„Termő ékes ág te, // jó anya” ‒ kezdődik Weöres Anyámnak című verse, mely először 1937-ben jelent meg a Nyugatban. Ütemhangsúlyosan nézve a következő tagolást mutatja: 4/2//3. Időmértékesen trochaikus a költemény. De vannak benne kicsit másként (3/3//3) tagolható sorok is. Például ez is: „Erős ház, szép zászló, // jó anya”.

„Terhes kicsi nő a // vonaton” ‒ hangzik Illyés Gyula Szekszárd felé című remek versének második sora, mely a Kézfogások című kötetben jelent meg 1956-ban. Igazolhatóan tehát e körül íródott Kodolányi Judit Illyés-kutató szerint is, akitől a vers első megjelenésének idejét és helyét illetően tanácsot kértem. Nem igazolhatóan viszont valamivel korábban is íródhatott. Ütemhangsúlyos ritmusa ugyanaz, mint a Weöres-versnek: 4/2//3. Időmértékesen ez is trochaikus. Vannak benne szép számmal olyan sorok is, melyek 3/3//3-ként is ütemezhetők, de ez a ritmika is jelen van Weöres anya-versében, ahogy fentebb bemutattam. Illyés versének igazság szerint ez utóbbi a jellemzőbb tagolása. A vonatzakatolást is jobban érzékelteti.

Vörös László irodalomtörténész 1982-ben a Tiszatáj folyóiratba írt Illyés Szekszárd felé című verséről egy tanulmányt, és abban ezt a művet határozottan Petőfi Disznótorban, illetve a Lopott ló című verseinek ritmusával köti össze.

Amiket Illyés és Weöres verseiről ritmikailag elmondtam az előbb, azok Petőfi e verseire is igazak. Tehát Vörös László nem járt messze az igazságtól. Ám szerintem csak félig oldotta meg az ügyet, mert én úgy látom, hogy az Illyés-vers fő elődje mégis inkább Weöres Anyámnak című verse.

Nézzük, mik azok a „pluszok”, melyek Petőfi említett verseivel szemben a Weöres mű felé billentik a mérleget!

Először is itt van a közös téma: az anyaság, a várandósság, a magzati lét témája. Mindkettő nagyon szép vers az anyaságról és a terhességről. Petőfi nem erről ír.

Másodszor ott vannak a versek hasonló sorai is: „Jó anya” ‒ ismétli többször Weöres. „Kis anya” ‒ szólítja meg az egyik sorban költeménye főhősét Illyés.

Harmadrészt nagyon hasonlít egymásra a „Termő ékes ág te” és a „terhes kicsi nő a”-sor. Weöres verse ezzel kezdődik, Illyés versének pedig ez a második sora, tehát indítósorokról beszélünk. A Weöres-sor és az Illyés-sor is négy szóból áll: két szótagú, két szótagú, egy szótagú, egy szótagú. Weöresé szófaji tekintetben így néz ki: melléknév, melléknév, főnév, névmás. Illyésé pedig így: melléknév, melléknév, főnév, névelő. Petőfi két említett versében egyetlen ezekhez hasonló sor sincs. 

A negyedrészt pedig rokonítja őket az azonos szókezdet is. A „Termő” és a „terhes” szavak első három hangjára gondolok itt, a ter-re. Hogy miért lehet perdöntő e Weöres-sor mélystruktúrájának megismétlődése Illyésnél? Mert ez a Weöres-vers első, és legemlékezetesebb sora, ez visszhangozhat az emberben legnagyobb eséllyel. Egyébként Weöres versében időnként nyolcas sorok állnak a hatosok helyett, s ezt Illyés verse nem követi.

Ötödrészt abban is hasonlítanak az adott sorok, hogy az egymás mellett álló melléknevek („termő ékes”, „terhes kicsi”) közé a szerzőik nem tettek vesszőt, ahogy egyébként indokolt lenne.  

Mivel Weöres verse íródott előbb, úgy tűnik, hogy Illyés öntudatlanul is az ő emlékezetes versének ritmusát áshatta elő tudata mélyéről, amikor megihlette a vonaton utazó, várandós nő, és eszébe juttatta saját édesanyját. Nem feltétlenül tudatos folyamatokról beszélek itt, inkább öntudatlan, vagy félig tudatos asszociációkról, téma- és ritmuskapcsolódásokról. Valahogy így tudom elképzelni ennek az Illyés-versnek a születését, mely nekem az egyik kedvencem tőle, és ha versenyeztetnem kéne Weöres szintén nagyszerű és nagyon szép versével, akkor Illyés költeményét hoznám ki győztesnek.     

Illyés verse a DIA-n.

Weöres verse az OSZK-ban.

Fotó: Weöres, Illyés, Károlyi Amy 1965-ben. Forrás: FortePan, Adományozó: Hunyady József, 129753