Jó hangulatú apa-fia adok-kapokkal indult az est, amelyen kézenfekvő volt a kérdés: az ifjúsági irodalom egyik legjelesebb alkotója mellett felcseperedve vajon magától értetődő volt-e Gergely számára az írói pálya. Érdekes módon első körben az irodalom helyett a zene győzedelmeskedett nála, már egyéves korában számos népdalt fújt kívülről édesapja visszaemlékezése szerint. Pályáját sem íróként, hanem operaénekesként kezdte, habár már kisiskolás korában szívesen írt meséket, és otthonosan mozgott a szövegek világában. Kedvencei között szerepelt Mándy, Kästner, gyakran forgatta a ma már klasszikusnak számító Lázár Ervin, Janikovszky Éva vagy épp Csukás István könyveit is, de édesapja gyermekirodalmi munkássága is rajta hagyta a kézjegyét írói pályáján, amely igencsak gazdagnak számít. Az ifjúsági könyvektől kezdve az ismeretterjesztő kiadványokon át az idősebb korosztályt célzó novelláskötetekig mindenféle könyvet írt. Legérdekesebb és legmerészebb vállalkozása azonban kétségkívül az édesapjával közösen jegyzett KLASSZ!-sorozat, amelyben a magyar irodalom klasszikus, kanonikus műveit próbálják mai, közérthető, a gyerekek számára is befogadható nyelvre átültetni, hogy ezzel megkedveltessék és közelebb hozzák a történeteket a gyerekekhez, reménykedve abban, hogy kedvet csinálnak az eredeti művek elolvasásához.

Valamelyest ezt a projektet viszi tovább a nemrég megjelent Brunar-sorozat első kötete, A Mirrén titka című regény is, amely 800 évvel repíti vissza az időben az olvasót, és a kötelező olvasmányokon edződött diákok számára Katona József darabjából ismerős szereplők, II. András, Gertrudis, Melinda és Bánk bán történetét önti egészen új köntösbe. Nem egyszerű történelmi regényről van itt azonban szó, ugyanis a könyvbéli, XIII. századi Magyarországot varázserejű hősök népesítik be, és törpenövésű szerzetek őrzik minden erejükkel a Mirrént, a jövőlátó varázstükröt, amely nemcsak a szereplőket, de az olvasót is fontos kérdés elé állítja: áldás vagy átok tudni a jövőnket, és vajon mi magunk szembe mernénk-e nézni vele?

Bár nyolc évszázad feszül köztünk és a szereplők között, a történet a mai ember számára is számos aktuális tanulsággal szolgálhat, hiszen a hatalom természete vagy egyes karakterjegyek mit sem változtak az idők során. A tanító jellegű, történelmi szál izgalmas elegyet alkot a szórakoztató misztikummal, és jó hír, hogy nem ez lesz az olvasók utolsó találkozása a talpig hős főszereplővel, Brunarral, akinek alakját a szerző számos általa ismert személyről és nem mellesleg egy Brúnó nevű kutyáról mintázta. Ugyanis, ha minden a terv szerint alakul, Brunar egy újabb történelmi korban is felbukkanhat, hogy varázslatos és merész kalandokra adja a fejét. Türelmetlenkedni azonban nem szabad, egy ilyen regény megkomponálása ugyanis nem kevés időt igényel. A szerző elmondása szerint két éven át dolgozott a kéziraton, másfél évnyi kitartó kutatómunkát körülbelül félévnyi aktív írás követett, a munka előrehaladását pedig – öröm az ürömben – nagyban segítette a karanténidőszak, amely minden íróembert akarva-akaratlanul az íróasztalhoz láncolt.

Nógrádi Gergely szerencsés szerzőnek mondhatja magát, nemcsak édesapja segíti az írásban, felesége is mindent megtesz, hogy biztosítsa számára a nyugodt alkotás feltételeit, lánya pedig, aki talán egyszer maga is folytatja a családi hagyománynak számító írást, számos javaslattal, remek meglátásokkal segítette A Mirrén titkának megszületését. Ilyen áldásos körülmények között a szerzőnek nincs is más dolga, mint nekilátni Brunar legújabb kalandjainak, az olvasók feladata pedig, hogy mihamarabb beszerezzék ezt az izgalmas kalandokkal kecsegtető könyvet.