bezár
 

film

2018. 11. 02.
A rendszerkritikától a bensőséges nagymamaportrékig
A 15. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztiválról
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A 15. VERZIÓ Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál felhozatala igényes, tematikusan diverz, és fontosabb, mint valaha. A szlogen ígérete szerint „a világ legfrissebb lenyomatát” kapjuk november 6. és 11. között az éves dokumustrán, s noha a frissesség valóban fontos erény, tegyük hozzá mindjárt, hogy egyszersmind égetően aktuálisra és húsbavágóan szembenézősre is sikerült az idei felhozatal.

Noha a válogatás körültekintő, kellően változatos és széles merítéssel dolgozik, eltagadhatatlanul jelen vannak bizonyos vezérmotívumok, amelyek korunk legremekebb dokumentumfilmeseit foglalkoztatják, rátapintva jelenünk globális problémáira, legégetőbb kérdéseire. A program több rendkívül erős szereplője foglalkozik a világban tapasztalható radikális egyenlőtlenséggel, az alapvető emberi jogok folyamatos sérülésének jelenvalóságával, a polgári demokrácia trónfosztásával, a háború elől való tömeges meneküléssel mint a legújabbkori népvándorlással, a fegyveres konfliktusokban való szerepvállalás élet- és emberellenességével és a Föld erőforrásainak ökológiai katasztrófával fenyegető túlhasználatával.

Hangulatkép a tavalyi Verzió Filmfesztiválról

VERZIÓ

A versenyprogramban szereplő Farkasok szabadon tágabb perspektívából szemlél egy közvetlenül politikai témát, jelesül a különböző társadalmak autokráciához és demokráciához fűződő – változó – viszonyát, végső soron pedig a címben is megfogalmazott szabadság mibenlétének kérdését. A film több részre tagolódik, az alapprobléma különböző eseményeken keresztül exponálódik, így fókuszba kerülnek a 2014-es, a területi autonómiáért és demokratikus rendszerért küzdő hongkongi esernyős forradalom, a 2011-es arab tavasz, az elnyomó tunéziai hatalom elleni lázadás, illetve az India hindu többségének megerősítését célzó, vagy az USA-t érintő belső jelenkori lázongások is.

Farkasok szabadon

Farkasok szabadon

A Farkasok szabadon alaptézise nem más, mint hogy a demokráciában megrendült hit globálisan tapasztalható a világban, ennek következményeképpen pedig olyan demokratikus úton megválasztott vezetők kerülnek hatalomra, akik céljaik elérése és a hatalom megtartása érdekében semmibe veszik az intézményrendszert, amelynek kegyeltjeiként magasra törtek. Adott esetben pedig semmisnek tekintik e rendszer alapvető elvi fundamentumát és értékeit, mint az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása, a szólásszabadság és a média ellenőrző feladata. Noha a Farkasok szabadon nem egyforma hangsúllyal foglalkozik a világ különböző pontjain végbemenő változásokkal, jól érzékelteti mégis, hogy a tendenciák nagyon hasonlóak.

Farkasok szabadon

Farkasok szabadon

A mi a szabadság? kérdés megválaszolására számos politikai-kulturális-történelmi látószöget villant fel, amelyekből a Föld bolygó különböző pontjain nagyon eltérő válaszok születnek. Az animációs technikákban jártas Rupert Russel rendező az absztrakt kérdések érzékletes illusztrálására, a hatalom „farkasainak” ábrázolására sötét tónusú animációs betéteket használ, miközben igyekszik a lehető legtöbb embert megszólaltatni, hogy mindenféle vélemény hangot kapjon az ideológiák e mégoly változékony kakofóniájában.

A krími konfliktus hozzánk földrajzilag is ijesztően közel álló kérdését érinti egy személyesebb, privátabb szemszögből – ám korántsem áthallásoktól és általános érvénytől mentesen – a Kilenc hónap háború, amely a Magyar panoráma szekció egyik legfigyelemreméltóbb alkotása Csuja László rendezésében. Jani, az özvegy édesanyjával egyedül élő kárpátaljai magyar fiú egyhelyben toporgó életét a katonasági behívó rázza fel, ő pedig a Nyugatra szökés helyett a bevonulást választja arra, hogy kezdjen valamit az életével.

Kilenc hónap háború

Kilenc hónap háború

Az alkotás tagadhatatlanul legizgalmasabb, egyben legerősebb részei azok a felvételek, amelyeket a film főszereplője maga készít egy titkos telefon kamerájával a frontvonalon, felvillantva valamit a harcok dinamikájából, a mínusz húsz fokos télben való járőrözés kegyetlenségéből, nem nélkülözve néhány megrendítő, noha technikailag-dramaturgiailag végtelenül egyszerű, vallomásos pillanatot sem a halál torkából. Ezeken a kiélezett szekvenciákon kívül a rendezőt elsősorban az érdekli, milyen stádiumokon megy keresztül Jani egyik eltávról a másikra, hogyan változik meg fokozatosan a családjához fűződő viszonya és formálódik a saját identitása a háborús helyzet közvetlen megtapasztalásával. A Kilenc hónap háború vállalása nem kevesebb, mint hogy megmutassa, miként változtatja meg a katonaság szabályozottsága és legitimált erőszakossága egy fiatal korából adódóan tapasztalatlan, a világban üggyel-bajjal eltájékozódó ember életét és személyiségét.

Kilenc hónap háború

Kilenc hónap háború

E folyamat érzékeltetése néhány nagyon pontosan elkapott pillanatban, egy-egy arcközeliben, nehezen formálódó, de végül meglepően találó szavakban ölt testet. Ám a válasz alapos artikulálásához egy kicsit túlságosan hamar ér véget a film egy dramaturgiailag lezárt, szimbolikus pillanatban ugyan – mégis marad valamiféle kényelmetlen hiányérzet a nézőben a történet további alakulását illetően. Minden bizonnyal ezt az árat kellett megfizetni a téma forró aktualitásáért.

A VERZIÓ válogatásából nem maradhat ki a dokumentumfilmezés legszemélyesebb, vallomásos válfaja sem, ennek ékes példája Bicsák Boglárka munkája, az alig húszperces Megint elfelejtettem nefelejcset hozni, amely a rendező két nagymamájának portréját rögzíti. Két radikálisan eltérő élettörténet kerül párhuzamosan elénk: egyfelől egy kulákcsaládból származó, tanulatlan parasztasszonyt látunk, másfelől pedig a szocialista rendszer kedvezményezettjeként élő, stabil egzisztenciával rendelkező, egykori katonafeleséget.

Megint elfelejtettem nefelejcset hozni

Megint elfelejtettem nefelejcset hozni

A rövid, lírai hangulatú darabban minimális a narrativitás, hangulatokat, érzelmeket dokumentál – illetve a családi archívum segítségével idéz fel, rekonstruál vázlatosan élettörténeteket. A film visszatérő motívuma egyben az alaptéma szimbóluma is: az idő múlását – a természet körforgásával, ugyanakkor az emberi élet fokozatos elfogyásával együtt – egy fa vissza-visszatérő totálképe tudatosítja bennünk, miközben az alkotóval együtt ébredünk rá a film előrehaladtával, hogy a két átjárhatatlan világban élő asszony sorsában milyen sok a közös motívum.

A VERZIÓ idén sem a könnyed szórakozás céljával állította össze a programját, november elején mégis mindenkinek ott a helye a moziteremben, akinek van ereje az őszinte szembenézésre.

 

15. Verzió Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál

2018. november 6-11.

A képek és előzetesek forrása a Verzió Nemzetközi Emberi Jogi Dokumentumfilm Fesztivál hivatalos honlapja.

nyomtat

További írások a rovatból

Dr. Kárpáti György (szerk.): A vígjáték
Szilágyi Zsófia: Egy nap
Révész Bálint: Nagyi projekt
Lars Kraume: A néma forradalom

Más művészeti ágakról

színház

Ember embernek farkasa Ember embernek farkasa
Interjú Guelmino Sándorral a Vadászjelenetek Alsó-Bajorországból előadás kapcsán
irodalom

Díjeső a Szépírók Társaságánál Díjeső a Szépírók Társaságánál
Újra van Szépíró-díj


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés