„Tartsuk egymást a pályán!” – hangzik a Szépírók Szociális Alapjának mottója, ami újonnan jött létre az önszerveződés és adományozás céljából, és ami az írók, költők, irodalmárok kilátástalan anyagi helyzetére és a velük való szolidaritásra irányul. A május 19-én megszervezett tematikus fesztiválon többek között szó volt arról, hogy hogyan számíthatnak egymásra írók és olvasók, valamint, hogy miként lehet felhangosítani az írók szavát a közéleti zajban. A meghívott alkotókkal való beszélgetés után az eseményt a Marosvásárhelyi Szépíró-kör tagjainak felolvasása zárta.

A Szépírók Társaságának idei Tavaszi Fesztiválja az online térben való történés ellenére is kellemes és bensőséges hangulatban zajlott. Az eseményt Czinki Ferenc, a Szépírók Társasága alelnöke indította beköszöntőjével, a Szociális Alap véleménye szerint az irodalmi közösségek egymásra való odafigyelését mutatja. Ezt követően Németh Gábor, a rendezvény első felében zajló beszélgetés moderátora vette át a szót, hogy bemutassa a vitapartnereket, Babarczy Esztert, Grecsó Krisztiánt, Józsa Mártát, Spiró Györgyöt és Tompa Andreát.

Grecsó Krisztián Kerítés című versének felolvasása kapcsán Németh Gábor az írástudók felelőségéről és az érzékenyítésről kérdezte a résztvevőket. Babarczy Eszter kiemelte, hogy szükséges szem előtt tartani az írástudók sokféle politikai pozícióit és ezeknek az elviselését a tisztességtelen hatalmi eszközökhöz való viszonyulás terhe alatt. Felvetette, hogy a szolidaritás vállalása alatt arról is szükséges dönteni, hogy a sokféleséget akarják vállalni a szóban forgó közösségek, vagy az egységességet. Erre reflektálva Józsa Márta rámutatott, hogy egyre inkább előtérbe kerül a szolidaritásról való diszkurzus a társadalmi szakadékok észrevétele miatt. Véleménye szerint az irodalomnak szükséges lenne kihasználnia a társadalmi problémákról való közvetíthetőségi jellegét és kialakítania az olvasóval való párbeszédet. A gondolatokat tovább szőve Németh Gábor felvetette, hogy van-e szolidaritási konszenzus, valamint, hogy van-e az irodalomnak köznyelve a közösséghez való szóláshoz. Spiró György állítása szerint a társadalom felé való írói szolidaritás magányügy, viszont problematikusnak látja az írói pálya megélhetőségi lehetőségeit. Tompa Andrea ezt a problematikát abban érzékeli, hogy abszurddá válik az állam felé irányuló szolidaritási felszólítás lehetősége. A beszélgetés második felében a közönségnek is lehetősége nyílt hozzászólni, kérdezni.

A rendezvény második felében a Marosvásárhelyi Szépíró-kör tagjaié volt a főszerep. Szkárosi Endre felvezetőjében kiemelte a különböző régiók szerinti Szépíró-körök alakulásának és szereplésének fontosságát, a meghívottak pedig lírai és prózai alkotásaik felolvasása által mutatták be leginkább az erdélyi város irodalmi közéletének hangulatát. A Marosvásárhelyi Szépíró-kört képviselte Demény Péter, Káli Király István, Kovács András Ferenc, Láng Zsolt, Markó Béla, Szabó Róbert Csaba és Vida Gábor, akikhez a felolvasás előtt Szkárosi Endre egy felvezető kérdést intézett: milyen hatással volt az ottani irodalmi életre a pandémia? Az alkotók leginkább a találkozás hiányát emelték ki, viszont megemlítették az online tér több lehetőségét is. Ezt követően és az esemény lezárásaként olyan alkotások hangzottak el, amik kapcsolódnak a rendezvény első felében történt beszélgetés tematikájához. Markó Béla, Demény Péter és Kovács András Ferenc lírai műveket olvastak fel, míg Szabó Róbert Csaba, Láng Zsolt, Káli Király István és Vida Gábor prózával örvendeztette a hallgatóságot.

A Tavaszi Fesztivál idei tematikája révén felmerültek és kimondásra kerültek olyan gondolatok, meglátások, amikről szükséges beszélni az irodalom adta lehetőségek kapcsán.