bezár
 

Felhasználói adatlap

Dézsi Fruzsina által feltöltött cikkek:

Masni a művészeten
Az őszi Margó utolsó napján látszólag öntudatlanul sodródtam a programok között, késő délutánra azonban mégiscsak kialakult valamiféle rendszer – sikerült ugyanis csupa olyan beszélgetésre betévednem, amin elsősorban a nőiséghez kapcsolódó társadalmi kérdések kerültek középpontba.
A játék tökéletes illúziója
Nem először járt a Trafóban a 2009-es alakulása óta sikert sikerre halmozó ausztrál társulat, a Gravity & Other Myths: két évvel ezelőtt A simple place című produkciójukkal, most pedig a Backbone-nal rajzolták újra a fizikai színház határvonalait.
A munkát nem lehet megspórolni
Különleges ősbemutatót tartott július 13-án a Budapesti Nyári Fesztivál (további előadások augusztus 28-án és 29-én a Városmajorban):  Bonnie & Clyde kultikus történetét követhetjük végig a Színház- és Filmművészeti Egyetem, illetve a debreceni Csokonai Színház koprodukciójában a Városmajori Szabadtéri Színpadon. A rendezővel, Harangi Máriával a próbafolyamatól, a látványvilágról és a történetben rejlő értékekről  beszélgettünk.
Szeretem tudni, hogy a rossz bennem is ott lakik
A Radnóti Színház magyar ősbemutatóval zárta a 2017/2018-as évadát: Mohácsi János Závada Pál megrázó regényét, a zsidók elleni pogromokat feldolgozó Egy piaci napot állította színpadra. A rendezővel a történet mozgatórugóiról, a múltfeldolgozásról és a felelősségvállalásról beszélgettünk.
Az értelmiség szemétdombján a kisember kapirgál
A Forte Társulat legújabb bemutatójában, Az öngyilkosban a vizuális és a gondolati tartalom ismét olyan sokrétű egységet alkot, amely a néző teljes idegrendszerét birtokába veszi: a test- és a tér szimbolikus kompozíciói végtelennek tetsző asszociációs hullámokat hoznak világra, miközben az absztrakció mögött kíméletlenül ott vigyorog az élet.
A regény az ambivalencia művészi formája
„Lesz még belőled Kehlmann Dani” – indította a beszélgetést Grecsó Krisztián a zsúfolásig megtelt Osztovits Levente teremben, utalva arra, hogy Verne Gyula személyében volt már példa rajongott külföldi író nevének magyarosítására. A 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál díszvendége Daniel Kehlmann, a kortárs német irodalom egyik legjelentősebb szerzője, aki többek között a frissen megjelent Tyll című regénye miatt látogatott Budapestre.
A posztmodern orgiája
Mi a különbség az összeesküvés és az összeesküvés-elmélet között? Mi az álhír? Mi a tömegparanoia működési mechanizmusa? Hogyan lehet eligazodni ebben a dezinformációval telített világban? – ilyen és ehhez hasonló kérdések mentén mozgott Krekó Péter és Dezső András beszélgetése a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon, méghozzá a közönség aktív részvételével.  
Hagyomány, mítosz és zuhanás
Kemény Istvánt évtizedes barátság fűzi Guillaume Métayer-höz, ennek  megfelelően közös könyvbemutatójuk oldott hangulatban, belsős poénoktól sem mentesen zajlott a 25. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon. A Nílus és a Türelemüveg köré szerveződő beszélgetést Tóth Krisztina moderálta.
Félni sosem lehet eléggé
A Stúdió K és a K2 Színház tíz egymást követő kabaréjelenetben igyekszik elénk tárni a félelem természetrajzát. Nem könnyű ez, hiszen arra kell ráeszmélnünk, hogy bár az emberi butaság számtalan fajtáját jól ismerhetjük – példának okáért ott a szép, a hihetetlen, a sejtelmes, az őszinte vagy épp az osztrigabutaság –, a rettegés egy és oszthatatlan. Nem érdemes hát részleteiben ábrázolni, a maga komplexitásában pedig majdhogynem lehetelten vállalkozás. Legalábbis elsőre ezt gondolnánk.   
A hatalom lehetőség a jóra
Február 18-án mutatta be a Radnóti Színház Shakespeare III. Richárdját. Andrei Serban rendezése egy első látásra igencsak szélsőséges és meghökkentő, ám végeredményében nagyon ismerős világot tár elénk: ezekben a játszmákban már mi is otthonosan mozgunk. (Elemző kritikánk a darabról Pikli Natáliától itt olvasható .) A címszereplővel, Alföldi Róberttel a bizalomról, környezet felelősségéről és a hatalom természetrajzáról beszélgettünk a 2018-as Pécsi Országos Színházi Találkozó kapcsán.
Ne próbáljuk visszafojtani a gondolatainkat
Porogi Ádám hat év után szerződött el Kecskemétről a budapesti Radnóti Miklós Színházba, ahol már decemberben főszereppel jelentkezett: az Üvegfigurákban Tennessee Williams alteregójaként is számon tartott fiatal költőt, Tomot alakítja. Az előadás kapcsán az emlékezés szubjektivitásáról, a kitörési lehetőségekről és a mindennapi kihívásokról beszélgettünk.  
A kiszolgáltatottság metafizikája
Ha azt gondoltuk, hogy a Heti Válasz cikke provokatív – amelyben egy újságíró arra utasítja a Katona József Színházat, hogy inkább nézzen körül saját háza tájékán, mielőtt kormánypárti politikusok magánéletében turkálna –, akkor még mindig nem ismerjük eléggé Pintér Bélát. Az Ascher Tamás Háromszéken című előadásához képest ugyanis a sajtóorgánum nyílt támadása már-már szeretetteljes, atyai dorgálásnak tűnik.
Közöttünk ülnek
A PanoDráma ismét a társadalom elevenébe nyúlt, legfrissebb bemutatójának kiindulópontja ugyanis Rózsa Milán máig feldolgozatlan halála. A „magyar Harvey Milk” neve ismerős lehet a Paks2 és a netadó elleni demonstrációkból vagy akár a homofóbia elleni folyamatos küzdelemből is – nem véletlen az idei Budapest Pride-ra időzített előbemutató. A Trafóban látható előadásnak nem egyszerűen az emlékállítás a célja. A tömegből arcok, egyéni történetek sejlenek fel, az aktivizmus stigmái halványulni kezdenek. Már csak az a kérdés, hogy eltűnnek-e valaha.
Görbület a térben
Utolsó nap, utolsó szemináriumok, és hiába zuhan rá mindenkire az egész heti kialvatlanság, a tábori élet nem csendesedik. Titkos naplók felolvasása ide vagy oda, most nem ez tartja lázban a társaságot, sokkal központibb esemény a közgyűlés, nincs olyan beszélgetés, amely során ne kerülne szóba Nagy Kata pályázata, az abban rejlő lehetőségekkel és gyenge pontokkal együtt.
Folyamatos extázis
Utolsó előtti nap, már éppen kezdem megszokni, hogy minden programot végigjegyzetelek, és  a teraszos beszélgetésekben is úgy veszek részt, hogy folyamatosan színházi jelenetként látom magunkat, arra koncentrálva, hogy vajon melyik mondat húzná be a közönséget. Hol nevetnének, hol fognák a fejüket, hogy miket beszél ez, vagy hol menekülnének el sikítva. 
Fokozd még, Garaczi!
Még kevéssé vagyok rutinos JAK-táborozó, de már tavaly is meglepett a szeminaristák kitartása. Nem egész nap fröccsel a kezükben lófráló írókat kell elképzelni, akik mellesleg néha beszélgetnek egy kicsit a kortárs irodalmi irányzatokról, és lejegyzetelnek pár ügyesen elkapott mondatot (hátha jó lesz majd később valamire). Kemény munka van, nem szórakozni jöttünk ide.
Élet a cukrászdán túl
Traumatikus bezárások, notórius műhelymunkások, egotripek, lángszórók, rocksztárok, kultikus italmérések, Neoton Família, és persze sünök minden mennyiségben - ilyen volt a 29. JAK-tábor második napja.
A megérkezés elkerülhetetlen gyönyöre
Ha nyár, akkor Balaton, ha Balaton, akkor Sziglilget, ha Szigliget, akkor irodalom.  A visszaszámlálás már júniusban megkezdődött, augusztus 28-án pedig végre elstartolt a 29. JAK-tábor. 
Illúziók nélkül
Mit adhat nekünk egy újabb ’56-os darab? Mit jelent nekünk egyáltalán ’56? Nekünk, a legfiatalabb generációnak, akik tapasztalatok híján csupán az iskolai ünnepekből, a történelemkönyvekből és a televíziós megemlékezések elkapott foszlányaiból próbáljuk összegyúrni, miért is olyan túlmisztifikált ünnep ez. Ha egyáltalán érdekel minket annyira, hogy figyeljünk rá. A k2 Színház Holdkő című előadását őszintesége, szemérmetlen kérdésfelvétele és az igazság iránti leplezetlen kíváncsisága emeli ki a forradalmat tematizáló színházi esték közül – mert ez nem csupán ’56-os előadás, hanem egyszersmind 2017-es is.
Nyerni kell
Vilmányi Benett még csak negyedéves a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, de máris főszerepet játszik a Radnóti Miklós Színház legújabb bemutatójában, A játékosban. A fiatal színésszel a félelmekről, a karakterformálásról és a színházcsinálásról beszélgettünk.
Minden korban kell egy ellenség
Makranczi Zalánt Herzl Tivadar és Roosevelt után Szókratészként láthatjuk viszont a Spinoza legújabb produkciójában, A védőbeszédben. Az előadás kapcsán a monodráma nehézségeiről, az ítélethozatal érvényességéről és a jövőbeli tervekről beszélgettünk a színésszel. 
Parádés haláltánc
Kétségtelen, hogy az idei Tavaszi Fesztivál egyik legjobban várt produkciója a John Malkovich nevével fémjeleztt Just Call Me God. Mégis meglepő, hogy a zenés színházi előadás különlegessége sokkal inkább a színészi játékból fakad, semmint a történet látszólagos mélységéből.
Az egész létezésünk kihívás
Egyetlen alkalommal, április 9-én láthatja a közönség Alföldi Róbert legújabb rendezését, a Passio XXI-et. A modern passiójáték főszereplőjével, a Jézust alakító Szabó Kimmel Tamással a darab aktualitásáról, az újítás lehetőségeiről és a történet magváról beszélgettünk.
Semmi sem biztos az ember életében
2017. március 5-én a Radnóti Miklós Színházban mutatták be Shakespeare egyik legritkábban játszott drámáját, a Téli regét. Valló Péterrel, az előadás rendezőjével az interpretációk kérdéséről, az újítás igényéről, illetve az idő és a képzelet viszonyáról beszélgettünk.
A semmi mindensége
„A pokol pedig a földön van, és életnek hívják” – Tar Sándor talán legkultikusabb mondata nyer igazolást a Stúdió K színpadán. A Horváth Csaba rendezte Szürke galamb ugyanis nem fordítja ki négy sarkából az életet, sokkal inkább hangsúlyoz, kiemel és egybemos különböző emberi viszonyokat, ideológiákat, társadalmi patthelyzeteket: az alaptörténet groteszkságába a valóság színtiszta árnyalata vegyül.
Mínuszban vagyunk
A Radnóti Színház idei első bemutatójának rendezőjével, Alföldi Róberttel beszélgettünk. Mouawad Futótűz című darabja egy olyan nyomozásba enged betekintést, amely a múltbéli borzalmak egész sorát vetíti elénk, kibomlanak a polgárháború és a menekültkérdés egymásba fonódó, megszüntethetetlennek látszó konfliktusai, miközben tisztán megmutatkozik, hogy a szónak nagyobb ereje van, mint hinnénk. Az interjú középpontjában a múlttal való szembenézés, a jelen kérdései, és legfőképpen maga az ember áll.  
Szembenézni azzal, ami körülvesz
Virginia Woolf Orlandójában minden megkérdőjelezhetővé válik: a nőiség, a férfiasság és maguk a határok is. A Trojka Színházi Társulás még inkább aláhúzza ezt a szűnni nem akaró változást, adaptációjuk egyszerre játszik az érzelemmel és az emberi gondolkodás korlátaival. A Staféta pályázat keretében létrejött előadásról a címszereplőt alakító Petrik Andreával beszélgettünk.
Nincs élet önbecsapás nélkül
Voltaképpen egészen kiábrándító, hogy Molière majd’ háromszázötven éves komédiája, A képzelt beteg ma éppolyan érvényes, mint megírása pillanatában. Mintha az emberiség nem változna semmit, csak futná ugyanazokat az egymást metsző köröket. A Budapest Bábszínház is érzi ezt, Alföldi Róbert rendezése pedig ezúttal kérdezés helyett markánsan, kíméletetlen naturalizmussal mutatja fel társadalmunk orvosi bizonyítványát.
Egymásba futó határvonalak
Hol vagyunk mi ezekben a festményekben most, a 21. században? - erre a kérdésre keresi a választ az idei Textúra. 2014-ben a Szépművészeti Múzeum indította útjára azt a programsorozatot, amelynek immár második éve a Magyar Nemzeti Galéria ad otthont. Az idei rendezvény megtartotta jól működő hagyományteremtő gesztusait, ugyanakkor mégis valami izgalmasan újat láthat az, aki jegyet vált az időn és téren átívelő túrára.
Mindenkinek megvan a maga Moszkvája
Csehov Három nővére számtalan kultikus feldolgozást tudhat magáénak, itthon legutóbb Bagossy László rendezésében elevenedett meg az Örkény István Színház színpadán. Az előadás kapcsán a legkisebb nővért, azaz Irinát alakító Zsigmond Emőkével beszélgettünk a csehovi szövegmondásról, a szeretet hiányáról és a mi Moszkvánkról.
Csak szórakozás és más semmi
Nagy klasszikusok színpadra állításánál ösztönösen várunk valami újat, valami aktuálisat, amiért ismét rólunk tud szólni a több száz éve született darab.  Különösen igaz ez akkor, ha a szerző olyan drámaóriás, mint Moliére. A Katona József Színház legújabb bemutatója, A nők iskolája Ascher Tamás rendezésében könnyed szórakozást kínáló, igényes produkció.
Elrajzolt életek
Dés Mihály 2013-ban megjelent regénye, a Pesti barokk igencsak nagy port kavart az irodalmi körökben. Ugyan lehet vitatkozni a mű hitelességéről, a szerkesztés gördülékenységéről, a nyelvi megformáltságról, ám egy valamit leszögezhetünk: sorai nem szellemeskedőek, hanem ízig-vérig humorosak. Valószínűleg éppen ezért látott benne fantáziát az Orlai Produkciós Iroda is, a színpadi változatot az előadást színészként is jegyző Kern András készítette.
Gogol felsőfokon
Vannak olyan talányok, amelyek megfejtésével időnként mindannyian próbálkozunk. Ilyen például az is, hogy vajon mi őrültünk-e meg, vagy a világ körülöttünk? Gogol 1834-es története, az Egy őrült naplója is erre igyekszik választ találni, és most, 2016-ban talán aktuálisabb, mint eddig bármikor, ahogyan erről a Jurányi Ház produkciója is tanúskodik.
Vegytiszta szórakozás a Radnótiban
Szeptember 17-én ellepték Budapest utcáit a színház szerelmesei: harminc teátrum nyitotta meg kapuját, hogy egyetlen óriási társulatként beindítsák az új évadot. A programkínálat igen széles skálán mozgott: kulisszajárások, improvizációs játékok, vizsgaelőadások, szakmai beszélgetések és nyílt próbák várták az érdeklődőket.  
Nem tudunk jól gyászolni
Mindig jó, ha egy darabról lehet beszélni, mert az azt jelenti, hogy megmozgatta a sima felszínt. A Radnóti Színház Lear királyáról pedig nemcsak lehet, de kell is. A Pécsi Országos Színházi Találkozó szakmai beszélgetésének keretében Alföldi Róbert, Kováts Adél, Nádasdy Ádám, Schneider Zoltán, Martin Márta és Pál András válaszolt Veiszer Alinda és a közönség kérdéseire.  
A tizennégy Trepljov
Az idei Pécsi Országos Színházi Találkozó szervezősége különös figyelmet fordított arra, hogy az ország fiatal színészhallgatói kifejezhessék, mit is gondolnak a kortárs színházcsinálásról. A Zsótér Sándor rendezte Sirály pedig mindent elmond a témáról, amit csak lehet.
Tabutörés
Udo Ulfkotte szeret olyan témákkal foglalkozni, amelyek a társadalom és a politika elevenébe vágnak. Tizenegy hónappal ezelőtt A megvásárolt újságírók bemutatójának kapcsán már járt Budapesten, a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon pedig friss könyvében, A menekültiparban felvázolt gondolatait fejtette ki az érdeklődőknek.
Vadkelet
A Twister Media öt újdonsággal érkezett a 23. Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválra, ezek közül pedig minden bizonnyal Gustáv Murín Maffia határok nélkül című munkája váltotta ki a legnagyobb visszhangot. Ez korántsem meglepő, hiszen már a cím is számos kérdést felvet, Murín pedig eljött, hogy megválaszolja őket. A beszélgetésen az írón kívül Vályi-Horváth Erika, a könyv fordítója, Értékes Krisztosz, a Twister Média képviselője és Vályi István szerkesztő is részt vett.
A közvetlen kapcsolat irányába
A Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál ismét kiváló lehetőséget biztosít arra, hogy megismerjük szomszédos országaink kortárs irodalmát. A szerb kultúrát ezúttal Dragan Velikić képviselte, akinek neve már ismerős lehet a hazai közönség számára, hiszen azon túl, hogy számos munkája jelent meg magyar nyelven, 2014-ben díjat is nyert szemléletes Budapest-ábrázolásáért. A beszélgetés során többször említette, milyen szoros viszony fűzi őt Magyarországhoz, mi pedig, kihasználva az alkalmat, irodalmi kötődéséről kérdeztük. 
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés