bezár
 

színház

2018. 10. 10.
A játék tökéletes illúziója
Újcirkusz a Trafóban: Backbone a Gravity & Other Myths társulattal
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Nem először járt a Trafóban a 2009-es alakulása óta sikert sikerre halmozó ausztrál társulat, a Gravity & Other Myths: két évvel ezelőtt A simple place című produkciójukkal, most pedig a Backbone-nal rajzolták újra a fizikai színház határvonalait.

Ugyan az adelaide-i csapatot újcirkuszként tartják számon, előadásaikat nézve már maga a műfajmegjelölés is igen erősen megkérdőjeleződik, hiszen nincs itt semmiféle ragyogó máz, sem manipulatív szerepjáték, és elmarad a már-már kényszeres „hűha”-effektus is, azaz a közönségre irányuló nyílt, célzatos hatásvadászat. Nem gondosan kimódolt trükkök követik egymást, hanem őszinte, valódi színpadi szituációk, amelyek éppannyira állnak közel a teatralitás teremtett világhoz, mint a tapintható realitáshoz.

Szkéné színház

Az akrobaták néhány egyszerű kellék kivételével csupán izmaikkal és csontjaikkal dolgoznak, miközben mindenféle hivalkodást eltolnak maguktól: a színpadon érvényét veszti az alakoskodás, itt egyedül a pattanásig feszülő koncentrációnak és a szilárd csapatmunkának van helye. Jól tudja ugyanis a társulat, hogy csak a bizalom és a bajtársiasság vegytiszta elegye képes arra, hogy a gravitációs törvényeket figyelmen kívül hagyva rábírja a testet  a lehetetlennek tetsző fizikai szélsőségek újradefiniálására. És bár ez a domináns, kiforrott fizikai nyelv időnként megrázóan brutális, az akrobaták olyan egységet, és egységből fakadó örömöt láttatnak a színpadon, hogy a folytonos veszélyérzet mellé szorosan befészkelődik a könnyedség felszabadító impulzusa is, miközben a humor és a testi kockázat egy pillanatra sem engedi el egymás kezét. 

back

Ehhez a hálás atmoszférához már a nyitójelenet is markánsan hozzájárul: a társulat tagjai jókedvűen csevegnek, olykor-olykor egymásra is nevetnek – látszik: összetartoznak –, így szinte minden interakciójuk a „játék az egész” illúzióját kelti. Persze, ahogy egyre inkább elmélyülünk az álomszerű szekvenciákban, úgy növekszik a tét is, a realitást minden oldalról megkérdőjelező performanszok megkapóan gördülékenyen kapcsolódnak egymásba. Ám a Gravity & Other Myths gárdáját nem csupán az előadás változatossága és határfeszegetése, de a lenyűgöző csapatdinamika is kiemeli a sorból. Itt ugyanis az egyenlőség éppen annyira fontos, mint a fizikai teljesítmény: nincs kiemelt szereplő, a hét férfi és a három nő épp ugyanannyira veszi ki a részét a munkából, legyen szó akár vakon épített emberpiramisról, akár rögtönzött improvizációs játékról. Mindenkinek megadatik a maga nagy pillanata is, és ehhez olyan természetes odaadással segítik egymást, hogy tisztán érezzük: itt nem csupán egy nagyszerűen megkomponált produkciót láthatunk, hanem szemtanúi lehetünk egy valódi, összetartó közösség belső kiteljesedésének is.

Nem csodálkozhatunk hát, hogy a rövid jeleneteken keresztül az érzelmek legszélesebb skáláját járhatjuk be, méghozzá egyetlen szó nélkül. A Backbone ugyanis minden ízében személyes, intim és bensőséges előadás. A felvillanó karakterek egy percig sem látszanak megcsináltnak, sőt: nagyon is valóságszagúak, talán nincs is köztük olyan, aki első látásra ne tűnne ismerősnek. A hangsúlyos világítás és a hipnotikus élőzenei anyag ugyancsak tökéletesen aládolgozik a kissé mitikus alapkoncepciónak, a dallamvilág éppen akkor hat legerősebben zsigereinkre, amikor már alig-alig merünk levegőt venni. A jelmezek szintén jól eltaláltak, többnyire egyszerű, utcai öltözetként funkcionálnak, kivéve persze a visszatérő gegként működő  páncélos lovagot. Külön üdvözlendő, hogy a férfi és női ruhák messze elkerülik a sztereotipizálást, ami a mai cirkuszi-színházi főáramban igen ritka.

back2

A Backbone voltaképpen egymásra licitáló csúcspontokból áll össze, aligha lehetséges – és  az egységet nézve nem is volna illendő – kiragadni pusztán néhány momentumot. Különös azonban, hogy bár az előadás szépen, fokozatosan csendesedik le, a maga egyszerűségében is megrázó befejezés éppoly érzéki hatást kelt, akárcsak a legösszetettebb akrobatikai mutatvány: a társulat tagjai kiállnak a nézők elé, mindegyikük egy nagyobb követ tart maga elé. Látni, ahogy remeg a kéz, ahogy összerándul az arc, ahogy egész lényüket megfeszíti az akarat: az erő szabadsága és szépsége egyetlen tökéletes képben megfestve. Aztán sorra engedik el magukat, nem bírják már tovább: a test végül feladja a harcot, tudván, hogy azért mégis ő a győztes.

 

Gravity & Other Myths: Backbone

Jacob Randell, Jascha Boyce, Lachlan Binns, Mieke Lizotte, Lewie West, Martin Schreiber, Joanne Curry, Lachlan Harper, Lewis Rankin, Jackson Manson


Fénydesigner: Geoff Cobham
Kreatív munkatárs: Triton Tunis-Mitchell
Zenészek: Elliot Zoerner and Shenton Gregory (find the music here)
producer: Craig Harrison

Rendező: Darcy Grant

 

2018. szeptember 27.

Trafó Kortárs Művészetek Háza

 

Fotók forrása: http://www.gravityandothermyths.com.au/backbone/

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Dézsi Fruzsina --


További írások a rovatból

színház

Magára maradni jókor, jó helyen Magára maradni jókor, jó helyen
III. Richárd betiltva a Szkénében
Interjú Bretz Gáborral versenyekről, külföldi és magyar színpadról, a tanulmányokról, a Kékszakállúról és a szakírásról
színház

She’s like a woman She’s like a woman
Elfriede Jelinek: Árnyék (Eurüdiké elmondja)
Interjú Hód Adrienn koreográfussal táncosok lehetőségeiről, egyéni utakról és koprodukciókról

Más művészeti ágakról

gyerek

Zárt múzeum, nyitott tartalom 2.0. Zárt múzeum, nyitott tartalom 2.0.
A kényszerű bezárás idejére a PIM professzionális online közvetítésekkel, virtuális tárlatokban zajló múzeumpedagógiai foglalkozásokkal, valamint játékos, interaktív webes felületekkel készül
irodalom

Élőnek tűnő, döglött rombuszhal Élőnek tűnő, döglött rombuszhal
Linda Boström Knausgard, Isten hozott Amerikában, Jaffa Kiadó, 2020.
Barátság a négy fal között – POKET-Amigos kötetbemutató
Michelle Marly, Maria Callas, a díva regényéről


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés