PRAE.HU: Mesélj kicsit magadról, hogyan kezdted a pályádat? És min dolgozol mostanában, amikor nincsenek kiállításaid, megrendeléseid?

Művészcsaládból származom. Nagyapám szobrász, a szüleim pedig festőművészek voltak, így természetes volt számomra, hogy valamilyen művészi pályára lépjek. Engelsz József ötvösművésznél tanultam ki a mesterséget.1963 óta vagyok fémzománccal foglalkozó ötvösművész, amit azóta is a legfontosabb területemnek érzek a szakmámon belül. És közel 60 éve már, hogy jobban meg szerettem volna ismerkedni a zománcokkal és a zománcozással, ezért Franciaországba utaztam, ahol különféle módokon tanulmányoztam a mesterséget. Megismerkedtem a limoges-i zománccal, magával a gyárral, és azóta is az ő anyagaikat használom. A zománcozással párhuzamosan ékszerészettel is elkezdtem foglalkozni. Időm egy részében zománcképeket készítek, máskor egyedi ékszereket, ezüstből, aranyból és üvegplexiből.

Életformám szerint mindig kiállító művészt voltam, főként Franciaországban és Ausztriában. Amikor a vírus elsöpörte az esedékes, áprilisra tervezett kiállításomat, úgy döntöttem, hogy ugyanúgy dolgozom tovább, mintha kiállításra készülnék. Viszont az online térbe költöztetem, és a saját weboldalamon rendezem meg az évek alatt irántam érdeklődő látogatóimnak és vevőimnek. Ez azzal az előnnyel is jár, hogy régebbi franciaországi kapcsolataimnak is tudok meghívót küldeni. A mai világban nagyon fontos, hogy az online térben is jól tudjon mozogni az ember, és hogy ezt a lehetőséget a karanténtól függetlenül is kihasználja. Jelenleg egyedi ezüst ékszereket készítek: 30 darabból állítom össze a virtuális kiállítást.

PRAE.HU: Így milyen érzés volt számodra „karanténban” lenni, hogy otthon továbbra is a kiállításodra készültél?

A karantén számomra nem jelentett életmódváltozást, mivel mindig is itthon dolgoztam, és  ugyanilyen intenzitással, mint most. Éppen ennek kapcsán jöttem rá, hogy valójában az egész életem egy saját magam által eltervezett és önként vállalt karanténban zajlott. Ebből a „karanténból” csak utazásaim alkalmával léptem ki, főleg Franciaországba, amelyet bizonyos értelemben kibontakozásom és magamra találásom színtereként tartok számon, mivel a legtöbb kiállításom is ott volt látható.

PRAE.HU: A járvány, mint téma megihletett?

Egyáltalán nem foglalkozom a járvánnyal, mint témával. Mint említettem, nem a külső történések inspirálnak, hanem a formákról, színekről és kövekről, anyagokról szóló gondolataim, és az, hogy a 21. század hogyan hat azokra a gondolataimra, amelyekből a munkáim születnek. Úgy gondolom, a koronavírus által előidézett karantén sem képileg, sem formailag, sem másképpen nem lehet inspiráló. Nem hiszek azokban a művekben, amelyek napi történésekre azonnal reflektálnak, mert szerintem a mélyebb tanulságok sok év múlva, csak leszűrődve és absztrahálva eredményezhetnek valódi műveket.

PRAE.HU: Amikor nem alkotsz, mivel töltöd otthon a szabadidődet, mit szeretsz csinálni?

Mindig alkotok, vagy arra készülök, hogy alkossak valamit. Csak olyasmivel foglalatoskodom, ami segíti a munkámat. Életem folyamatos alkalom az önkifejezésre. Ha épp nem az ötvösség van soron, akkor könyveket, novellákat, értekezéseket és verseket írok – az eredeti irányultságomhoz hűen. A szabadidő fogalmát így egyáltalán nem ismerem.

PRAE.HU: Mit gondolsz, hogyan fog itthon a művészeti szcéna átalakulni, miután a járvány lecsengett?

A helyzet egyrészt nagyon nehéz a művészek számára, hiszen fontos, hogy élő találkozásokkal le tudjuk mérni a közönség érdeklődését. Másrészt módot ad arra, hogy az eddigi kapkodó rohangászások miatt felületessé váló látogatóközönség a jövőben újra megtalálja élete értelmét a művészetben. Hiszen kevesebb lesz az utazás, így az emberek kissé magukba fordulva az értékeket is jobban megláthatják maguk körül.

Bartha Ágnes honlapja
Fotók a művész jóvoltából.