bezár
 

irodalom

2008. 06. 23.
Mancsolás a nyelvvel
JAK Műfordító tábor, 2008. június 21, szombat, 2. nap.
Tartalom értékelése (0 vélemény alapján):
Mancsolás a nyelvvel Június 20. és 30. között Nagykovácsiban megrendezett JAK műfordító tábor második napján elkezdődött a munka. A külföldi és magyar hallgatók Rácz Péter költő, műfordító irányításával József Attila Szabad ötletek jegyzéke című híres-hírhedt szövegével ismerkedhettek meg.
Az ezzel a szöveggel való ismerkedés pedig nem nevezhető problémamentesnek. Különösen, ami a fordítást illeti. A grammatika és a fonetika nehézségein túl természetesen az egyéni szólelemények, a nyelvvel történő játék, a nyelvi mancsolás, gyúrás, átírás jelentette a legnagyobb nehézséget. Hogyan szólaltatható meg ez a megrendítő, ugyanakkor velejéig játékos, az olvasóra „kikacsintó” szöveg más nyelven, más kulturális kontextusban? Mire szükséges odafigyelni, amikor a fordíthatatlan elemek érzékeltetése a cél mondjuk a cseh, az udmurt vagy az angol változatban? A hosszúra nyúló vita során a nyelv eme uralhatatlan, aleatorikus működésmódjára kérdeztek rá a diákok, miközben arra is fény derült, hogy a legkülönbözőbb nyelveken hogyan ülnek a József Attila-szöveg igencsak kifinomult káromkodásai és vulgáris, mégis kimondottan csalafintán poetizált szólamai.

Bakucz Dóra, Balázs Eszter Anna és Orbán EszterDélután három csinos fiatal hölgy beszélgetett a www.lho.es címen található kiváló spanyol–katalán honlapról, mely a magyar irodalom népszerűsítésére, bemutatására vállalkozik. A honlap oszlopos tagjai, Bakucz Dóra és Orbán Eszter a spanyol irodalomban (is) tökéletesen jártas Balázs Eszter Anna kérdéseire válaszoltak. Beszélgetésükből pedig az derült ki, hogy bár a magyar irodalom iránti érdeklődés hevenynek semmiképpen sem nevezhető spanyol nyelvterületen, azért nincs okunk panaszra akkor sem, ha ez évenként csupán 10-15 könyv megjelenését jelenti. A honlap éppen ezt kívánja kompenzálni: kortárs és huszadik századi neves magyar szerzők verseit, novelláit, regényrészleteit közli, kiegészítve írói pályaképpel, életrajzzal, és a szükséges információkkal, linkekkel. Megtudtuk, hogy a spanyol olvasók elsősorban próza, ezen belül is szinte kizárólag regénypártiak, úgyhogy a fordítási és kiadási dilemmák mellett a publikálandó mű kiválasztása is fejtörést okozhat. Annál is inkább, mert, amint Bakucz Dóra és Orbán Eszter elmondta, az itthon és például Németországban „sztárnak” számító Esterházy Péter vagy Nádas Péter műveit a spanyolok kevésbé olvassák (és szeretik), ugyanakkor van valamiféle vonzódásuk a történelmi tárgyú/tematikájú, olvasmányos regények iránt. (Korábban, de még ma is, talán Márai Sándor művei a legközkedveltebbek. Jelenleg fordítják Darvasi regényét, A könnymutatványosok legendáját, Dragomán György Fehér királyát, a Csáth-naplót, Hajnóczy Péter A halál kilovagolt Perzsiából című [kis]regényét vagy például Füst Milán Feleségem története című klasszikusát.)

Este a neves költő és műfordító, Gergely Ágnes volt a középpontban; vele Tarján Tamás irodalomtörténész beszélgetett. Kiindulópontként a „között” filozófiai dilemmáját választották, mely tökéletesen illeszkedni látszott a költő és a műfordító terrénumába: mindkettő – pontosabban: e „kettő az egyben” – „középen” helyezkedik el, szöveg és szöveg, nyelv és nyelv között, úgyszólván egyfajta médiumszerepet betöltve. Ez természetesen nem tévesztendő össze azzal a szerző-felfogással, mely a költői jelentés közvetítését kizárólag ehhez a médiumhoz kapcsolja; sokkal inkább arról van szó, hogy a maga a költő és a műfordító „vetődik” a nyelv közegébe, mintegy a nyelv világába, mely úgy a dolgok világa, hogy mindig csak egy másik nyelvet, egy másik kommunikációs partnert ér el.

Gergely Ágnes és Tarján TamásGergely Ágnes nagy alázattal és szeretettel beszélt szakmájáról, a szöveg és a nyelv szeretetéről, műfordítói praxisának legkülönfélébb eseteiről. A beszélgetés egyben Tigrisláz című, az idei Ünnepi Könyvhétre megjelent, fordítói tapasztalatait rögzítő könyvének a bemutatójává is vált, hiszen a társaság végül az ebből a kötetből másolt T. S. Eliot-vers, a Difficulties of a Statesman (Egy államférfi problémái) magyarra történő átültetésének nehézségeiről, tekervényes útjairól szerezhetett valódi benyomásokat. Ennek kapcsán természetesen szóba került a szövegköziség, a jelölt és jelöletlen intertextusok poétikai szerepe, mely a filológiai kutatómunka miatt igencsak fájdíthatja a fordító fejét, ugyanakkor meg is könnyítheti a munkáját, hiszen „készen kapott” anyaggal tud dolgozni. Tarján Tamás arra is kíváncsi volt, vajon a vendégszövegek, idézetek felhasználása erősíti-e vagy gyengíti az idézeteket és az idéző szöveget; Gergely Ágnes erre azt felelte, mindkét esetre van példa. Éppen ezért kulcsfontosságú, hogy a fordító – és persze a költő – nyelvi kompetenciáján túl egy nagy adag tehetséggel is meg legyen áldva.

Az est ezúttal is kötetlen beszélgetésekkel, borozással, kolbász- és erőspaprika-evéssel folytatódott, ki-ki pedig a házi feladatként kapott József Attila-szöveggel bíbelődhetett tovább.

To be continued…

Kapcsolódó cikkek


nyomtat

A prae egy több mint húsz éves történettel rendelkező brand, aminek növekedését és fejlődését most Ön is segítheti. Célunk, hogy minél több emberhez eljussanak a kultúráról való gondolataink és az ezt tartalmazó termékeink - akár az online portál cikkei, a különböző folyóiratszámok vagy a könyveink. A kooperációt nem szeretnénk viszonzatlanul hagyni: a különböző támogatásokért igyekszünk azzal egyenértékű köszönetet mondani.

Szerzők

-- L. Varga Péter --


Más művészeti ágakról

színház

A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük A jó, az aktuális, a kortárs színházat keressük
Háttérbeszélgetés Kulcsár Edit fesztiválszerzővel a MITEM létrejöttéről, létjogosultságáról, egyedi, sikert generáló ismertetőjegyeiről, motivációról, célokról
art&design

Éhesen alszik a tranzitzóna Éhesen alszik a tranzitzóna
Az emlékezés installációja Waldsee-ben (A 2B Galéria Waldsee 1944 című kiállításáról)


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés