juilliard School of Music új, Kínában létesülő iskolájában Tianjinban, persze emellett továbbra is aktívan koncertezik. Tavaly teljesedett ki hétrészes lemezsorozata, és megjelent Flautológia című fuvolamódszertani könyve is.
A szabad zene tónusai
Ismerik a viccet? Az NDK free-jazz rajongó, az AMM (brit szabad zenei társulás) hallgató és a technoministráns bemegy egy kocsmába... Évente egyszer összegyűlik a teljes magyar szabad zenei szcéna. Megtalálható ilyenkor mindenki, többek közt a veterán NDK free jazz rajongó, az angol AMM kreatív-zene hallgató – aki azonban titokban a sokkal idiomatikusabb chicagói free jazzt emeli piedesztálra –, s a fiatalabb, az elektronikus zenei templomban serénykedő technoministráns. Ez a szimpózium az Újbuda Jazz fesztivál zárókoncertjén gyűlik össze, ahol általában az aktuális év fő előadóit lehet meghallgatni.
A város hallgatása közben
Az ok, amiatt úgy döntöttem, hogy írok egy már tavaly megszüntetett sorozatról az, hogy az egész kifejezetten a zenéről szól, és habár olykor a sorozat a maga laza fikciós szövetéhez képest is túlzásokba esik, mégis elég árnyaltan sikerül bemutatnia a klasszikus zenész-létet. Az egész külön érdekessége, hogy részben egy fiatal oboista lány szemével látjuk a zeneipart, így még jobban kirajzolódik számunkra a hatalommal való visszaélés, a genderhelyzet kilátástalansága, valamint a koncertterem hierarchikus légköre, ami körülveszi a zenészeket. A történet a New York-i Filharmonikusoknál játszódik, tehát egy elit zenekarról van szó, de az, hogy – legalábbis a szerző szerint – itt sem nagyon más a helyzet, mint a kevésbé szerencsés zenekaroknál, elég tisztán világítja meg a dolgokat.
Az afrofuturista Sun Ra a Trafóban
2019 április 27-en a Sun Ra Arkestra adott emlékezetes koncertet a Trafóban. Ez nem az eredeti zenekar, tekintve, hogy Sun Ra 1993-ban tovább utazott egy másik dimenzióba. Mi az idén 95 éves Marshall Allan által vezetett formációt halhattuk, s meg kell mondjam, a zenekarvezető játéka frissebb, mint a legtöbb zenészé unokái generációjából. Ezt az energiát, ahogyan Szabó Bálintnak, a Trafó programigazgatójának elmondta, a zenéből meríti. A Sun Ra Arkestra legutóbb 2010-ben járt Pesten.
Rothko hallgatása közben
Mark Rothko (1903-1970) kései klasszikus képei rendkívül zeneiek. A zene mint inspiráció itt a legerőteljesebb nála, bár mindenhol jelen van életművében. Ő maga is sokáig zenei pályára készült, s a legutóbbi életrajza szerint nemcsak festő, aki „filozófusnak tekinthető, hanem festő, aki arra vágyott, hogy zenész legyen”. [1] Bárki, aki belépett a műtermébe találkozhatott operaszenvedélyével, különösképp, ami Mozartot illeti. Temetésén Schubert: Trout kvintettjének és Mozart: Szöktetés a szerájból című operájának felvételeit helyezték el gyermekei a sírjában.
Ajánlóban a 13. hét koncertjei
Ezen a héten sok jó jazz-koncerttel találkozhatunk a Get Closer Jazz Fest és a Festival de la Francophonie jóvoltából. Közülük kiemelkedik a Darrifourcq / Ceccaldi / Biardeau hármas, akik zenéjük frissességével és energikusságával a heti mezőny élbolyába tartoznak. Itt lesz továbbá Kenny Garrett, aki a modern mainstream egyik legfontosabb szaxofonosa. Kicsit kevesebb komolyzene került az ajánlóba, de nem is baj, legalább picit ellensúlyozhatjuk az eddigi bőséges klasszikus áradatot. Azért az az este a Müpában, amikor Zimmermann, Rachmaninov, Lutoslawski, Stravinsky zenéje hallható, kárpótol bennünket mindenért.   
Quechua sátor a lombok alatt
Ez a Carmen előadás teljesen más, mint amit megszokhattunk. Oberfrank Pál és társai tudatosan a mai fiatalok ízlése szerint alakították, amivel nincs semmi baj, illetve nem ezzel van a baj. Ezt a darabot már jó 5 éve játsszák ebben a formában, és kritikák is született róla. Én azonban csak most láttam, és annyira meglepett, hogy úgy döntöttem, írok róla olyan modorban, ami talán passzol hangulatához.   
Ajánlóban 12. Hét koncertjei
Rendkívül kínos helyzet alakult ki. Alig találtam az ajánlóba passzoló jazz koncertet a hétre. Mondjuk fellép Ken Vandermark vadiúj formációjával a Lumenben többször is, ami azért sok mindenért kárpótol. Talán ő a legnagyobb név ma az avantgárd jazz világában, ráadásul nem is véletlenül. Nehéz zenei fronton pedig talán az Amadandia Steve Reich műsorát emelném ki.  Tartalmilag tömény hét áll előttünk tehát, csupán kicsit foghíjas.  
Ajánlóban 11. Hét koncertjei
Elérkeztünk a 11. héthez. Ezúttal nem tudunk annyi jó koncert közül válogatni, mint a múlt héten, de így is találkozhatunk érdekességekkel. Kiemelkedik ezek közül az Új Zenei Projekt, amelyben a Bartók Konzi tanárai és diákjai játszanak kortárs, illetve 20. századi zenét. Jegyezzük is meg rögtön, hogy nem feltétlen az kortárs zene, ami mai. Kortárs aki vagy ami a mindenkori jelen kontextusába illeszkedik, reflektál a jelen kor és környezet aktuális problémáira, esetleg olyan kérdéseket feszeget, amelyek állandóak vagy visszatérőek. A nyitott kompozíció mindenképpen vonzódik valamelyest az aktuálishoz, a jelenhez, hisz komponálása nem befejezett; az előadóra és az előadásra van bízva annak kiteljesítése,  és ez feltétlen vonzza e forma jellegét a kortárs felé.  Azonban Sztravinszkij vonósnégyesi is a kortárs zene talaját képzik. Hiába rögzítettek, probléma felvetésük és zenei környezetük meglehetősen aktuális. (Még ha Adorno zenei regresszióként is gondol Sztravinszkij munkásságára.) Úgy gondolom tehát, hogy a kortárs zene nem feltétlenül kormeghatározás, és sokszor meglepően jól hangzanak egymás mellett teljesen különböző korok zenéi is.    
Ajánlóban a 10. hét koncertjei
Hogy mitől találunk bizonyos zenéket "érdekesnek" vagy "unalmasnak", az valamennyire nyilván szubjektív, itt a heti koncertajánlónkban azonban mégis megpróbálunk alkalomról alkalomra bizonyos általános egységességet mutatni a műfajnélküliség könnyed terhe mellett. 
Ajánlóban a 8. hét koncertjei
Nem minden zene jut el ugyanannyira a közönségéhez. Hiába van a kortárs és a szabad zenének komoly hagyománya Magyarországon, úgy gondolom, hogy egyes műfajok, "műfaj-nélküliségek" segítségre szorulnak. Éppen ezért tartom fontosnak, hogy legyen egy olyan fórum, ahol Budapest (szerintem) legfontosabb koncertjei megtalálhatóak. (Ahova, ha úgy adódik, belekerülnek természetesen a Budapesten kívüli események is.) Ezentúl minden hét elején jelentkezünk érdekes-zeni koncertajánlóval.
Körkörös zenei folyamatok
Colin Stetson másodszor játszott Budapesten, legutóbb pontosan 4 éve lépett itt fel, akkor is a Trafóban. Nevét már jó ideje ismerjük sajátos, de nem elődök nélkül való eksztatikus szólójátékáról, valamint együttműködéseiről olyan indie és popikonokkal, mint Laurie Anderson vagy Tom Waits. A mainstream kritika szaxofonjátéka újszerűségét dicséri, kiemelve őt a történeti kontinuitásból, ezzel szemben ő is része a zene rétegeinek permanens mozgásának. Ez azonban nem kisebbíti az értékeit, csupán elhelyezi őt egy olyan kultúrtörténeti folyamatban, amiben ő is egy olyan meghatározó pont, amelyre követői, valamint a szakirodalom hivatkozhatnak.
4000 éves free jazz
A Master Musicians of Jajouka 2018. április 15-én, vasárnap este fellépett a Trafóban. Hogy ez pontosan mit is jelent kultúrtörténetileg, azt később tárgyaljuk, annyit azonban előjáróként megjegyezhetünk, hogy a zenekar egy észak-marokkói kis faluból származik és szúfi zenét játszik.
Acélhúrok zengenek
Barre Phillips több ízben járt már hazánkban, legutóbb 2017-ben az Újbuda Jazz Fesztiválon, ahol kétszer is fellépett. Egyszer az LDP trióval és egyszer az LDP in Residence zenekarral, ahol a trió Gőz Lászlóval és ifj. Kurtág Györggyel egészült ki. Február 21-én az Opus Jazz Clubban játszott, 23-én pedig a Lumenben fog fellépni magyar zenészekkel. Esetében olyas valakiről beszélünk, aki a 60-as évek óta aktív, és jóformán átbőgőzte a modern jazz/free-jazz/szabadzene egész történetét.
Halandzsaimprovizációk a Lumenben
2018. január 30-án, ezen a tavaszi keddi napon, egy barátom emlékeztetett rá, hogy ha meg akarom hallgatni a Szilveszterék koncertjét, akkor igyekezzek, mert nem fogok bejutni. Harcsa Veronika és Miklós Szilveszter duója a Lumenben különleges eseményszámba ment. Már maga a felállás is izgalmas; ének-dob duó. Annyi ember érdeklődött a rendezvény iránt, hogy a limitált férőhelyek miatt két koncertet játszottak egymás után. Én a másodikat hallottam.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés