bezár
 

irodalom

2019. 06. 27.
Miért írok krimit?
Egy női krimiíró mindennapjai 2.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Sorozatgyilkosság legyen vagy a bezárt szoba rejtélye? Noir vagy cosy? Folyjon benne a vér vagy inkább a gyilkos agyszüleménye szórakoztassa az olvasót? A pincéjében kuporgó pszichopata emeli meg az eladott példányszámot, vagy a szomszéd nagymamája, aki csak nagypénteken gyilkol? A nők inkább a pitesütögető Agatha Raisin-sorozatokat szeretik, vagy ők falják igazán Bernard Minier könyveit? Egyáltalán miért olvasunk krimit? És hogy tölti napjait egy krimiíró? Cserháti Éva cikksorozata a krimiírás kulisszatitkaiba vezeti be az olvasót.

– Miért krimit írsz? – kérdezik tőlem sokan. A költőtől nem kérdezik meg, miért ír verset, és a regényírónál sem firtatják, miért éppen prózában alkot. Ezért a kíváncsiság mögött mindig azt a kimondatlan gondolatot sejtem, hogy miért nem írok mást, mondjuk, „rendes” irodalmat. Miért ilyen csúnya műfajra adod a fejed nő létedre? – hallottam másoktól. Értsd: a szebbik nem maradjon szépen a szépirodalomnál, azon belül is a hölgyeknek jobban fekvő műfajoknál. Legjobb, ha „gyerekeknek írogat”, esetleg szakácskönyvvel áll elő. Megengedett még a költészet, azonban Tóth Krisztina állítása változatlanul igaz: „a próza a mai napig a férfiírók körbepisilt földterülete maradt”. De nem a magyar irodalom hatalmi viszonyairól szeretnék írni, amikor azt boncolgatom, miért írok krimit.

„A krimiírás mérnöki munka”, állítja Indrek Hargla, a híres észt krimiszerző. Mérnök családból jövök, ahol vacsoránál a fizika és kémia problémái rendszeresen előkerültek – és nemcsak azért, mert a nyolcvanas években nálunk a politika nem lehetett asztaltéma. A krimiírás azt az énemet elégíti ki, amely tizennyolc évesen nem tudta eldönteni, hogy magyar vagy matematika szakra menjen-e. Végül az előbbit választottam, mert tévesen azt hittem, nagyobb teret enged majd a kreativitásomnak. A bölcsészképzés alatt azonban azt tanultam meg, hogy nemcsak alkotni nem szabad bizonyos műfajokban, de azokat fogyasztani sem illik. Ezért évekig bűntudattal olvastam el azt az egy darab Agatha Christie-t, amit vizsgaidőszak végén engedélyeztem magamnak.

Amikor krimit írok, akkor szembehelyezkedem azzal a kánonnal, amelyben felnőttem, amit évekig tanítottam, ami két évtizeden át meghatározta a működésem. Nem lázadás húzódik meg a választásom mögött, de ahhoz, hogy ebben a műfajban alkossak, és azzal tudatosan foglalkozzam, kellett önbizalom és önállóság, amivel a húszas éveimben nem rendelkeztem, és amelynek megszerzésére rámentek a harmincas éveim.

A magyar irodalmi elvárások felől érkező nyomással napi szinten küzdök, ha leülök írni. A magyar kánon elsősorban a nyelvi megformáltságot értékeli, a leíró részek meggyőző erejét, a karakterek megrajzolását, esetleg a szuggesztíven felvázolt történelmi tablót. Nem tudok egyetlen szerzőt sem mondani, aki azért kapott volna helyet az irodalmi Parthenonban, mert remekül szerkeszt cselekményt, mert kiemelkedően ért a fordulatok elhelyezéséhez, mert tudja, hogyan, mennyire és hányszor kell meglepni az olvasót.

A „kalandos” és „fordulatos” jelzők inkább borítóra való marketing-bélyegek, amelyekre a komoly író bocsánatot kérő félmosollyal tekint: „A kiadóm ragaszkodott hozzá.” A kriminek a szépirodalomban nincs helye, és aki nyelvi bravúrjaival nem jut fel a Parnasszusra, annak a lektűr és a ponyva marad, az irodalom lenézett bugyrai. A magyar kultúra nem képes megnevezni azt, ami kívül esik a szűk korlátok közé zárt kánonon. Ezért folyamodnak a senki földjére bemerészkedő kiadók olyan hibrid megjelölésekhez, mint az „irodalmi krimi” vagy a „kulturális krimi”.

Rosszabb napjaimon ezeket a jelzős szerkezeteket haszontalan szabadkozásnak érzem, amelyben nem szeretnék részt venni. Nincs szükségem rá, hogy műfaji eltévelyedésem miatt elnézést kérjek, és így esedezzek bebocsátásért a kánonba. Jobb napjaimon viszont feladatomnak érzem a bekerülést. Célul tűzöm ki ennek a műfajnak a legitimációját, és elfogadom, hogy a folyamat része a magyarázkodás.

 A krimi komplex műfaj, amelyet tanulni kell, ahogy a szonettírást is. Szabályai hasonlóan szigorúak. Ezért tapasztalatom szerint kevésbé sikeresek az olyan szerzők krimijei, akik csak kirándulást tesznek a műfajba, akik nem mélyülnek el annak történetében és jelenében, akik félvállról veszik annak kihívásait. Az lesz jó krimiíró, aki komolyan veszi a könyvét, aki ellen tud állni a kulturális nyomásnak, hogy szabadkozzon, ha a műfajról kérdezik, aki egy eposzköltő meggyőződésével tud a munkájáról beszélni.

Miért írok krimit? Mert vonz a krimiírás megkövetelte logika és módszeresség; mert elhivatott vagyok, és hiszem, hogy ennek a lenézett műfajnak egyszer lesz helye a megcsontosodott magyar kánonban; mert tisztelem azoknak az olvasóknak a millióit, akik évente több krimit is elolvasnak, és nem gondolom, hogy a tömegkultúra által megvezetett fogyasztók lennének, vagy a könyvipar üresfejű kiszolgálói.

De elsősorban és mindenekelőtt azért írok krimit, mert élvezem. A krimiírás örömeit azonban most nem kezdem el sorolni, nehogy úgy tűnjön, magyarázkodni kezdtem mégis.

Legyen ez egy következő írás témája.

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Cserháti Éva --

Cserháti Éva (1975) krimiíró, műfordító. Krimisorozatának első kötete A Sellő titka a Prae Kiadó Krimi Ma sorozatában jelent meg az Ünnepi Könyvhétre. Az Arts Council of England ösztöndíjának köszönhetően 2019-ben több krimiírással foglalkozó szakmai fórumon is részt vesz. Regényei: A Sellő titka (2019, Prae), Palackposta (2016, Gabo).


Más művészeti ágakról

Külföldön Sikeres Magyar Művészek

Mindenből lehet meríteni Mindenből lehet meríteni
Interjú Maurer Dórával külföldi élményekről, lehetőségekről, fordulópontokról és képzésekről
Quentin Tarantino: Volt egyszer egy... Hollywood


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés