A Suzuki-metódus, és a hozzá tartozó training tulajdonképpen végtelenül egyszerű alapelemek kombinációja: dobbantás, álló- és ülőszobrok, különböző járások és mindezek variációja. A láb használata és annak ritmikája segít bizonyos drámai karakterek geometriájának megteremtésében, térbeli elhelyezkedésükben és mozgásminőségük kialakításában. A légzés tudatos használata és kommunikációs elemként való alkalmazása időről-időre megjelenik a munka során. Minden gyakorlathoz stilizált mozgásforma tartozik, melyek repetitív jellegűek, nagyon erős koncentrációt követelnek, valamint fizikálisan is megterhelőek. A mozdulatok kiindulópontja a központ  (csakra, amely a köldök alatt található a testen). Használata olyan energiákat, és erőt szabadít fel, melyeket általában nem használunk tudatosan, és ritkán (keveset) alkalmazzuk a színpadon. Ezen energiák felszabadítása és használata lehetővé teszi, hogy egy ösztönösebb folyamat induljon el az előadó testében, valamint a képzeletet is inspirálja.

A trainig a japán kultúrából merít, ennek köszönhetően a szigor és fegyelem Kozmával való közös munka során is jelen volt. Munkájában a tradíció ismerete és tisztelete ötvöződik a kereséssel, kutatja annak a módját, hogy európai közegben, fiatal magyar színészekkel hogyan alkalmazható ez a módszer.

A Suzuki-metódus expresszív, igen stilizált esztétikával rendelkezik. Nagy hangsúlyt fektet a test és tér viszonyára. A különböző szoborformák és járástípusok vázat adnak a mozgásnak, mialatt az arc neutrális marad. A stilizációnak köszönhetően egyfajta tisztaság, koncentráltság, és pontosság jelenik meg a testeken, amely ezáltal sallang- és manírmentessé válik, valamint letisztult jelenlétet teremt. Meglepő volt számomra, hogy miután a testem megértette ezt a fajta mozgásformát, a képzeletem képes volt megszabadulni a gyakorlatok fizikai nehézségeket teremtő gátjaitól, és szabad utakon járhatott. A saját fizikai alapú színésztrainingem során is rendszeresen dolgozom kötött formákkal (pózokkal), amelyek alkalmazása ráébresztett arra, hogy adott pozíciókon belül is lehetséges az improvizáció és az alkotói szabadság megélése. A forma biztosít egy keretet, mindezzel megszüntetve a kényszeres karakteralkotás és megélés szükségét. A kerethez vagy alaphoz mindig vissza lehet térni, lehet és érdemes ismételni, ugyanis a gyakorlatok során kialakul egyfajta ideális izomfeszültség, amely automatikusan asszociációk, érzetek megjelenését képezi az agyban, ezzel elősegítve a belső víziók létrejöttét. A különböző gyakorlatok folyamán a test mint a tapasztalás eszköze jelenik meg, így az érzetekből, testi tapasztalásból születő benyomások és belső képek sokkal kézzelfoghatóbbá válnak. Az olyan típusú színészképzési metódusok, melyek testünkkel és annak állapotával, valamint ebből az állapotból születő érzetekkel dolgoznak, lehetőséget nyújtanak a különböző drámai karakterek lényegi megtapasztalására.

A workshop alatt újra és újra felmerült bennem a kérdés, hogy milyen módon lehetne beépíteni akár egy ilyen, vagy akár más, Grotowski-alapú, vagy a Michael Csehov által kialakított színésztraininget, metódust az itthoni színészképzésbe. Hogyan lehetne mindezt a tudást és tapasztalást az alkotófolyamat részeként alkalmazni az előadások létrehozása során? Mik azok a testi és lelki kvalitások, amelyek a gyakorlatok során megszületik az előadóban, és melyek azok a képek, érzetek, amelyek már performativ anyagként jelennek meg a gyakorlatokban? Véleményem szerint a feszült koncentráció, intenzitás és fókusz, valamint az ideális izomfeszültség által kialakult belső képek, mind kivetülnek az előadó testére, és olvasható, értelmezhető jelekké válnak, ezáltal performatív jelleggel rendelkeznek.  

Nincs olyan, hogy abszolút módszer, amely mindenkinek megfelelne, és kulcsként szolgálhat egy-egy próbafolyamat során, mégis léteznek alap princípiumok, amelyek segíthetik a színészt abban, hogy fejlessze képzeletét, koncentrációját, kreativitását. Ezen princípiumok megismerése és elsajátítása egy sokszínű palettát adhat a hallgatóknak, olyan gyakorlatok skáláját ismerhetik meg, melyek segítségével gyakorló színészként is állandó trainingben tarthatják magukat. Kialakíthatnak egy rutint, mely állandó kellékünkké válhat a mentális, fizikális és emocionális felkészülésben.

Fotó: Schmidt András