bezár
 

Felhasználói adatlap

-- Kali Kinga --

felhasználói adatlapja

Kali Kinga által feltöltött cikkek:

Egy szamosújvári polgár karikatúrája
Az Áfgánistán Vártán levelei erdélyi örmény tematikájú kötet – a túlontúl fiatalon eltávozott, egykori szamosújvári-budapesti hírlap- és prózaíró, az örmény származású Törös Tivadar rövidebb írásait foglalja magába, anekdotikus hangvételű, humoros fiktív leveleinek java részét gyűjti egybe, amelyeket Áfgánistán Vártán szamosújvári polgár írói álneve alatt Bolond Istókhoz mint szerkesztő úrhoz címez. Szubtilis nyelvi leleménnyel megírt, sok mulatságos utalással csipkézett, furfangos kis írások ezek a levelek, kvázi-irodalmi alkotások, majdnem-novellák, korabeli életképek, melyek immár örmény oldalról is tükrözik a 19. század végi magyar irodalomban az örmény ember karakterét.
Egy furfangos örmény kalandozásai Erdélyben
Pálffy Gyula anekdotikus hangvételű novellafüzérével, a Szenkovits Marci mókáival a marosvásárhelyi Teleki Tékában való örmény karakterológiai kutatásaim során találkoztam – mely annál is inkább feltüzelte kíváncsiságomat, mivel örmény üknagyapámat ugyanúgy hívták, mint a címszereplő mókamestert. Egyhuzamban olvastam végig a Révész Béla Könyvnyomdájában 1909-ben kiadott, érdekfeszítő cselekmények sorozatából összeálló, eseménydús kis kötetet – és egyre növekvő izgalommal kutattam emlékezetemben saját családi históriák foszlányai után, melyeket gyerekkoromban csíptem el az idősebb családtagok anekdotázásai alkalmával; olvasás közben mindvégig ott lármázott bennem a kérdés: vajon az író mennyiben mintázhatta szereplőjét az én üknagyapámról?
Lehetséges ballada
Megismerni valakit annyit tesz: helyet csinálni neki magadban, elrendezni az ő élete dolgait a saját életed textúrájában, a saját tapasztalásaid labirintusában.
Istenközel
A betegszoba előtt apró lábak dobognak el-vissza, szaporázzák; a folyosó gyerekzsivajtól visszhangos, fiúk-lányok szólongatják egymást teli torokból csíkszéki dialektusban, de legalábbis Küküllő-menti tájnyelven, erre ébredek valami reggel hét körül – igazságtalanság! Dühösen forgolódok, tán káromkodok is hangosan, rám izzadt a gyapjúpaplan, ami a betegszobához jár télen-nyáron, és külön kényelmetlen belegondolnom abba, vajon ki mindenkivel történt ez még meg ebben a szobában. Fejemre húzom a paplant, pedig kint máris kánikulára áll, a zsibongás csak nem akar elülni. Úgy döntök, nem megyek ki megfegyelmezni őket így, enyhén cefreszagúan, nem lenne túl hatásos, aztán meg nyilván ők az új vendégek, a messziről érkezettek.
Szabadság utca – a beavatás
Előző nap kellett volna megérkeznem a Balatonboglárra, még a fesztiválkezdés előtt, hogy annak rendje és módja szerint elvégezzem az enumerációt, a dicső seregszemlét, miként az eposzokban szokás: a Babel Sound interaktív világzenei fesztivál szervezői ugyanis naplóírásra kértek fel. Mégis csupán az első fesztiválnapra érkezek a helyszínre, sok az akadály, nem nagyon akaródzik elindulni a két nappal azelőtt még erősen zimankós Budapestről, bennem sem süt hétágra a nap – sok emberrel való találkozásra előre fel kell készülnöm lelkileg, másképpen leteper a hirtelen felszabaduló nagy öröm, ismerem az ilyen helyzeteket bőven, szétszóródok a nagy lelkesedésben; és nekem mindez legalább egy kerek napba telik, vértezgetem fel magam a nagy bulira, a szabadságra; introvertált vagyok.
bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés