bezár
 

art&design

2021. 02. 16.
Hiányok viselete
Az Only Skin Deep kiállításról és a FERi feminista projektgaléria hiánypótló szerepéről
Tartalom értékelése (1 vélemény alapján):
A FERi feminista projekt galéria egyedülálló szerepet visz a magyar művészeti és galériás közegben, mert másra vállalkozik, mint a hagyományos galériák és művészetközvetítő intézmények. A hazai intézményi struktúrában, a „művésztársadalom kötőszövetében” jelenlévő egyes fogalmakra az alulreprezentáltság jellemző, annak ellenére, hogy fontos helyük lenne a közbeszédben, így a kisebbségi vagy női művészek, tervezők munkája  sem kap elég figyelmet, a FERi galéria pedig legtöbbször arra tesz kísérletet, hogy ezt a hiány pótolja.

Oltai Kata, a galéria vezetője és kurátora „szándékosan tartja magát a periférián”. Közben lehetetlen, hogy ez így is maradjon. Az Only Skin Deep- Viselet, mint társadalmi kötőszövet című kiállítás – amelyet január 30-ig lehetett megtekinteni – koncepciója a ruháról és viseletről szóló kritikai gondolkodáson alapult, azon belül továbbá az identitáson és az emberi testen, amelyek társadalmi ellenőrzés és sztereotípiák alá kerülhetnek bőrszín, származás vagy társadalmi státusz miatt. „Valamennyi kultúra számára szimbolikus és komoly kérdés, hogyan tudja kontroll alá vonni az emberi testet és annak önkifejezési törekvéseit”– írja Oltai a kiállításról. [1]

Az öltözék nemcsak önkifejezésre, hanem elnyomásra is alkalmas. A vegyes társadalmakban, ahol különböző csoportok élnek egymás mellett, megjelenik az azonosság-másság fogalma és valamelyik  nemzet/etnicitás kategóriába sorolják a csoport tagjait. Az önazonosság megőrzése nehezebbé válik azok számára, akiket a “mainstream csoport” folyamatosan elnyom, vagy be akar olvasztani. Az Only Skin Deep címében is arra az erősen jelenlévő jelenségre mutat rá, hogy a bőrszín alapján felszínes társadalmi sztereotípiáknak szolgáltatjuk ki magunkat. A romákkal kapcsolatos tipikus gondolatoknak is legtöbbször felületes ismeretek az okai, a FERi galéria kiállítása pedig pont ezeket a sztereotípiákat bontotta le, hogy egy mélyebb tudás felé irányítson minket.

Fotó a FERi feminista projekt galéria és Romani Design közös kiállításáról, az Fotó a FERi feminista projekt galéria és Romani Design közös kiállítási anyagából, az Only Skin Deep-ből. Fotó: Pályi Zsófia

A kiállítás címadója Coco Fusco, kubai-amerikai képzőművész könyve, amely 2003-ban jelent meg. Amerikai viszonyokon belül a fotográfia szerepét vizsgálja a faji előítéletek felállításában, vagyis azt, hogy mennyire volt köze az emberek afro- és latin amerikaiakról, amerikai bennszülöttekről kialakult képéhez, és milyen szinten felelős abban, ahogy ezek a kultúrák megjelennek a vizuális térben. Hazai terepen a FERi és a Romani Design közös munkája azonban sztereotípiák helyett az igazságot reprezentálta. A kiállítás egyik fő kérdése az volt, hogyan tudja az egyén megőrizni identitását egy olyan társadalomban, ahol évszázadokig szegregálták; ennek gyakorlata pedig a mai napig erősen tartja magát. Fusco 2007-es PhD tézise szintén a rasszizmus problémáját vizsgálja vizuális kommunikáció és művészet szempontjából, illetve a fotográfia szerepét a másság (racialised otherness) felállításában. Fusco szerint[2] a faji sztereotípiák (racial stereotypes) kulturálisan alkotott fantáziák, melyek a néző vágyát elégítik ki, de a faji különbségeket leegyszerűsítve mutatja be. Itt ugyanakkor a fotográfia nem csak faji előítéletek megerősítésére alkalmas, maga a kiállítás ezt az eszközt használja is a sztereotípiák teljes lebontására. 

A FERi galéria a Fusco által leírt viszonyokat helyi szinten értelmezi, a roma-magyar együttélés problémájára keresve megoldást. Itthon a FERi tevékenységéhez hasonlóan a dizájnban is létezik alternatíva, az említett Romani Design divatmárka a magyar-roma kettős identitást és a roma kultúra presztízsének emelését tűzte ki célul. A márka megálmodói és tervezői, Varga Erika és Varga Helena hagyományőrző családjukból hozzák a Romani vizuális világát. Kollekciófotózásukból legutóbb a Loffice[3] rendezett kiállítást, amelyen elindulva a FERi az anyagokat felhasználta, kibővítette és kontextusba helyezte más fotókkal. A Romani egyik projektje például a Csatkán[4] megismert fiatalokkal, idősekkel, családokkal együttműködve számos ország roma viseletének bemutatása, a résztvevőkről pedig Pályi Zsófia készítette fotók is szerepelnek a kiállításon.

A kurátori koncepció a fantáziát állítja szembe a valósággal. A kiállítótérbe lépve elsőként két, képekkel és szövegekkel ellátott lapot láthattunk, egyiken a történelmi „álomképeket”, rajta a roma nők a tipikus „cigányasszony, cigánylány” szerepben. Ide került Szaffi és a Notre dame-i toronyőrből Esmeralda. Ruháik, ékszereik és a külsőségek idealizált, egyszerűsített ábrázolása a másik tábláról derült ki, amelyen Varga Erika családi fotógyűjteménye, archív felvételek, és a legújabb Romani-kollekciót (2019) ihlette Duna-delta vidékén élő cigány közösség hagyományos viseletei voltak láthatók. A kiegészítő szövegek részletesebben foglalkoztak a roma szépségideállal, a szépségápolási szokásokkal és a hagyományos viselet sajátosságaival. Ezek értelmezési keretet nyújtottak a fényképekhez, amelyeknek különlegessége, hogy különböző projektekhez készültek, a kiállításon belül mégis egy koncepcióban szerepeltek. Az egyik oldalon a Romani 2020-as nőnapi kampányából válogatott fotókat Oltai Kata, és az ezeken szereplő nők Varga Erika és Varga Helena szűkebb baráti körébe tartoznak. Romani-ruhát viselnek, amelyek a magyar kékfestő hagyományokat és a roma művészet legfontosabb motívumait egyesítik, ezzel is erősítve a két kultúra és identitás összetartozását. A másik projekt, ugyanebbe a képi koncepcióba ágyazva, fiatal roma egyetemistákat mutatott be. Ennek nyomán feltehettük a kérdést, milyen lehetőséget ad a modern, globalizált világ és a social media az első generációs értelmiséginek, hogy kifejezze magyar-roma identitását.

A másik falon tágabb területen értelmezhető képek szerepeltek, ezek a Romani társadalmi szerepvállalását hangsúlyozták, és a visegrádi országokban élő roma közösségek sokszínű viseletére hívta fel a figyelmet. Megdöbbentő, milyen széles skálán szóródnak az öltözékek – egyik végén a hagyományőrző, másikon a modern ízlést követő stílusok. Utóbbiakon látszott is, hogy a roma szépségideált követi – hosszú haj, ívelt szemöldök, élénk tekintet és ápolt kezek – azaz nem veszett el teljesen az identitás egésze. Az asszimiláció főleg a szlovák roma közösségre jellemző, de a szocialista rezsimben rengeteg magyar közösség beolvadt – őket egyébként rumungróknak hívják, a beások valahol a kettő között helyezkednek el, míg az oláh cigányok a leginkább hagyományőrzők – a szocialista „hamis egyenlőségtudatnak” köszönhetően, amely nem volt valós megoldás a magyarországi romák helyzetére. Ahogy Oltai a kiállítás szövegében írja, a cigánytelepeket cigánysorok váltották fel, a gyerekeket kisegítő iskolába küldték, a felnőttek a legalacsonyabb bérért dolgoztak – tehát a szocialista ideológia értelmében tették őket egyenlővé, gyakorlatilag a status quot fenntartva. Azt viszont elérték, hogy a roma identitás és kultúra sérüljön, egyes közösségekből teljesen kivesszen.

Coco Fusco könyvében és munkásságában több ponton is találunk hazai viszonyokban érvényes gondolatokat. A társadalmi kontroll, kisebbségek elnyomása nem területi probléma, de a hazai művészeti intézmények erős cenzúrával működnek egyes témákkal és fogalmakkal, sőt, még művészeti műfajokkal kapcsolatban is. A romák társadalmi alulreprezentáltsága a kultúrában, oktatásban és tudományban tabu, a FERi pedig tabudöntögető attitűdű galériaként láthatóvá teszi a problémát, mint azt sok éves egyedüli – vagy más szóval társtalan – szerepe alatt tette más problémákkal.

Áprilisban Oltai Kata bezárja a galériát, így az eddig kitöltött kulturális hiány nem lesz többé jelen a FERi feminista projekt galéria által.

„Azt hiszem, abban fáradtam el, hogy egyedül vagyok. Nem alakul ki közösség, mert mindenkinek sok saját ügye van, meg ahhoz azért kicsi a tér, kevés a lehetőség” mondta a KULTer egyik interjújában.[5]

Ez a társadalmilag érzékenyítő kiállítás más szempontok szerint állt össze, mint a hagyományos kurátori munkák. Itt figyelembe kell venni azt is, hogy nem egy művész vagy csoport kiállítása, hanem együttműködés alapján jött létre, és ahol különböző, látszólag nem egy láncolatba tartozó anyagokat fűztek egybe. A téma lefedettségét, lagomját (lagom: svéd kifejezés; pont jó, pont elég) azonban lehet kritizálni, hogy mennyire érte el a célját csupán vizuális eszközökkel, és mennyire sikerült az érzékenyítés, szemléletváltás.

Az előbb felsorolt szempontokból, hibátlant alkotott Oltai és a Romani Design közös munkája, azonban az eligazodást segíthette volna, és egyes helyeken a néző elbizonytalanodása sem történt volna meg, ha a két vizuális táblaként működő kurátori szöveg mellett a képaláírások is vannak. A Romani Nőnapi Kampányáról rengeteg fénykép szerepelt az Only Skin Deep-en, de a képek szereplői anonimek maradtak, vagy csak találgatni lehetett a felsorolásból, ki kicsoda, ezzel újabb sztereotípiák lehetőségét megteremtve, amit talán ők sem akartak. Kemény Zsófia (slammer, író) szerepel a Romani Z Generáció kampányképeken, amelyek a korábban említett elsőgenerációs értelmiségi roma fiatalokat mutattak be. Túl egyszerű lenne a válasz, hogy Kemény jó kapcsolatban van Varga Erikával, ezért került a képekre. Kemény Zsófi, ha roma származású is – amiben szintén nem vagyunk biztosak –, nem elsőgenerációs értelmiségi, hiszen mindkét szülője író. Mégis, a néhány, fiatal roma értelmiségieket bemutató kampányfotón ő áll a középpontban. Vizuális szempontból érthető a választás, hiszen ezeknek a képeknek van a legnagyobb kifejezőereje.

Enteriőrfotó az Enteriőrfotó az Only Skin Deep című kiállításról. Fotó: FERi feminista projekt galéria Facebook oldala

Az esztétikai szempontot félretéve, zavaró lehet, és számos kérdőjelet okozhat, hogy Kemény Zsófi a képek középpontja. Felmerül a kérdés, miről is szólt ez a kampányfotózás, vagy mit akart mondani mindezzel. Ez a finom részlet szimbolikusan ellentmond a kiállítás céljának. Az Only Skin Deep az egyéni szabadságról, az identitás megerősítéséről szól, és az öltözék, a fénykép, a rasszizmus kritikájáról. Van érzékenyítő ereje, és okosabban jöttünk ki a kiállításról, mégis ellentmondanak egymásnak a hogyan és mit kérdései.

 

A kiállítás lezárásaként Oltai Kata, művészettörténész és kurátor tartott online előadást Only Skin Deep. Viselet, mint kulturális és politikai szimbólum címmel.

Fotók: Pályi Zsófia

Négyzetes kép: FERi feminista projekt galéria Facebook képeFejléc, kép a főoldalon és a Facebook oldalon: Romani Design jóvoltából, a fotókat Pályi Zsófia készítette. 

[2]  Fusco, Coco – Fantastic reconstruction: Postcolonial Artists and the Colonial Archive (2007), Middlesex University Research Repository, London

[5]  Interjú Oltai Katával 2020. október 26-án: Orbán Krisztina: Hiszek a hallgatásban, KULTer

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Lénárt Flóra --


További írások a rovatból

art&design

Vörös? Vörös! Vörös? Vörös!
Élménybeszámoló a Hegyvidék Galéria „Estély a vörös kertben” című online kiállításáról
art&design

"A rajzolás főleg annak konfigurációja, amit látunk"
Paul Cézanne (1839-1906) rajzaiból és akvarelljeiből nyílik kiállítás nyáron a New York-i Modern Művészetek Múzeumában (MoMA)
art&design

Rejtőzködő kiállítóterek I. élőben és virtuálisan Rejtőzködő kiállítóterek I. élőben és virtuálisan
aqb, ProjectSpace – Mátrai Erik: „Ellipszisek”
art&design

„Podcasting”, a kultúrszerelem „Podcasting”, a kultúrszerelem
Podcast-történet és ajánló a hazai, kulturális csatornákról

Más művészeti ágakról

színház

Kísérletek társadalmi célú színházra Kísérletek társadalmi célú színházra
Farkas Atillával, a Horizont Alkotócsoport egyik alapítójával beszélgettünk
színház

Nehéz idők, nehéz emberek Nehéz idők, nehéz emberek
Andrew Bovell: Ha elállt az eső, Guelmino Sándor rendezésében
George Mendeluk: Keserű aratás


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés