Szereplők/ Személyek
Kőrizs Imre
Margócsy István
Nádasdy Ádám
Tenki Réka – Izidóra, Gertrudis
Nagy Dániel Viktor – Biberach, Bánk

I. jelenet

(Expozíció)

A D épület hátsó terme csordulásig megtelt, pedig egy kis túlzással megállapítható, hogy a Bánk bán nem feltétlenül a kedvenc szövegek közé sorolható. Viszont, mint Kőrizs Imre felvezette, az kis túlzás nélkül leszögezhető, hogy egy olyan mű, ami az oktatásban és a kultúránkban nagyon kiemelt helyet foglal el. Miért szükséges mégis lefordítani? Erre nagyon egyszerű a válasz: nyelvileg hihetetlenül távol áll tőlünk, értelmezése problematikus és félrevezető is lehet. Nádasdy Ádám új fordításával ezt próbálja orvosolni, közelebb hozni az olvasóhoz. Az első lépés ehhez a közeledéshez talán az volt, hogy nem verses formában fordította, hanem prózában. Nádasdy egyébként hozzátette, eleinte megpróbálta megtartani az eredeti formát, de lényegi változtatásokat nem tudott ebben létrehozni. Lényeginek mondható a szavak jelentése. Katona József szövege 1819-ben keletkezett, a nyelvújítást teljes mértékben megtagadó köntösben, így nem csoda, hogy ma már nem ugyanazt jelenti a „becsület” vagy a „kiállhatatlan”, mint akkor. Ezzel persze Nádasdy is megküzdött, volt, hogy négy, német fordítást teregetett egymás mellé a konyhaasztalra, és szaladt egyikről a másikra. De ez a küzdelem nem ment a szöveg rovására, nem változtatta meg a jelentést, csak feloldotta a bonyolult szerkezeteket és megpróbálta eloszlatni a ködöt, ami még így is bőven maradt a szövegben.

A kötetben az eredeti és a fordított szöveget is kísérik Nádasdy lábjegyzetei. Kőrizs, kicsit provokatívan, rákérdezett a fordítás egyik legnagyobb dilemmájára, hogy miket hagy meg, miket nem. Nádasdy ennél a szövegnél nem volt annyira „erőszakos”, mint a Shakespeare fordításainál. Az eredeti szöveg melletti lábjegyzetek csupán a szavak jelentését magyarázzák, a fordított szöveg lábjegyzetei viszont sokszor válnak parafrázissá. Az emblematikus soroknál nem tartotta szükségesnek a fordítást, hiszen nem akarta újraírni a művet, a saját gondolatai a lábjegyzetekben bújnak meg.

2. jelenet

(Bonyodalom)

De kinek is íródott a fordítás? Kőrizs joggal kérdezte meg, hiszen ezt a szöveget nem sokan vennék jóérzéssel a kezükbe, pláne az iskolai tapasztalatok után. Nádasdy elsősorban a tanároknak szánta segítségnek, eszköznek, amire tudnak támaszkodni az értelmezés során. Margócsy István hozzátette, hogy a Bánk bán egyaránt problematikus a gimnáziumban és az egyetemi oktatásban. Rengeteg értelmezése született, viszont mindegyikben hemzsegnek a félreértelmezések a szöveg nyelvi nehézségei miatt. A középiskolában legtöbbször Bánk a hazafias lázadó, aki a magyar nép érdekében cselekszik, holott a szöveg nem ezt árulja el róla.

A beszélgetés során sajnos csak felszínesen érintették a félreértelmezések és a valódi jelentés párhuzamát, pedig a Bánk bán szerethetősége ebben is rejlik. Szerintem Nádasdy nemcsak a tanároknak fordította, hanem a diákoknak is. Azért, hogy ez a szöveg megkapja a hozzá méltó figyelmet és kedvet. Katona szövege nemcsak nyelvileg, hanem dramaturgiailag is iszonyatosan nehéz. Homályos jelenetek, hiányzó képkockák, sokszor meseszerű beékelések problémássá válhatnak a színpadon. Nádasdy fordításával a nyelvi gátakat próbálta felszakítani, ami közelebb viheti a drámát a színpadhoz. Az új szöveg lehetőséget ad arra, hogy ne a középiskolában rögzült perspektívából értelmezzük a darabot, hiszen Bánk nemcsak a hazáért cselekvő, hanem a magánéleti problémákkal küszködő ember karaktere is.

3. jelenet

(Kibontakozás)

A fordítás során Nádasdy számára is átalakult a Bánkról alkotott képe. Talán a szöveg egyik kevésbé érdekes figurája maga Bánk. Katona túl nagy terhet akart rá rakni, nehezen szólaltatta meg, ezért őt volt a legfurcsább fordítani. Bánk egyszerre akar költői, filozofikus és elvont lenni, ugyanakkor a hangja nem illeszkedik a történésekhez. És hát a mindenki által jól ismert szerelmi bánata, valójában az? Mert nyelvileg csupán az ragadható meg, hogy Bánk a jó hírét féltette. Bánk leginkább a saját bukásától való féleleme van: őt tönkre akarják tenni. Rettentően pacifista, konzervatív és királypárti. Valójában a bosszú motiválja, az elveszett „becsülete” = „hírneve” miatt.

4. jelenet

(Megoldás)

A beszélgetés könnyed hangulata annyira megtartotta a tömött termet, hogy szinte tapsra, hirtelen vége is lett és mindenki pár pillanatig még a helyén maradt, hogy visszazökkenjen a valóságba. Mert vissza kellett. Egyrészt azért, mert valami olyan mélyről jövő múltat idézett fel a beszélgetés, a gimnáziumi évek siralmas hónapjait, amibe keserédes volt visszacsöppenni. Majdnem biztos vagyok abban, hogy a teremben ülők fejében megelevenedett a régi irodalomtanár, a rongyos, aláhúzogatott Bánk bán, a padon könyökölés, valami furcsa szorongás és érthetetlenség. És egy csapásra új és izgalmas perspektívákat adott a beszélgetés, és persze Tenki Réka és Nagy Dániel Viktor felolvasása.

Mikor elhangzott az új, prózai szöveg, egészen meglepő volt, hogy érthető. Nádasdy új szövege valami olyasmi, ami megédesítheti a régi emlékeket, azt a gimnáziumi pár hónapot, amit nem értettünk. Nosztalgiával olvashatjuk úgy, hogy közben egészen más karakterek születnek. Pedig ugyanaz a dráma. Ugyanaz a történet. Hát igen, ez is csak a Bánk bán-nal történhet.

Fotó: Oláh Gergely Máté