Habár Hollywoodban jelenleg is dolgoznak magyarok, ám a klasszikus Hollywoodban még nagyobb szerepet töltöttek be hazánkfiai, elég csak a nagy stúdiót, a Paramountot alapító Adolph Zukorra gondolni. Magyar némafilmjei (például az 1914-es Bánk bán és A tolonc) mellett Michael Curtiznek (Kertész Mihálynak) is több világhíres klasszikust köszönhetünk, köztük a Mocskos arcú angyalokat, az 1938-as Robin Hood-filmet és természetesen a nálunk is mai napig közkedvelt Casablancát, amelynek színészei, Peter Lorre (Löwenstein László) és Szőke Szakáll (Gärtner Sándor) szintén Hollywoodba szakadt magyarok voltak. Joggal lehetünk büszkék tehát a legendásan nehéz természetű rendezőre, ahogy Bódy Gáborra is, aki világhírű alkotó lehetett volna, ha Kertészhez hasonlóan disszidál Nyugatra. Azonban a hatalommal vívott harc felőrölte Bódyt, és 1985-ben öngyilkosságot követett el, derékba tört hazai és lassan kibontakozó nemzetközi karrierje. Inkább kontraszt, mint hasonlóság van a két alkotó pályája között, ám ez a feszültség jó alap egy radikális (kísérleti) nagyjátékfilmhez, Lichter Péter és Kránicz Bence Üres lovak című alkotásához.

Lichter Péter a kortárs magyar film egyik legérdekesebb alkotója, mivel már bő 15 éve készít experimentális rövidfilmeket, és mint azt Fagyott május című első nagyjátékfilmje is bizonyította (kritikánk itt olvasható), Lichter makacsul és következetesen kitart az avantgárd radikalizmusa mellett. Ugyanakkor az alkotó nagy érdeme, hogy nem l’art pour l’art művész, hanem törekszik arra, hogy elmossa a határokat a klasszikus narratív filmek és az experimentális filmek között. Lichter Péter teoretikusként (lásd A láthatatlan birodalom című esszégyűjteményét) is azt vallja, hogy a hollywoodi film rendkívül sokat köszönhet a radikális avantgárdnak. Erre pedig a 2001: Űrodüsszeia vagy a Csillagok háborúja a legkézenfekvőbb példák. Ezeken a filmeken sok kísérleti filmes dolgozott (kevesen tudják, hogy George Lucas is annak készült, és a Star Wars-sagát inkább tehernek érezte), illetve „észrevehetetlen” experimentális etűdöket tartalmaznak. Lichter saját játékfilmjeiben is rövidfilmes tapasztalatait hasznosítja, ám a kísérleti filmes megoldásokat igyekszik a narratíva szolgálatába állítani. Így tett az említett Fagyott májusban, az elrohasztott filmkockákból összevágott Hamlet-parafrázisában, a The Rubban (kritikánk itt olvasható) és filmstílusát tekintve az eddigi legkonvencionálisabb művében, a Kertész és Bódy szellemének beszélgetését bemutató Üres lovakban is.

Persze az Üres lovak is csupán Lichter Péter eddigi életművéhez képest konvencionálisabb. A Fagyott május egyfajta videojáték-esztétikát használt, és első személyű nézetből, nagyrészt emberi szereplők nélkül, a környezet segítségével mesélt el egy horrortörténetet, míg a The Rubban Hamlet torz akcióhősök képében elevenedett meg. Az Üres lovak klasszikus filmrészletekből, részint Kertész Mihály és Bódy Gábor alkotásaiból vett képekből áll, kiegészítve néhány saját felvétellel, amelyek a két ikonikus rendezőt megformáló remek színészek, Mácsai Pál és Rába Roland dialógusait kísérik. Ez eddig a legkevésbé történetorientált Lichter-játékfilm, mivel nincs szűk értelemben vett, fordulatos cselekménye. A két főhős, Kertész és Bódy egy nagy problémakört, a filmkészítést elemzik a túlvilágon, amelyet Lichter művében egy filmarchívum, illetve egy üres moziterem jelenít meg. Ennyiben az Üres lovak esszéfilm, bár jóval közérthetőbb, mint Jean-Luc Godard hasonló filmjei (például a legutóbbi Búcsú a nyelvtől).

A kulcs a két alkotó személyiségének összeütközése, ami nagyon frappáns, bár néha didaktikus dialógusok formájában bontakozik ki. Kertész Mihály és Bódy Gábor között nagyon kevés hasonlóságot lehet találni, mivel nemcsak az Atlanti-óceán két ellentétes oldalán éltek és alkottak, hanem nagyon más lehetőségeik voltak, illetve teljesen más filmeket készítettek. Kertész, mint az a filmben is elhangzik, egyidős a filmtörténettel, kezdettől közönségorientált alkotó volt, a populáris filmiparban dolgozott, élete második felében Hollywood egyik legfelkapottabb rendezőjévé vált, akinek a nevét világszerte ismerik. Ezzel szemben Bódy soha nem is akart közönségfilmet készíteni, sőt magát a filmezést csupán vázlatkészítésnek tartotta, és az utómunkát tekintette az igazi művészetnek, amelynek révén létrejöhet a jelentés. Kertész Mihállyal szemben Bódy Gábor mindössze három saját nagyjátékfilmet készített, amelyekben mintegy „kipróbálta” a rövidfilmjeiben kikísérletezett technikákat. A két alkotó éppen azokat a filmtípusokat képviseli, amelyek különleges kapcsolatáról Lichter Péter is írt, tehát az Üres lovak felfogható a rendező egyfajta „hangos gondolkodásának” is.

Valami azonban mégis összeköti Kertészt és Bódyt. Nevezetesen, hogy nehéz természetük volt, öntörvényűek voltak, ha forgatásról volt szó, és nem utolsó sorban mindketten bizonyos értelemben kitaszítottként, rabként és határpozícióban éltek. A Michael Curtiz néven alkotó, magyar származású rendező egyfelől lesújtó véleménnyel volt a színészi szakmáról, és csak igen kevés színészt tartott nagyra, másfelől egész életében küzdött az angol nyelvvel és Jack Warner stúdiófőnökkel, akinek amúgy hollywoodi hírnevét köszönhette. David Niven színésztől származik az anekdota, ami az Üres lovak címét is ihlette, hogy egy forgatáson Kertész Mihály azt mondta, „hozzátok az üres lovakat”, holott valami olyasmit szeretett volna mondani inkább, hogy „hozzátok a lovasok nélküli lovakat”. Nehéz természete és rossz angoltudása miatt a világhírű rendező tulajdonképpen örök kívülálló maradt.

Bódy Gábornak is ez volt a sorsa, de egészen más okból. Míg Kertész Mihály idegenben érezte magát idegennek, addig Bódy otthon érezhette magát annak. A magyar neoavantgárd nagyjának tragédiája, hogy Magyarországon akkoriban a kádári kultúrpolitika legfeljebb megtűrte a kísérletező művészeket, de ha azok az avantgárd műhelyként is funkcionáló Balázs Béla Stúdión kívülre merészkedtek, folyton falakba ütköztek. A magyar filmnek „társadalmilag fontosnak” kellett lennie, és Aczél György szerint a „formalista” kísérleti filmek ezt a feladatot nem teljesítették. Így tulajdonképpen Bódy Gábor is külföldre kényszerült, osztrák és német kapcsolatokat épített, Kanadában is dolgozott, öngyilkossága előtt a német ZDF-fel tervezett egy Psychotechnikum című sci-fi videofilmet készíteni. A Bódyról szóló magyar szakirodalom egyetért abban, hogy az alkotó jó úton járt, hogy Kertészhez hasonlóan világhírű rendező legyen, azonban karrierjét derékba törte rejtélyes öngyilkossága. Ami egyesek szerint nem is öngyilkosság volt (hiszen rengeteg projektje volt, látszólag semmi nem indokolta saját élete kioltását), mások szerint pedig Bódy Gábor ügynökmúltjának eredménye, a „Pesti” fedőnéven jelentéseket író rendezőt lelkileg összetörte, hogy a hatalommal kényszerült együttműködni.

Tehát csak elsőre nehéz kapcsolatot keresni a két rendező között, ám ha átgondoljuk életművüket, világossá válik a feszült párhuzam, amelyet az Üres lovak is ábrázol. Lichter Péter és Kránicz Bence, illetve a két kiváló színész, Mácsai Pál és Rába Roland remek munkát végeztek, sikerült két nagyon markáns személyiséget megformálni, s hitelesen keltik életre a két, régen halott alkotót. Akikről az utókor viszonylag kevés személyes információt kaphat, Bódyt, de még inkább az 1962-ben elhunyt Kertészt sokunk csak filmtörténeti könyvekből, legfeljebb fennmaradt interjúkból ismerheti. Lichter és Kránicz azokra a történetekre koncentráltak, amelyeket a száraz filmtörténeti könyvekből nem nagyon ismerhetünk: a személyes anekdotákra, amelyekből kibomlik a két rendező személyisége. Így válnak élővé, emberi karakterré a legendák.

Bódy Gábor és Kertész Mihály mint filmhősök tehát nagyon is működnek, ám dialógusaik csak a film egy szeletét képezik. Lichter Péter műveiben eddig mindig a képek játszották a főszerepet, kérdés, hogy ez az Üres lovak esetében is így van-e. Ezt a kérdést azért is megéri feltenni, mert az új film működése éppen ebből a szempontból problémás. A képek ezúttal mintegy mellékszerepbe kényszerülnek, illusztrálnak, sőt, bizonyos esetekben, öncélúnak hatnak. Lichter Péter szokás szerint megidézi nagy kedvenceit a Szédüléstől kezdve a 2001: Űrodüsszeián és a Halál a hídon képsorain át a kortárs amerikai experimentális filmkészítő Bill Morrison Decasiájáig. Mivel Kertészt és Bódyt nem láthatjuk, így ezek a klasszikus és kortárs filmek, valamint a Lichter által forgatott saját felvételek helyettesítik őket, mutatják be gondolataikat. Ám vannak olyan részek, amelyek alatt nem beszélnek az alkotók, csupán a néma, zenével kísért képeket láthatjuk. Ezeket nehéz a film „cselekményéhez” kötni, pusztán szépek, látványosak, de nem igazán tesznek hozzá a látottakhoz-hallottakhoz.

Mindenesetre az Üres lovak összességében egyáltalán nem üres film, hangulata így is hipnotikus, magával ragadó, akár csak a Fagyott májusé vagy a The Rubé. Továbbá szép tisztelgés a két remek alkotó előtt, illetve egyórás alkotói hitvallás Lichter Péter részéről, aki ezúttal nem egy tanulmányban, hanem egy filmben fejti ki, hogy Hollywood (vagyis a narratív játékfilm) és az avantgárd bár nagyon különböző minőségek, mégis összeegyeztethetők, „le lehet őket ültetni beszélgetni”, Lichter maga is ezt teszi játékfilmjeiben. Mert attól, hogy bizonyos szempontból „üresek” azok a bizonyos „lovak”, még lehetnek teljes értékűek, sőt szórakoztatóak. Erre jó példa a Fagyott május, a The Rub és ez a film is. Nincs bennük konvencionális értelemben vett színjáték, ami elvileg egy történetmesélő film elengedhetetlen kelléke. Mégis mindegyik működik, lebilincsel, magával ragad, történetet is mesél. Pedig félig-meddig kísérleti filmekről van szó, amelyek sokszor elidegenítik a nézőt. A mindig a közönség kedvében járó Kertész Mihály, aki mégsem szerette a színészeket, és „üres lovakkal akart forgatni”, talán nagyon is szeretné Lichter Péter műveit. És talán, paradox módon, nem is volna ez akkora paradoxon.

Az Üres lovak nem kerül hagyományos moziforgalmazásba, hanem korlátozott számban vetítették, illetve vetítik a tavasz folyamán az ország különböző nagyvárosaiban. A film legközelebb május 26-án látható nagyvásznon Győrben, a Rómer Házban este 6 órától (az esemény Facebook-oldala).

A film forgatókönyve illusztrált funzine formájában is megjelent.

A cikkben szereplő képek az alkotóktól és a film Facebook-oldaláról származnak.