Bútorozatlan szoba, melyben szürkés fény uralkodik. Jobb és bal oldalon, magasan egy-egy szűk kis ablak. Középen két letakart kupac. Jobb oldalon ajtó. Így indul Beckett A játszma vége című drámája. A részletes színpadi utasítás, úgy tűnhet, hogy teljesen megköti a rendező kezét, azonban ez a kihívás újra meg újra motiválja a színházakat, hogy műsorra tűzzék a darabot. „A szerzői instrukciók látszólag kevés teret hagynak, de a lehetőségek száma éppen ezért végtelen. Beckett a levegővételeket is beírta, de a jellegét nem határozta meg.” Az egyik szerepet, Clovot játszó Major Erik ezen megfogalmazása tökéletesen leírja a rendezés alapkoncepcióját. Zsótér messzemenőkig szöveghű, a szerzői utasításokat szinte sehol nem hagyja figyelmen kívül, azonban mindent megcsavar egyszer a tengelye körül. Az ablakok valóban jobb és bal oldalon vannak, azonban a színpad közepén egy-egy gipszkarton falon. Clov ajtaja is az utasításoknak megfelelően jobb oldalon van, de szembe a nézőkkel és rikító ciánkék színű. A szürkés fényű szoba helyett pedig egy narancssárga műanyaghálóval körbekerített ketrecet látunk. Hamm, Nell és Nagg zsacskóruháikban izzadnak a színpadon, míg Clov sántikálva jár fel-alá közöttük. Zsótér legnagyobb fricskája Beckett-tel szemben azonban a női Hamm.

Tudható, Beckett kínos szigorral ügyelt rá, hogy darabját kizárólag a szerzői utasításoknak megfelelően állítsák színpadra, így a női Hamm karakter bizonyosan figyelemfelkeltő lázadás. Éppen ezért tűnik nagyon izgalmasnak a Nagy-Bakonyi Boglárka által megformált szerep, melyben a színész hibátlanul mozgott (vagyis leginkább egyhelyben ült). Hammból affektáló, akaratos és arrogáns nő lett, aki unott fejjel parancsolgat Clovnak. Kettejük párbeszéde könnyeden pattog ide-oda, a színészek közötti összhang kiválóan jeleníti meg a karakterek közötti vég nélküli ellentétet. A női Hamm ötletének köszönhetően az állandóan megkérdőjelezhető szülő-gyermek kapcsolatba szexuális energia is vegyül, ami új színezetet ad viszonyuknak.

A konténerekben tengődő Németh Judit és Szerémi Zoltán felbukkanásai mindig apró lélegzetvételhez juttatják a nézőket, azonban ők sem tudnak maradandó felüdülést okozni Hammék játszmázásából. Kár, hogy feltételezhető haláluk után, a szerzői utasításokkal ellentétben, kisétálnak a színpadról, ezzel ugyanis mindkét alkalommal megtörik az előadás lüktető ritmusa. Az eredeti szöveg mindössze sejteti a szülők halálát, azonban kivonulásukkal vitathatatlanná válik végük, és megszabadulhatnak végtelen gyötrődésüktől.

Másfél év Covid-tapasztalata után Beckett drámája még nagyobb erővel hat, hiszen elemi a bezártság élménye, sőt a halál közelsége. Az újrahasznosított díszleteknek és jelmezeknek köszönhetően a klímaszorongás jelensége ráül a színpadra, így jelenkorunk apokalipszise is megelevenedik a színen. Zsótér csalfa hűsége a szerzői utasításokhoz hamisítatlan Beckett-hatást eredményez.