bezár
 

film

2018. 01. 14.
Visszahúz a múlt
Marcela Said: Kutyák és titkok
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Augusto Pinochet a huszadik század legszerencsésebb diktátorai közé tartozott, mert megúszta a tényleges felelősségre vonást. Marcela Said chilei rendezőnő filmje, a Kutyák és titkok ezzel a problémával foglalkozik, éppen ezért nagyon fontos alkotás.

Kelet-európaiként a rendszerváltás után harminc évvel is azzal szembesülünk, hogy a létező szocializmus továbbra is itt kísért. Jóllehet, a románok 1989-ben kivégezték Nicolae Ceaușescut és feleségét, és bár Kádár Jánost soha nem lehetett felelősségre vonni a rendszerváltás előtt bekövetkezett halála miatt, de Nagy Imre újratemetése, illetve Biszku Béla tavalyelőtti pere Magyarországon is szimbolikus jelentőséggel bírt. A véreskezű chilei diktátor, Augusto Pinochet viszont elképesztő módon még a helyi rendszerváltás (1988-1990) után is a hatalomban maradt majdnem az új évezred küszöbéig, és a chilei törvények, valamint Pinochet betegsége lehetetlenné tették az egykori vezető megbüntetését. Így Marcela Said dokumentumfilmes rendezőnő tulajdonképpen a Pinochet-rezsim traumája feldolgozásának szentelte eddigi életművét. Said a diktátorról és a junta rémtetteinek emlékezetéről forgatott több dokut is úgy, mint a 2001-es I Love Pinochetet vagy a 2011-es El mocitót. És erről a történelmi traumáról szól Marcela Said második, Cannes-ban, San Sébastianban és Stockholmban is szereplő nagyjátékfilmje, a Kutyák és titkok is.

A Kutyák és titkok főszereplője egy különleges, nem tipikus hősfigura, Mariana. A 42 éves nő (az az Antonia Zegers alakítja, akit Pablo Larraín El Clubjában is láthattunk) leginkább egy Michelangelo Antonioni-hősnőre emlékeztet: a felső tízezer tagja, a gazdag feleségek unott életét éli, és rendkívül pimasz, rámenős is. Mariana férje mindenáron gyermeket akar, jóllehet, eddig nem jött össze nekik, így a házaspár mesterséges eljárással próbálkozik. Ám a kapuzárási pánikját élő asszony kalandra és életre vágyik, elege van a kedélyes és hűséges „háziállat” szerepéből (a film címe is inkább erre utal, és nem arra, hogy Marianának van egy házi kedvence). Ezért, mikor Mariana lovagolni tanul, és megismerkedik Juan ezredessel, katonás, de szimpatikus oktatójában meglátja a lehetőséget a kitörésre. Ám a nő romantikus álmait, hogy majd Juannal közösen ellovagolnak a Naplementébe, egy, az ezredes ellen elkövetett merénylet, illetve egy rendőrnyomozó töri össze. És ahogy lassan kiderül, hogy Juan valószínűleg jelentős szerepet vállalt a Pinochet-rezsim rémtetteinek kivitelezésében, úgy Marianának kutakodása során rá kell döbbennie, hogy Francisco, a nő édesapja, akinek jólétüket köszönhetik, maga is vastagon benne lehetett a diktatúrában.

Marcela Said: Kutyák és titkok - Kép forrása: Vertigo Media Kft.

A Kutyák és titkok alkotója érdekes módon nem a téma miatt felkínálkozó műfajt, a paranoiathrillert választotta a történet elmeséléséhez, hanem inkább egy szerelmi háromszögre építi fel az emlékezés fájdalmas folyamatát. Marcela Said műve így működik a történelmi tények ismerete nélkül is, hiszen a lényeget elmondják a szereplők, azonban a film alapját jelentő súlyos, az egész chilei társadalmat érintő morális probléma megértéséhez mégis szükséges tudni, ki volt az a Pinochet, és milyen rémtetteket követett el. A katonai múltú Augusto Pinochet 1973-ban ragadta magához a hatalmat, melyre többek között az Egyesült Államok latin-amerikai külpolitikája miatt volt lehetősége. Jóllehet, csak Ronald Reagan elnöksége alatt szaporodtak el a latin-amerikai akciók (El Salvador, Grenada, Nicaragua), azonban az új jobboldal hatalomra kerülése előtt is meghatározta az amerikai vezetők politikáját a hidegháborús paranoia.

Ezért, mikor a baloldali intézkedéseket bevezető Salvador Allende elnök Chilében államosításokba kezdett, és azzal az amerikaiak érdekeit is sértette, Richard Nixon megvonta a támogatást Allendétől. Így, mint majd Reagan alatt, a CIA Pinochetet és a katonai junta hatalomra jutását is segítette. Ezt követően az új elnök (illetve Captain General, ahogy a diktátor nevezte magát) gazdasági reformokat vezetett be, és céljaként azt határozta meg, hogy „Chile a proletárok országa helyett a vállalkozók országa lesz”. Emellett azonban Augusto Pinochet megkezdte az Allende-hívek és a baloldali ellenzék szétzúzását. Ami azt jelentette, hogy több tízezer embert tartóztattak le, kínoztak meg és börtönöztek be, ezreket végeztek ki, és egy 2011-es jelentés szerint további 3225 személy tűnt el (vagyis halt meg vagy hagyta el az országot). És bár a diktatúra ellen a nyolcvanas évek elejétől zajlottak nagyobb tüntetések, majd 1989-ben egy nyílt elnökválasztás keretében demokratikus eszközökkel sikerült leváltani Pinochetet, az egykori vezető még 1998-ig a hadsereg főparancsnoka maradt, valamint élethosszig tartó szenátori széket kapott. Ez utóbbi miatt képtelenség volt őt felelősségre vonni, és mikor egyik külföldi útja alatt sikerült bíróság elé állítani, a betegségére való tekintettel megszüntették az eljárást, így visszatérhetett Chilébe, ahol 2006-ban halt meg szívrohamban, szabadlábon.

Marcela Said: Kutyák és titkok - Kép forrása: Vertigo Media Kft.

E rövid történelemlecke után talán érzékelhető, hogy miért is olyan fontos film a Kutyák és titkok. Marcela Said műve arra a problémára mutat rá, hogy a bűnösök továbbra is köztünk élnek, élhetnek. Mi, magyarok is megtapasztalhattuk mindezt pár évvel ezelőtt, mikor Skrabski Fruzsina és Novák Tamás elkészítette a Bűn és bűntelenség című dokumentumfilmet, és szembesített azzal, hogy Biszku Béla békében, visszavonultan éli idős éveit, meggyőződve arról, hogy helyesen cselekedett, miközben vér tapad a kezéhez. Skrabski és Novák művében a kis, eldugott falu népe nem is nagyon tudta, hogy ez a látszólag kedélyes, idős bácsi milyen bűnöket rejteget.

A Kutyák és titkokban Juan karaktere is emiatt ellentmondásos. Marcela Said művében a két főszereplő, Mariana és Juan rendkívül jól kidolgozott figurák. Miként Mariana, úgy Juan ezredes is ártatlannak tűnik, és mindketten rabjaik múltjuknak, származásuknak. Maga a befogadó sem gondolja első látásra, hogy ez az idős veterán tömeggyilkosságokban vehetett részt, ahogy Marianáról sem hinné el, hogy egy igazi mesterkedő vamp, aki amúgy férje és édesapja árnyékában él. A külsőségek megtévesztő erejét hangsúlyozza ki a rendezőnő a cselekményben, és ezt éppen azért teszi, hogy felhívja a figyelmet ennek ellentmondásosságára.

Ugyanakkor Marcela Said nem ítélkezik, hanem helyesen csupán kérdéseket vet fel. Mivel a bűnösök mellett az áldozatok, illetve hozzátartozóik is emlékeznek a Pinochet-rezsim rémtetteire, így nyilvánvalóan nem könnyű erről a témáról objektíven beszélni. A Kutyák és titkokban a cselekmény és a karakterek komplexitása miatt ez mégis sikerül. A rendezőnő így nem mondja ki egyértelműen, hogy Juan milyen bűnöket követett el, csak annyit tudunk meg, hogy testőrparancsnok volt, és a nevéhez köthetők a diktatúra alatt eltűnt bizonyos személyek. Illetve az is kiderül, hogy Juant frusztrálja, visszahúzza a múltja. Mikor az ezredes szembesül az ellene demonstráló feldühödött tömeggel, kétségbeesetten kérdezi magától és Marianától is, hogy miért nem szabadulhat az ember a múltjától. És így bár burkoltan, de Marcela Said azt a kérdést is felveti, hogy lehet-e tiszta lappal kezdeni? El lehet-e fogadni egy tömeggyilkostól a bocsánatkérést vagy a bűnbánatot? Sőt, bár kicsit didaktikus módon, de Juan figuráján keresztül az is terítékre kerül, hogy az őt meglincselni akaró tömeg vajon jobb-e őnála és a többi tömeggyilkosnál?

Marcela Said: Kutyák és titkok - Kép forrása: Vertigo Media Kft.

És Mariana édesapja karakterén keresztül arra is rámutat Marcela Said, hogy a még mindig hatalomban lévők milyen könnyen el tudják tussolni a múlt bűneit. De a történelmi téma mellett fontos az is, hogy Mariana nő. És bár annyira nem hangsúlyos a gender kérdés a cselekményben, mint a történelmi trauma, de Marcela Said mint női rendező érzékletesen ábrázolja a chilei társadalom jelenkori egyenlőtlenségeit is. Mariana és a kutyája közti párhuzam nem áll túl erős lábakon, de egyértelmű, hogy a háziállat a háztartásbeli nő metaforája. A főhősnő férjével ellentétben egyáltalán nem akar gyereket, nem szeretne anya lenni, kalandokra és szexuális élményekre vágyik. Ám Marianát apja és ura is csak testnek, tárgynak tekinti, mely a tradicionális értékrend szerint az utódnemzést hivatott kiszolgálni. Juan és a nyomozás ezért is fontos a nő számára, mert ellentmondásos módon Juan bár az egykori diktatúrát szolgálta ki, mégis a szabadságot jelentené Mariana mint nő számára. És nem mellesleg a nyomozás révén válik Marianából tétlen nő helyett aktív, cselekvő hős, akinek van valami feladata az életben a gyerekszülésen és a semmittevésen kívül.

A Kutyák és titkok tehát fontos film, mely történelmi kérdésekkel és a nőiséggel egyaránt foglalkozik, fesztiváldíjait és jelöléseit többek között komplexitásának köszönheti. Azonban ennek ellenére sajnos nem elég emlékezetes, nem elég jó alkotás Marcela Said drámája. Érezhető, hogy Said eddig inkább dokumentumfilmeket készített, melyekben pusztán meg kellett találnia az izgalmas és kiemelkedő momentumokat. A nagyjátékfilmben azonban a rendezőnőre hárult a feladat, hogy ő maga teremtse meg azokat a jeleneteket, melyek miatt a néző emlékezetébe ég a Kutyák és titkok.

Ám Marcela Said művében csak egy-két igazán jól sikerült, feszült képsor látható, ilyen például a legelső lovaglás, melyben már érzékeljük, hogy Juannal valami nincs rendben, de ilyen Juan és Mariana utolsó találkozása is. Egyébként inkább lapos a cselekmény, és a rendezőnő sokszor elkalandozik (néhány szexjelenetek felesleges), valamint a kutyametaforát is hamar elhagyja, hogy aztán a film végén hirtelen és következetlen módon újra előhozza. Az irányvonal azonban jó, és a mostanában feltörekvő chilei filmművészet egyik oszlopos tagja lehet Marcela Said. És mindenképp biztatjuk, hogy foglalkozzon tovább a közelmúlt emlékezetével, mert ha Pinochetet nem is lehetett megbüntetni, de a jövő diktátorainak hatalomra kerülése a történelem megismerésével megelőzhető.

Marcela Said: Kutyák és titkok - Kép forrása: Vertigo Media Kft.

 

A cikkben szereplő képek a Vertigo Media Kft. weboldaláról származnak.

Kutyák és titkok (Los Perros)

Színes, feliratos chilei-francia-argentin-portugál dráma, 94 perc, 2017.

Írta és rendezte: Marcela Said

Producer: Sophie Erbs, Augusto Matte  

Fényképezte: Georges Lechaptois

Vágó: Jean de Certeau

Zene: Grégoire Auger

Szereplők: Antonia Zegers (Mariana), Alfredo Castro (Juan), Alejandro Sieveking (Francisco), Rafael Spregelburd (Pedro)

Bemutató: 2018. január 11.

Forgalmazó: Vertigo Media Kft.

Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

nyomtat

Szerzők

-- Benke Attila --

Benke Attila az ELTE Bölcsészettudományi Karán végzett 2012-ben filmtudomány mesterszakon, ugyanitt 2016-ig a Filozófiatudományi Doktori Iskola Film-, média- és kultúraelmélet programjának hallgatója volt. Jelenleg filmkritikusként, újságíróként, szerkesztőként tevékenykedik számos kulturális folyóiratnál és portálnál, valamint filmes műfajelméleti kutatást végez, és magyar filmtörténettel is foglalkozik.


További írások a rovatból

Jeanne Herry: Az arcuk mindig előttem lesz
Beszélgetés Hevér Dániel rendezővel és Kertész Zsanett forgatókönyvíróval a Valami madarak című filmjükről
Hayao Miyazaki: A fiú és a szürke gém

Más művészeti ágakról

Nils Frahm: Day
színház

A Vígszínház Ármány és szerelem bemutatójáról
A Corvina Kiadó Plautus: Hét komédia című kötetéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés