A beszélgetés első szerkesztői felvetése a szerző és az olvasó arcait vizsgálta: Moesko arcát első – és eddig egyetlen – novelláskötete, a Megyünk haza sikerekor ismerte meg a szélesebb közönség, ezzel szemben az már az alkotói elképzelés része, hogy a szerző mennyire tudja megjelölni a most bemutatott első regény, az Őszi hó célközönségét. Az 1990-es születésű Moesko sokáig úgy gondolta, hogy ezt a könyvet a vele egykorúak fogják jónak találni, ehhez képest már most sok olyan pozitív visszajelzést kapott, ami nem a korosztályából érkezett. A novelláskötet és a regény közötti alapvető különbséget Torma sűrítésként jellemezte, tudniillik az Őszi hó középpontjában egy hármas barátság áll. A szerző szerint ez a sűrítés nagyon nem volt szándékos, sőt, a Megyünk haza sikereit követően sokáig úgy gondolta, hogy a pályája afféle Szvoren Edina-szerű dedicated novellistaként fog folytatódni. Egy idő után mégis ő maga unt bele az említett formába, az Őszi hó ötlete pedig már eleve regényként született. A történet három főszereplőjére, Marcira, Katára és Norbira saját bevallása szerint is fapados módszerrel a saját életéből talált rá.

A bemutató ezt követő szakaszában ragadta el először Torma Máriát a nosztalgiahullám, a könyvben ugyanis megjelenik a korai kétezres évek internetes világa, amelyből ha nem is konkrétan, de lehet következtetni a cselekmény idejére. Részéről így került szóba a felvi.hu-val és a Facebookkal való megismerkedés, amely végül azzal a kérdéssel keveredett ki az emlékdzsungelből, hogy szándékos volt-e, hogy ennyire része a könyvnek a technológia fejlődése. Moesko szerint ennek dramaturgiai szerepe valójában nincsen, de neki fontos volt az élmény, ahogyan pár év alatt sok minden gyorsan megváltozott a körülöttünk lévő technológiában, ennél fogva úgy gondolja, hogy talán a szereplőinek is fontos lehetett.

A szereplők szociológiai helyzete – életkor, lakhely – okán előkerült a szerző szociológiai helyzete is, aki arra a kérdésre, hogy szándékos volt-e a kisvárosi miliő megalkotása, közölte, hogy ezt ismerte, saját élményként is ez állt rendelkezésére. Fiatalként ugyanis Táton, egy Esztergom melletti községben nőtt fel, amely formálisan ma már városnak számít, jellegében viszont a mai napig falu.

A spoilermentesnek tervezett beszélgetés alatt megtudtuk, hogy a könyvben fontos szerepet kapnak a családi tabuk és határátlépések, továbbá hogy Moesko merte Marci későn kamaszodó karakterét szándékosan idegesítőnek megírni, míg Norbi figurájára ezzel szemben inkább a koraérettség jellemző. A könyv elejéről választott, a szerző által felolvasott kollégiumi részletben is nagyjából ezek a karakterjegyek kerültek előtérbe kettejüket illetően, míg Kata figuráját leginkább a józanság és a lassú, de szorgalmas haladás jellemezte. A részlet kapcsán Torma az ironikus eltartást emlegette elbeszélői jellegzetességként, Moesko pedig úgy fogalmazott a szereplőiről, hogy írhatta volna, mennyire bölcsek voltak, de az nem lett volna igaz, ahogyan az sem, ha olyanra formálja őket, ami már neki is túlságosan rossz. Itt a beszélgetés az MSN használata kapcsán egy időre ismét beleszaladt a nosztalgiaerdőbe, hogy aztán az információkésleltetés technikai részletei felé kanyarodjon el belőle. Moesko formanyelvének ez már a Megyünk haza idején is fontos jellegzetessége volt, talán nem véletlenül fogalmazott ő maga is úgy, hogy az Őszi hó késleltetéseihez a saját korábbi novelláiból tanult, amiket éppen az elhallgatásai miatt dicsértek sokan.

A regény görbe tükörben mutatja az irodalmi életet is, ennek kapcsán pedig a beszélgetés vége felé Tormában felmerült a kérdés, hogy vajon kit takarhat a könyvben szereplő Weber Frigyes szerkesztő figurája. Moesko szerint a karakter nem takar konkrét személyt, sokkal inkább az a korban 50 és 60 között járó szerkesztő-sztereotípia, amelyik egyformán írja a leveleit és egyformán bánik a fiatal szerzőkkel. A kérdésre, hogy ki volt az ő Weber Frigyese, a Műút folyóirattal való korábbi kapcsolata mentén kabai lórántot nevezte meg, noha rögtön hozzátette, hogy aki kabait ismeri, tudja róla, hogy pont nem olyan, mint Weber karaktere. A figurához talán az is ihletet jelentett, hogy Moesko egy ideig az Írók Boltjában dolgozott, tehát elég közeli kapcsolatban volt folyóiratokkal és kiadókkal.

Képek forrása: Moesko Péter írói oldala.
Borítókép: Fazekas-Németh Alexandra
Fotó a dedikálásról: Kardos Dániel