bezár
 

art&design

2019. 09. 05.
Fém és méhviasz, vagy új helyünk a természetben
Horváth Gideon – I put my hand into a beehive
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Horváth Gideon szólókiállítása a Budapest Galériában – amely a Balkon Folyóirat és a Budapest Galéria együttműködésében jött létre – egy kutatás részeként igyekezett tovább boncolgatni a klímaváltozás és az apokaliptikus narratívák témakörét. A kiállítás célja a válsághelyzet perspektívájából az, hogy a néző újra végiggondolja az ember és természet kapcsolatát; azt a paradox tényt, hogy gyakran a természet szóval illetett élőhelyek sem mentesek már az emberi beavatkozás nyomaitól. A természet végleg elvesztette ártatlanságát.

Gadó Flóra kurátori koncepciója kiválóan keretezte a kiállított munkákat: nagyon is aktuális, húsbavágó kérdést boncolgat, méghozzá úgy, hogy a téma friss és érdekes marad akkor is, ha már évtizedek óta a köztudat része. A központi elem a szemléletváltás, azaz, hogy nem gondolhatunk magunkra kívülállóként a klímaváltozás kellős közepén. A művész ugyanis újfajta megközelítést kínál fel, amely egyfelől Donna Haraway elméleti szövegein, másfelől saját tapasztalataink és érzelmi kötődéseink újragondolásán alapszik.

A Budapest Galéria földszintjén egymásba nyíló terek mindegyikében egy-egy videót, és egy-egy alumíniumból és méhviaszból készült objektet állítottak ki. A művek tudatosan építenek arra, hogy a látogató érzelmeit és érzékeit – látását, szaglását, hallását és tapintását – is ingereljék. Ezzel a gesztussal igyekeznek bevonni a nézőt; nem egyszerűen lezárt műveket szemlézünk, hanem magunk is a kies állatkerti terek részévé válunk. Az emberi tapasztalat mint mindenek felett álló tekintély megszűnik, egy lesz a világot jelentő élőlények, tárgyak és jelenségek sorából.

A kiállítótérbe például sárga plexifüggönyön keresztül léphet be a látogató, amely az állatkerti bemutatóterekbe való belépésre emlékeztet, és amit csak tovább erősítenek az üres állatkerti kifutókat, élőhelyeket szemléltető videók. Az egymásból nyíló, üres fehér terekben mindössze a videókat és a hangsúlyosan megvilágított objekteket látjuk. Ez az atmoszféra erősíteni igyekszik az apokaliptikus hangulatot, ám a kiállítás méreteinél fogva mégsem von teljesen hatása alá, nem kezd el nyomasztani.

Horváth Gideon: I put my hand into a beehive

Sokkal inkább valami régi, bennünk élő biztonságtudatot igyekszik megkérdőjelezni Horváth Gideon a munkáival. A gyerekként látott természetfilmek, állatkerti kirándulások által sugallt „minden rendben” érzést bizonytalanítják el az üres kifutók, a magányos élőhelyek. De ez is csalóka, hiszen a jól megszokott állatkerti kifutók is mesterségesen létrehozott élőhelyek, és már maga az állatkert léte is beavatkozás a természet működésébe. A néző nyugtázza a fóka jelenlétét az állatkerti medencében, de a következő videó enteriőrjében már hiába keresi az élet nyomait. Fokozza a nyugtalanságot az utolsó, Rajzás című videó, ahol a megszokott madárhangokat csak az ütközést akadályozó matrica madarai illusztrálják.

A kiállított objektek alumínium és méhviasz ötvözésével születtek, olyan formákat felvonultatva, ahol a természetes anyagba is mesterséges minták kerültek. A tárlaton a méhviasz a természet kiaknázását – vagy kizsákmányolását –, az alumínium pedig a környezetszennyezést, és a mindenhol jelenlévő mesterségest mutatja meg. Formái elbizonytalanítanak, ijesztő és idegen a két anyag találkozása.

A kiállított tárgyak és videók párosai izgalmas képzettársítások, az elméleti háttér továbbgondolásra, továbbolvasásra ösztönöz. A befogadó a téma tanulmányozását folytatva valóban keresztülmehet egyfajta szemléletváltáson, ugyanakkor az ökokatasztrófával való kegyetlen szembesülés elmarad. Persze egyáltalán nem biztos, hogy szükség van egy drasztikus szembesülésre – ha ez még nem történt volna meg –, de lehetséges, hogy a látogató egy érdekes kiállítást látva távozik, anélkül hogy különösen hatottak volna az érzelmeire. A tárlat poszthumán szempontjait figyelve persze nem is olyan biztos, hogy szükség van nagy emberi érzelmekre, sokkal inkább a gondolati struktúrák áthuzalozására.

 

Horváth Gideon I put my hand in to a beehive című kiállítása augusztus 25-ig volt megtekinthető a Budapest Galériában (1036 Budapest, Lajos utca 158.)

Fotók: Juhász G. Tamás

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Pszota Dalma --

Pszota Dalma az ELTE esztétika - művészettörténet szakán végzett, jelenleg a MOME designelmélet mesterszakának hallgatója.


További írások a rovatból

art&design

Lecsendesült figyelem Lecsendesült figyelem
Interjú Nemes Csabával külföldi sikerekről, a magyar művészetre irányuló nemzetközi érdeklődésről, illetve az azt befolyásoló tényezőkről
art&design

Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje Egy festmény keretére, avagy a varázsló kertje
Slavko Matković: Kerék, a Bosch+Bosch csoport festője*
art&design

Be szabad jönni? Be szabad jönni?
POSZTADOKKAPOKALIPTIKUS - Mécs Miklós, Mécs Miklós, Mécs Miklós és Mécs Miklós (+ Fischer Judit és a Sz.A.F.) kiállítása / Trafó Galéria
art&design

Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk Dolgozni kell, művelni, amiben alkotunk
Interjú Ladik Katalinnal irodalomról, színházról, női jelenlétről, földrajzi és történelmi helyzetekről

Más művészeti ágakról

Interjú Vági Bencével az újcirkusz formáiról, az alkotóművészek sokszínűségéről, a fiatalok lehetőségeiről
Beszélgetés Enyedi Ildikóval a januári Hadik Brunch-on
Interjú Nyáry Lucával


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés