bezár
 

színház

2021. 04. 19.
A 60 éves Pécsi Balett
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
A jubileumi évbe lépő táncegyüttes múltját leginkább a műfaj sajátosságaival érdemes szemléltetni. Látszólag könnyed és rendezett, akár egy madár elrugaszkodása a faágról, a háttérben azonban megállás nélküli kemény munka folyik. Ahogy a társulat ügyvezetője mondja, ez egy élsport, amit a Pécsi Balett hatvan éve űz.

Amennyire bevett fogalommá vált a hungarikum, úgy most ildomos kísérletet tenni a „pécsikum” bevezetésére, melyhez nem kisebb nevek kapcsolódnak, mint Janus Pannonius, Zsolnay Vilmos, Csontváry Kosztka Tivadar, Victor Vasarely, Weöres Sándor és a Pécsi Balett. A felsoroltakat, mint egy szellemi örökség hordozza a város utcanevein, emléktábláin, szobrain keresztül, míg a sorban kiemelkedő együttes teljes valójában hatvanadik éve él és virágzik. Hervadásról a több mint félévszázad alatt nem igazán beszélhettünk, noha a társulat megvívta a maga csatáit. Története 1960-ra nyúlik vissza, amikor Eck Imre, a tehetséges, fiatal művész vendégkoreográfusként megérkezett Pécsre a Magyar Állami Operaházból. Önálló vidéki balettegyüttest szeretett volna teremteni, melyhez több képzett táncosra volt szüksége. Így szerződött a városba az Állami Balettintézet szinte teljes végzős osztálya, és így alapította meg Eck Imre a Pécsi Balettet, a Pécsi Nemzeti Színház tánctagozataként. A Kossuth- és Liszt-díjas Érdemes és Kiváló Művészről azt írták az ötven évvel ezelőtti lapok hasábján: „Tanultak tőle. A zsenialitást nem lehetett, de a munkatempót, szívósságot, a célhoz való konok ragaszkodást – igen. És azt, hogy mindenki a maga belső útját keresse akkor is, ha ez nehéz, és mást várnak el tőle.”

Szkéné színház

Az idézett mondatokat fogalmazó helyi lap megállapítása pontosnak bizonyult, alig néhány év múlva a Pécsi Balett Magyarország első modern táncegyüttesévé avanzsált, és híre már nem csupán a környező városokig, de Budapestre és az ország legtávolabbi pontjaira is futótűz gyorsaságával terjedt. Ekkor kapta méltatóitól a „nagy zarándok” jelzőt, ugyanis idővel annyira sok helyről érkeztek műkedvelők és kíváncsi természetű emberek, hogy a baranyai színpad előtt helyet foglalva szemügyre vegyék, mit művelnek Pécsen „balett” címszó alatt. Ezt Eck kísérleti előadásai tovább fokozták, melyeket kivitt a színház falain túl, társulatának tagjai a nézők közvetlen közelében, egyetemi klubokban és színpadnak alig nevezhető pódiumon adtak elő kamaradarabokat, máskor szabadtéren táncoltak. Ekkor láthatta az utcai közönség az Énekek énekét (1964) vagy a Szonátát (1972).

Szonáta

Az alapító büszkén tekintett vissza munkásságára, mellyel egy új táncművészeti nyelv vált elérhetővé a szakma és a nagyérdemű számára. 1969-ben utódja ebben a szellemiségben folytatta a nagy érdeklődésre számot tartó munkát, sőt emelt a téten. Tóth Sándor Liszt Ferenc- és Erkel Ferenc-díjas, Érdemes Művész igazgatósága alatt olyan fiatal tehetségeknek, vendégkoreográfusoknak adott munkát, akik új nézőpontjukkal csak tovább öregbítették a modern jelzőt, miközben a Szovjetunióból érkező művészek a klasszikus orosz balett elemeit is bátran alkalmazták. Ebben a korszakban született meg a Sikoltások (1974) és a híres, 1980-ban bemutatott Rómeó és Júlia. Tóth vezetése huszonhárom évig formálta a társulatot, ezt követően a laboratóriumi munka tovább folytatódott Herczog István irányításával, aki egyenesen a Dortmundi Balett igazgatói székéből felállva érkezett Pécs városának addigra már világszerte (Finnország, Olaszország, Kuba, Izrael) ismertté vált táncegyütteséhez. Házasság volt ez, de milyen! Herczog a nyugati szemlélet jegyében új munkamódszerrel dolgozott tovább, így edzve a tagok híres teherbírását. A neoklasszikus stílusjegyeket is alkalmazó koreográfus a teljesség igénye nélkül újjászervezte a csapatot, miközben Európa számos pontjáról szerződtetett táncosokat, valamint teret és lehetőséget adott a Pécsi Művészeti Középiskola növendékeinek. A Pécsi Balett művészeti edukációban betöltött szerepe, szakmai kapcsolata a Pécsi Művészeti Gimnáziummal máig jelentős.

A reformok élén járó igazgató helyére 2001-ben lépett új vezető, Keveházi Gábor, a Kossuth-díjas, Kiváló Művész. A rövid, négyévadnyi periódus alatt több mint húsz új koreográfiát mutatott be, eközben minden kritika és a rövid igazgatóság ellenére megőrizte az együttes jó hírnevét, viszont ez még csak az előszele volt annak az emelkedett jelzőnek, melyért a Harangozó Gyula-díjas, Érdemes Művész Vincze Balázs dolgozott és nyert el a Pécsi Balett számára. A jelenlegi művészeti vezető tizenkét évig volt a társulat igazgatója, ez idő alatt 43 új darabbal bővítette a repertoárt, köztük zömében olyan, a fiatal korosztálynak szóló előadásokkal, melyekkel a közönség számának további növekedésére számított és számíthatott. Ilyen volt többek között A diótörő (2013) és A kis herceg (2016). Megteremtette a társulat ma is erős, karakteres arculatát, mellyel kivívta a szakma elismerését is. Nevéhez köthető a régió egyetlen professzionális táncfesztiválja, a 2007-ben általa alapított Pécsi Nemzetközi Tánctalálkozó, amely évről évre világszerte elismert előadók műveit kínálja a helyi, valamint vidéki és fővárosi közönség számára. 2010-ben, amikor Pécs elnyerte az Európa Kulturális Fővárosa címet, törekvései révén a társulat fontos szerepet kapott a város ünneplése során, ezzel grandiózus előadásokat kínálva a nézőknek.

A társulatépítés, a táncszerető közönség kibővítése mellett azonban legfontosabb feladatának a tagozati lét megszüntetését tekintette. 2017 januárjában Pécs városa megalapította a szakmailag és gazdaságilag is önálló Pécsi Balett Nkft.-t, melynek élére Vinczét nevezte ki ügyvezetőnek. Ezt követően a táncosok a Király utcai színházból átköltöztek a Pécs egyik leglátogatottabb és számos művészeti emlékkel büszkélkedő szegletére, a Zsolnayak hagyatékát őrző városrészre. Ekkor vált a Pécsi Balett a Zsolnay Kulturális Negyed rezidens balettegyüttesévé, és sok más darab mellett már itt készült A fából faragott királyfi (2018), a Diamond (2018), illetve a Carmen (2019).

Carmen

Ezen a ponton, csaknem 60 év működés után a baranyai balettosok neve egybeforrt valamivel, ami folyamatos mozgásban, stílusjegyek összemosásával kápráztatja el az ország minden pontjáról érkező közönséget, ezt igazolja Cameron McMillan világhírű táncművész-koreográfus korábbi méltatása: „Ez az együttes sokoldalú, kitartó, nagy munkabírású, szenvedélyes emberekből áll, akik alig várják, hogy tanulhassanak. Magas szintű technikai tudással rendelkeznek stiláris berögződések nélkül, könnyedén váltanak a klasszikus technika légiességéről a kortárs mozgásformák földközeliségére."

A szellemi örökséget 2017 októberétől Uhrik Teodóra, Kossuth- és Liszt-díjas, Érdemes Művész viszi tovább ügyvezetőként, neve az alapítástól máig szorosan kötődik a Pécsi Baletthez. Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb balettművésze, akit növendékei Dóra néniként emlegetnek, szem előtt tartja az együttes sajátosságát, a modernitás jegyében szerveződő táncnyelvet és a fiatalok oktatását, utóbbira különösen nagy gondot fordított gazdag és sikeres pályája során. 1960-ban alapító tagként került a társulathoz, táncművészként, majd táncpedagógusként is (22 évig vezette a Pécsi Művészeti Gimnázium és Szakgimnázium táncművészeti tagozatát) legendás karriert tudhat magáénak, melynek koronája az ügyvezetői pozíció. Mint mondja, fontos szereplője mindannak, amit ma a társulat jelent, és bár egy folyamatosan felfelé ívelő görbéről van szó, nem szabad megfeledkezni a mögöttes erőfeszítésekről. „Híd vagyok a Pécsi Balett életében, ami az 1960-as évektől ível a jelenig. Ráadásul a balett egy olyan különleges művészet, amit teljes egészében nem lehet máshoz hasonlítani. Az csak a jéghegy csúcsa, amit a közönség lát. Talán nem ismerünk sportot, ami olyan fizikai igénybevételt kíván, mint a balett. Ami a tánc mögött van, az hihetetlen koordinációt kíván. Minden testrész komoly koordinációs feladat elé van állítva, mindennek meg van szabva az útja és az ideje, a tekintettől a végtagokig” – mondta a társulat vezetője.

A jubileumi hónapokat bár a vártnál sokkal szerényebb körülmények mellett ünnepelheti a Pécsi Balett, az évtizedek alatt több ezer előadást játszó társulat jelenleg is azon dolgozik, hogy az őket jellemző művészettel szembeni alázattal, új elemekkel és hihetetlen elszántságával igazolja léte és jelentősége bizonyosságát, ezzel a „pécsikum” jegyében teret adva a fent említett baranyai alkotók munkáinak a tánc elragadó nyelvén. Várhatóan 2021 tavaszán Victor Vasarely képei ihlette előadást mutatnak be Vasarely-etűdök címmel a Bartók Tavasz Nemzetközi Művészeti Hetek Keretében. Az előadás a Müpában, a két intézmény közös programjaként lesz látható.

 

Fotók forrása: Pécsi Balett

nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- Werner Nikolett --

Újságíró, költő


További írások a rovatból

színház

Mi lesz a bádognyulakkal? Mi lesz a bádognyulakkal?
Kicsibácsi, Kicsinéni meg az Imikém a B32-ben
színház

Sok hűhó bántó vágyakért Sok hűhó bántó vágyakért
Lieberman és Álmodj rólam, Demetrius a Shakespeare/37 sorozatban
Gimesi Dóra - Jeli Viktória: Regényes Shakespeare
színház

Szív-e vért egy gumidenevér, avagy kalickákba zárt szülők Szív-e vért egy gumidenevér, avagy kalickákba zárt szülők
Tóth Krisztina Denevér című drámája Dicső Dániel rendezésében

Más művészeti ágakról

art&design

Játszd újra! Játszd újra!
Molnár Judit Lilla: Tervezett véletlen című tárlata a Budapest Galériában
Gyerekkönyvek a koronavírusról
Bakony Alexa: Tobi színei


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés