Szabó Róbert Csaba a Vajon-nagyi című izgalmas kalandregény-sorozata és a virtuális valóság témáját feldolgozó, Újratöltés című ifjúsági regénye után legújabb művével újra a tizenéves korosztályt szólítja meg. Ahhoz azonban kétség sem fér, hogy a frissen megjelent kisregény a szerző felnőtteknek íródott regényeivel is rokonítható, legyen szó akár a Pokoltóban vagy az Alakváltókban megjelenő erdélyi tematikáról, vagy éppen a Fekete Daciában megjelenő valóságábrázoló funkcióról, amelyet a szerző előszeretettel vegyít különböző mágikus elemekkel.

  A cipzárkovács Erdélyben játszódó történet, melynek a kiindulópontja egy szomorú statisztikai adat: Romániában évente több mint húszezer gyerek marad egyedül, akiknek a szülei a magasabb jövedelem reményében a nyugati országok munkaerőpiacán próbálnak meg elhelyezkedni. Bár a mű helyszíne adott, a cselekmény valójában bármely kelet-európai országban játszódhatna.

A cipzárkovács főhőse, a kamaszkor kellős közepén járó Tiki egyike ennek a húszezer romániai gyereknek, a szülei ugyanis a jobb megélhetés végett Angliában vállaltak munkát. Nevelése tehát a nagyszüleire hárul, akik szintén az elfoglalt felnőttek mindennapjait élik. Ezek a tényezők mind azt eredményezik, hogy Tikinek idejekorán meg kell küzdenie azokkal a problémákkal, amelyek ideális esetben a szülőkre, gondviselőkre hárulnának. A távolság révén a szülők átlépnek a mentális és szociális támogatást biztosító gondoskodó szülői szerepből az anyagi biztonságra és a fizikai jóllétre fókuszáló gondozói szerepbe. A szülői szeretet ilyetén hiánya és az elhagyatottság érzése jelen van a főhős mindennapjaiban, újabb és újabb kihívások elé állítva őt, már-már bildungsromanná formálva a kalandregényt.

Bár a szülők döntése racionális és szükségszerű, mégis olyan problémákkal szembesítik Tikit, amelyek túl nagy terhet jelentenek számára. Az anyagi helyzeten való változtatás motivációja ugyanis Tikit is utoléri, aki önszántából dönt úgy, hogy futárnak áll és csomagokat kézbesít, azzal a nem titkolt céllal, hogy elegendő pénzt gyűjtsön össze ahhoz, hogy ő is Angliába költözhessen a szüleivel. Tiki kezdetben csak iskola után, szabadidejében dolgozik, idővel azonban már ki-kimarad néhány tanítási nap, végül pedig a bizonyítványát is kockára teszi a család újraegyesítése érdekében.

Az iskolából való rendszeres kimaradás válik végül a fő feszültséggé, ugyanis a szülők ígérete szerint a kitűnő tanulmányi eredmény jelentené a belépőjegyet Angliába, ám a körülmények paradox módon épp e célt teszik egyre elérhetetlenné. Tiki már csak akkor szembesül ezzel, amikor úgy tűnik, túl késő. A fiú mégis a végsőkig küzd, és akárcsak a népmesék legkisebb királyfija, elindul a célhoz vezető úton, amely itt is jó szándékkal – és szerencsére néhány segítő kézzel – van kikövezve. A legjobb barátja, Maja mellett a cipzárkovács feltalálója, Pedró lesz segítségére, akinek legújabb találmányával lehetőség nyílik a téren és időn át történő ugrásra. Azonban korántsem biztos, hogy mindez elegendő ahhoz, hogy Tiki bepótolja az elmaradásait és szépítsen az átlagán…

Szabó Róbert Csaba művének egyik legnagyobb érdeme, hogy kiválóan alapoz a szociológiai adatokra, miközben kitér az érintett korosztály főbb lélektani problémáira, nehézségeire. Bár a kalandregényt itt nem a gyerekkori kíváncsiság hajtja, hanem sokkal inkább a valóság formálja, egy-egy mágikus elem, megoldandó rejtély, jóságos és segítő karakter vagy épp perszonifikált állatfigura mégis feltűnik a könyv lapjain. A szöveg így egyszerre kínál szórakoztató olvasmányélményt és társadalmi reflexiót, amelyben a gyerekeknek szánt kalandregény műfaja váratlanul komoly társadalmi kérdések hordozójává válik.

A kötet különlegességéhez nagyban hozzájárul Orosz Annabella illusztrációs világa is, aki immár sokadjára dolgozik együtt a szerzővel. Míg a Vajon-nagyi sorozat esetében színes, élénk és játékos képi megoldásokkal találkozhattunk, addig A cipzárkovács lapjairól minden szín eltűnik. Ez a tudatos váltás nem pusztán stiláris döntés, a szürke árnyalatokkal játszó rejtélyes képek ugyanis jól tükrözik a regény világát, mintegy ráerősítve annak mondanivalójára. Az illusztrációk tehát nemcsak kiegészítik a szöveget, hanem megidézik a szorongással és bizonytalansággal átitatott atmoszférát, ezáltal is újabb értelmezési rétegeket adva a műnek, ahol a mindennapi nehézségek és a mágikus mozzanatok elválaszthatatlanul összefonódnak.