A Mickey 17 jól illeszkedik a rendező életművébe és a már megszokott stílust követi. Azok számára, akik ismerték Bong Joon Ho korábbi munkáit a Mickey 17 nem hatott sem idegenül, sem váratlanul, hiszen a film lényegében az Okja (2017) és a Snowpiercer (2013) összeolvadásaként működik. Mindkét filmjéből megtartott már bevált elemeket, úgy, mint a Snowpiercer vonatának zárt vagonjaiban működő autokratikus rendszer, élén az őrült elnyomó karakterrel, vagy az Okja víziló szerű állatai, akik más formát öltve térnek itt vissza, de a korábbiakhoz hasonlóan itt is az „élni és élni hagyni” jelszót képviselik.

A koreai rendező legújabb filmje a jövőben játszódik, ahol Mickey (Robert Pattinson) és legjobb barátja, Timo (Steven Yeun) a behajtók elől menekülve jelentkeznek egy kolonizációs expedícióra. Az expedíción való részvételhez mindenkinek jelentkeznie kell egy munkaterületre, ahol dolgozni szeretne, Mickey nem olvasta el a feltételeket és a munkaköri leírást, így eldobhatónak jelentkezett és ő lett Mickey 1. Az eldobható olyan kísérlet, amelyben Mickey a kísérleti nyúl, akit minden egyes rosszul sikerült akció után újra és újra kinyomtatnak, hogy aztán az emlékeit és a személyiségét visszatáplálják bele, hogy készen álljon a következő munkára. Így hal meg Mickey tizenhat alkalommal, a teste pedig újra és újra sértetlen állapotban gördül ki a testnyomtató gépből. Vajon ez lenne a büntetése amiért ötödik osztályban megkínzott egy békát? – tette fel magának az 1-es Mickey a kérdést.

Az expedíciót vezető Kenneth Marshall (Mark Ruffalo) egy fanatikus rajongótáborral rendelkező politikus, aki elvesztette a választásokat és sérült önbecsülése miatt tíz körömmel küzd az expedíció sikeréért.

Mark Ruffalo karaktere tökéletesen ötvözi magában korunk diktátor figuráit. Nagyratörő, erőszakos, nárcisztikus és elvetemült, hogy aztán felesége, Ylfa (Toni Collette) mellett egy önbizalomhiányos, állandó megerősítést igénylő, gyenge emberré változzon át.

A színész remekül mozog a nevetséges, a szánalomra méltó és az ijesztő határmezsgyéjén, semmi kétséget sem hagyva afelől, hogy Kenneth Marshall bármire képes a céljai elérése érdekében. Ylfa karakterét a férje támogatása mellett a különféle mártásokkal való kísérletezés köti le. Áttörő újítása, amikor a meghódítani kívánt bolygó őshonos élőlényének farkából készít mártást, ami majdnem az élőlények és a kolonizálók összecsapásához vezet.

Mickey 1-es találkozik először Nashával (Naomi Ackie) akivel a tiltás ellenére viszonyba kezd, ami szó szerint több életen át kitart, hiszen a Mickey-klónok rövid életűek. A Nifleheim bolygóra érkezéskor kerül porszem a gépezetbe, amikor is Mickey 17 még életben van, de közben már kinyomtatták Mickey 18-at; a többszörösök pedig tiltottak. A két Mickey két eltérő mentalitást képvisel a világgal és környezetükkel szemben. Az emlékek és a test ugyanaz, mégis alapjaiban különböznek egymástól. Amíg a 17-es belenyugvó és kallódó figura, aki hagyja magát sodródni, addig Mickey 18-nak elvei vannak és bosszút akar. Bár a két Mickeyre rákerül a saját számuk, hogy meg tudják őket a többiek különböztetni, azonban Pattinson játékának köszönhetően a testtartásuk és a mimikájuk alapján enélkül is könnyen megkülönböztethető a két karakter egymástól. A két Mickey és Nasha között szerelmi háromszög bontakozik ki, amikor a nő rájön, hogy a szerelméből kettő van. A folyamatos újranyomtatással a film behozza a helyettesíthetőség problémakörét is, amely a két Mickey egyidejű jelenlétével csak tovább fokozódik, így még aktuálisabbá téve ezáltal a filmet.

Bong Joon Ho filmje a felszínen kaotikus történések sorozata, azonban korunk jelen állapotára és problémáira is erőteljesen reflektál.

Bár a film kétségtelenül a sci-fi műfajt erősíti, mégis ismerős elemeket fedezhetünk fel benne, mintha mindaz a káosz és őrület, ami a Mickey 17, azt az érzést próbálná visszaadni, hogy milyen most itt lenni.

Az AI és a folyamatosan fejlődő orvostudomány világában élünk, ahol kipusztult állatfajokat tudunk visszahozni az élők közé, az emberek mamutokról és az űrről álmodnak. Az AI és a technológia révén az ember egyre inkább pótolhatóvá válik, pont úgy, mint Mickey. Az operatőri és a látványtervezői munka révén a vásznon a szürke szín különböző árnyalati dominálnak. A filmben uralkodó színvilág és a karakterek ruhái a pótolhatóságot tükrözik; az expedíció résztvevői mind szürke ruhákban jelennek meg, így az individuum elmosódik és az emberek tömeggé válnak.

Mickey-hez hasonlóan mi sem igazán tudjuk követni, hogy mi történik körülöttünk, de ebben az egész kuszaságban van néhány fogódzó: a valakihez való tartozás és a szerelem, valamint az a groteszk humor, amit az ember sokszor védekező mechanizmusként használ.

Az abszurd humor a rendező egyik védjegye, a film talán leghangsúlyosabb példája erre a díszvacsora jelenet, amikor Mickeyt meghívja Kenneth Marshall a lakosztályába. Az étkezés előtti ima közben Ylfa dalra fakad, majd Mickeynek a tesztelés alatt álló mesterséges hústól erős fájdalmai lesznek, amit egy szintén tesztelés alatt álló fájdalomcsillapítóval próbálnak enyhíteni, sikertelenül. Kenneth Marshall a szenvedő Mickey láttán előveszi a fegyverét, hogy megszabadítsa a kínoktól, mire felesége rémülten ráncigálja ki a perzsa szőnyeget Mickey alól, hogy ne vérezze össze. Szintén fontos kapaszkodó pont még a rossz bukása, hiszen muszáj hinni valamiben.

Bong Joon Ho filmjei többnyire a remény keserédes ízét hagyják maguk után, és ez a Mickey 17 esetében sem történt másként. Szebb jövő felé néznek a szereplők, ahol megbukott a rendszer, és ahol nem lesz több eldobható, testnyomtatás és Mickey végleg 17 marad.

Mickey 17 - színes, magyarul beszélő amerikai sci-fi, 137 perc, 2025. Rendező: Bong Joon Ho. Forgatókönyvíró: Bong Joon Ho, Edward Ashton. Szereplők: Robert Pattinson, Steven Yeun, Mark Ruffalo, Toni Collette, Cameron Britton, Patsy Ferran, Samuel Blenkin, Michael Monroe, Christian Patterson. Bemutató: 2025. március 6. Forgalmazó: InterCom. Korhatár: 16 éven aluliak számára nem ajánlott!

Fotók: Warner Bros. hivatalos oldala