bezár
 

színház

2022. 10. 03.
Cigányzene – a magyar nemzeti opera eszenciája
Operabeavató: A Bánk bán-sorozat I.
Tartalom értékelése (2 vélemény alapján):
„Az opera, bárki számára érthetővé és élvezetessé tud válni – olvasható a Delta Produkció Operabeavató című előadássorozata ajánlójában. Első pillantásra nehéz elképzelni az állítás teljes igazságát, ráadásul kiderül, hogy a beavatás során éppenséggel Erkel Ferenc Bánk bánjáról lesz szó. Ha valaki volt már életében gimnazista, akkor nem meglepő, ha az opera és a Bánk bán kifejezések láttán ebben a pillanatban elmenne a kedve az egésztől. Abszolút megérteném. Érdemes azonban kitartónak lenni, ha az ember szeretne meglepetésben részesülni.

Dinyés Dániel zeneszerző-karmesternek és Göttinger Pál rendezőnek sikerül gyökerestül felforgatnia a Bánk bánról alkotott elképzeléseimet, miközben abszolút hűek maradnak az operához. A művel szemben tanúsított szemtelenségükkel válnak a legtiszteletteljesebbé. Nem tesznek úgy, mintha egy hozzáférhetetlen szentséget próbálnának lassú léptekkel, lehajtott fejjel megközelíteni. Rátörik az operára az ajtót, kiássák a sírból a hulláját, és a nézők szeme láttára keltik életre. Szemrebbenés nélkül az arcunkba mondják, hogy az opera egyik legfontosabb összetevője a verbunkos, magyar nemzeti operánk alapja tehát a cigányzene. Az opera pedig nem más, mint a tábortűz melletti ökörködés örököse. Mindez nem tekinthető tiszteletlenségnek, hiszen elszántan keressük, hogy miért jó az opera, miért jó a Bánk bán opera. Ha pedig valamibe ennyi energiát fektetnek, annak mozgatórugója nem lehet a tiszteletlenség. Sokkal inkább az őszinte hit, hogy tényleg megéri keresni, hiszen bőven lesz mit találni. Minden esetben először az zenei rész megértetésével kezdenek, majd ezután következik a jelenet kiszínezése. Ekkor tapasztalhatjuk meg Bánk és Petúr karaktereinek létrejöttét. Világossá válik, hogy az opera érthetőségéhez a karakterek érzelmeinek megértése vezet.

Szkéné színház

Az operabeavató műfajának profán megjelenéséhez hűen az énekesek nem jelmezben lépnek színpadra. Tulajdonképpen a színpad is csak azért színpad, mert magasabban van, mint a nézőtér, díszlet ugyanis nincs. Néhány kellék látszik a színpad szélén, de ezek is csak az improvizáció segítésére vannak ott, nem pedig azért, hogy megkíméljék a közönséget a fantáziájuk használatától. Mindezek ellenére is sikerül mind Kovácsházi Istvánnak (Bánk bán), mind Sándor Csabának (Petúr bán) olyan élményt adnia, amilyet korábban, megrendezett, végigjátszott előadások során nem kaptam. 

Két dolog miatt érdemes tehát operabeavatóra menni. 1. Kiderülhet, hogy az opera, ez esetben ráadásul a Bánk bán, mégsem megközelíthetetlen, mégsem csak a kiváltságosok szórakozása. 2. Első kézből van lehetőség megtapasztalni milyen csodálatos dolog, ha művészek egy csoportja megosztja a nézőkkel rajongásuk, mozgatórugójuk, gondolatviláguk tárgyát. 

 

Operabeavató

Zenei vezető: Dinyés Dániel
Rendező: Göttinger Pál
Szereplők
Bánk bán: Kovácsházi István
Petúr bán: Sándor Csaba
Anyag
Erkel Ferenc: Bánk bán
Petúr bordala és Bánk bán nagyáriája

2022. szeptember 26.,  Magyar Zene Háza
Delta Produkció

Fotó: Gordon Eszter

nyomtat

Szerzők

-- Dióssy Panka --


További írások a rovatból

Sándor L. István: A Katona és kora. Az indulás irányai
451 Fahrenheit a Radnóti Színházban
színház

Interjú Lipták Ildikó színházi nevelési szakemberrel
Widder Kristóf és Tóth Réka Ágnes darabja Szentendrén

Más művészeti ágakról

Laurent Charbonnier & Michel Seydoux: A tölgy ‒ Az erdő szíve
Filmtekercs: Tíz a huszonegyből
A Kokas-féle komplex művészetpedagógiai foglalkozás
Foci, vers, próza, gyerekirodalom


bezár
Regisztráció


bezár
Bejelentkezés